Aranyosi Ervin: Találd meg önmagad!

Aranyosi Ervin: Találd meg önmagad!

Mikor megszülettél még önmagad voltál,
aztán a lelkedtől messze kóboroltál.
Mit elvártak tőled, pont olyanná váltál,
megfelelni másnak folyton megpróbáltál.

És azóta mindig rajtad ez az álarc,
még mindig elhiszed, így boldoggá válhatsz,
szeretetre vágyva folytatod a harcod,
és sehogy sem érted, mért vallasz kudarcot!

Talán, ha lelkedhez még visszatalálnál,
akinek születtél újra azzá válnál,
s megértenéd végre, miért vagy e földön,
nem lenne az élet gúzsba kötő börtön!

Nagyon fontos lenne önmagadra lelni!
Ne akarj hát másnak folyton megfelelni!
Ne hidd, hogy csak akkor fognak majd szeretni!
Ne engedd magadat így félrevezetni!

Add csak önmagadat, ne hódolj be másnak,
ne engedj érzelmi mocskos zsarolásnak.
Ki csak akkor szeret, ha úgy élsz, hogy várja,
az bizony lelkedet kalitkába zárja!

Lelked szabad madár, szabadságra vágyik,
ha ketrecben csücsült, rab volt mostanáig!
Azt ki rabláncon tart, szeretettel zsarol,
hagyd ott az út szélén szenvedni valahol!

Önmagadért vállalj csak felelősséget,
az úgyis elvisel, aki szeret téged!
Találd meg önmagad, tedd szívből a dolgod,
engedd hogy a lelked mától legyen boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-01-16
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva