Azért jöttél e létbe el, hogy jól érezd magad!
Minden vágyad és álmod is az örömből fakad.
Ne is keresd a miértjét, csak engedd, hogy vigyen,
ússzál együtt ha visz az ár, s ne változtass ezen.
Egyetlen aprócska vízcsepp, csak ennyi vagy csupán,
ne menj szembe az árral már, és ne harcolj bután.
Hidd el, az álmod erősebb és magával ragad,
engedd magad sodorni csak, s kétséged sem marad,
hogy nem kell erőfeszítés, mert minden szép lehet,
valóra válnak mindazok, mit alkot a képzelet.

Barátom, tudd, a gondolat, rosszat, vagy jót teremt.
Ha szembemész a világgal, ne hidd, hogy jót jelent.
Tudom, sokan tanítanak, harcolni, küzdeni,
de hidd el az győz igazán, ki örömét leli…
Kit elragadnak álmai. mint gyors sodrú folyó,
ki elhiszi, hogy minden szép valóra váltható.
Kit nem gátol a csüggedés, nem bénít vad harag,
ki bármily kor is jöjjön el, vidám, derűs marad….

A kacagástól visszhangzott a barlang,
Arcunkra mosoly festett szép napot.
Velünk voltál, ha te is úgy akartad,
S ha eljössz, újra megtapasztalod.

Hangtálak lágyan suttogtak füledbe,
angyalok küldtek édes, lágy zenét,
majd gong szavára estünk révületbe,
hallva egy álom szép üzenetét.

Ha velünk voltál, gazdagabbá lettél,
felhevült lelked öröm járta át.
Lelki társakkal önfeledt lehettél,
s elfelejthetted a világ 100 baját.

Biztatlak hát, ismét legyél közöttünk,
ereszd szívedhez a megváltó csodát.
Hívj másokat, – s mi “angyal ruhát” öltünk,
- légy hírnökünk, s másoknak add tovább!

Információk a következő alkalomról és jelentkezési lehetőség itt!

Hogy szállj, repülj a föld felett,
s ne kössön gúzsba döbbenet?
Tested táplálja élelem,
s lelked ne bántsa félelem?

Feledd a múltad, hisz halott!
s megbetegít mit rád rakott.
Bánat, harag oldódjon fel,
legyél szabadabb ennyivel.

Álmodj merészet és nagyot,
s ha biztatót vársz, itt vagyok.
Emeld szemed az égre fel,
s jöjjön egy új kor végre el.

Lelkem őszintén megbocsát,
nem vívok másokkal csatát.
A lét okára rálelek,
kövessetek hát emberek!
Létem értelmét meglelem,
nem bénít harag, fél-elem.
Szellemem fénye felragyog,
- s tudom, Urammal egy vagyok.

Félelmem lassan elmarad,
megbocsátom a múltamat.
Megbocsátok mindenkinek,
nem bénít sötét és hideg.
Nem bántok, s ártok már sokat,
nem ítélek meg másokat.
Szellemem fénye felragyog,
- világom oka én vagy-ok!

Amit teszek, visszakapom.
Kívül-belül ragyog Napom.
Élő világba költözöm,
szeretet fénnyel öntözöm.
Egy szebb világot építek,
s ki velem tart, az éli meg.
Szellemem fénye felragyog,
mert veletek is egy vagyok…

Úgy szeretnék tűzön járni,
a csodára rátalálni.
Félelmemet porrá törni,
bánatomat vízbe ölni.
Úgy szeretnék tűzön járni,
Lelkemhez hazatalálni.
Megbékélni a világgal,
fejem felett pálma ággal.
Úgy szeretnék tűzön járni…

Tegnap végre tűzön jártam,
teljesült egy régi vágyam.
Tűzapámat arra kértem,
égesse el minden vétkem.
Tisztítsa meg szívem, lelkem,
hogy a fényben ünnepeljen,
s a félelmem mind elégjen,
bánat engem el ne érjen!
Szeretetem gyúljon lángra,
ráönthessem a világra.
Legyen végre jobb az ember,
éljen fényben, szeretettel.
Végig menetem a parázson.
Változzon hát a világom!

Így legyen!

Lelked legyen az Isten temploma!
Mosoly legyen békéje hírnöke!
Szereteted a legszentebb ima!
S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt,
és szent neki mindegyik gyermeke.
Lelkembe lát – s ez tudom mit jelent!
Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked,
ha jót cselekszel, Őt dicsőíted.
Emeld fel hát büszkén tekinteted,
utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el,
ne legyen társad se düh, se harag!
Irigység, kétség rád sohase lel,
amíg a szíved ily tiszta marad.

Ne árts, – de segítsd a rászorulót!
Biztasd a gyengét és a csüggedőt!
Kenyeret adj, vagy léleknek a szót.
S példád tanítsa a kételkedőt.

Örömben gazdag, lélekben szegény,
kit élte súlya le nem cövekel.
Legyél remény, tündöklő tiszta fény!
Isten fia, ki érettünk jön el!

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak!
Jövőnk másképp is élhető.
A virágok könnyedén nyílnak,
figyeld meg, s lám megérthető.
Nincs helye itt erőlködésnek,
felejtsd hát minden gondodat!
Örülj tavasznak, ébredésnek,
s váltsd most valóra álmodat.

Tiéd a gondolat hatalma,
ha uralod, csak jót teremt.
Lehúz a gyengék aggodalma,
emeld hát fel tekinteted!
Nem elég csak a jóra vágyni,
tudnod kell azt, hogy létezik.
Lélekben kell világot látni,
lelked a szépre éhezik.

Szeretet magját szórd a szélbe,
szívek “földjébe” vesd csak el!
Mosolyt önts éltető vízébe,
s öröm legyen, mikor kikel!
Arcon mosoly, a szívben béke,
- legyen zászlónk és címerünk!
Testünk és lelkünk egészsége,
váljon teljessé így velünk!

Imádkozom az Istenemhez,
és hozzád is, mert benned él!
Imádkozz, ezzel jót teremthetsz,
hogy mától boldogabb legyél.
Mosolyt vigyél a csüggedőknek,
gyógyíts meg fájó lelkeket!
S ha téged is imába szőnek,
együtt örülök majd veled.

A természetnek lágy ölén.
egy barlang mélye vár reád.
Egy csodás megtapasztalás,
hol elcsendesül a világ.

Egy percbe süllyed az idő.
Eggyé válik a hang, s a csend.
összeolvad a múlt, s jövő,
az odafent, s az idelent.

A komolyság, s a nevetés,
a valóság, s az álmaink.
Elcsendesül a szívverés,
s a tükörképed rád kacsint.

Hát jöjj, tapasztalj, éljed át,
lelkedre lelj most csendesen.
Gong bongó dalát hallhatod,
s hulláma visz a tengeren.

>>> Itt minden infó megtudsz + Jelentkezés! <<<

Húsvéti nyúl odújában
hímes tojást festeget.
Úgy döntöttem, itt az idő,
locsolkodni elmegyek.

Vajon ki a legszebb virág,
akit meglocsolhatok,
akinek a látványától,
mint a csoki, olvadok?

Rád gondoltam, azon nyomban
kis virágom, itt vagyok,
forrásvizet, üvegemből,
ugye, rád locsolhatok?

Színes szirmaidat
mutasd meg a napnak,
a napsugaraktól
így szépek maradnak.

Gondoskodom róla,
el ne hervadj végül,
téged veszlek el majd,
egyszer feleségül.

Forrás friss vizéből
készült ez a kölni,
meglocsollak, szépen
tudjál tündökölni.

Őrizd meg illatod,
legyél üde párom,
azt hogy nagyra nőjünk
én már alig várom!