Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész
Category: Gyerekvers, verses mese
Tags: banya, boszorkány, folyosó, Könyv, leggonoszabb, lépcső, Mese, ördög, tündére, varázsolni
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 12. rész
Lefekvéshez készül a Nap,
– nekem még van dolgom…
Elmegyek a tündéremhez
a szokásos módon.
Meghallgatom a mesének
mai folytatását,
göngyölítem a fonalát,
átveszem sodrását.
A tündérem ott folytatja
ahol abba hagyta,
figyelmemet, mint jó termést
szépen learatja.
Ott tartottunk tegnap este:
… a tündérkirály lánya,
elcsatangolt szüleitől,
mert csábította vágya.
Találkozott egy banyával,
aki várta régen,
mert ez ott volt már megírva
az ő jóskönyvében.
A teremből, ahol voltak,
két út indult útnak,
az egyik a folytatása
a nagyon mély kútnak.
A tündér-lány onnan indult
s ide érkezett meg,
hátralévő életéhez,
pont ez volt a kezdet.
A másik még titokzatos,
sötét jövőt jósol,
vajon hová lehet jutni
majd e folyosóról.
A boszorkány, s a tündérlány
elindultak rajta.
Az út falát, doh és penész,
s pókháló takarta.
Aztán, ahogy mentek, mentek,
egy lépcsőhöz értek,
lépcsőfokok vezettek fel,
s úgy látszott, temérdek.
Elindultak a lépcsőkön,
egyre feljebb mentek,
meredek volt rajta járni,
s néha megpihentek.
A kis tündér a boszorkányt
szó nélkül követte,
szófogadón, amit mondott,
mindig pont azt tette.
Fent a lépcső tetejénél
egy bűvös kör állott,
átjáró, mely elválaszthat
két külön világot.
Mint tó tükre, hullámozott,
helyenként örvénylett,
a boszorkány meg sem állt,
csak bátran belelépett.
A kis tündér visszahőkölt,
megijedt egy cseppet,
átlépjen, vagy itt maradjon?
Vacillálni kezdett.
Összeszedte bátorságát,
s egy jó nagyot ugrott,
túloldalon a vén banya
botjában megbotlott.
– Ejnye lányom, minek ugrálsz?
Kárt teszel magadban!
Nem óvhatlak, nem védhetlek
minden pillanatban.
Azért jöttünk, hogy megismerd
jövendő országod,
megtanítsam minden titkom,
a boszorkányságot.
Te uralod ezt az erdőt,
minden fáját, vadját,
tőlük nyered az erődet,
mely hatalmad adják.
Ez a hely lesz a háttered,
ha világod járod,
s megmutatom az ördögöt,
mától őt szolgálod!
Mindened lesz, amire vágysz,
hatalmad és pénzed,
kárörömöd adja majd
az elégedettséged.
Kezdjük el a tanításod,
tanulj varázsolni.
Te leszel a legjobb banya,
erről fog ez szólni!
Tudásoddal irányíthatsz
ördögi erőket,
a leggonoszabb boszorkányt
csinálom belőled!
Ma itt lett a mese vége,
mennem kell aludni,
elbúcsúztam, s a tündérem
nem fog haragudni.
Tudja, holnap visszajövök,
folytatásra várva,
én meg tudom, itt találom
szép szívét kitárva!
A folytatáshoz kattints ide
Aranyosi Ervin © 2016-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Pingback: Aranyosi Ervin: A könyv tündére 11. rész | Aranyosi Ervin versei