Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész
Category: Gyerekvers, verses mese
Tags: A könyv tündére 45. rész, Aranyosi Ervin, árva, banya, csoda, fiú, gonosz, sasmadár, szegényember, tündér, varázs, vers
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész
Tegnap elaludtam
az izgalmas résznél,
kifárad az elmém
a nagy figyelésnél.
De ma visszatértem,
mihelyt csak jöhettem,
s pont a varázslatok
mélyére csöppentem.
A fiú, s a király
közösen varázsolt,
ezért aztán erős,
s igazi varázs volt,
mely a szegényembert
fává változtatta,
a tündér királynő
e varázst folytatta.
Szegényember fáról,
zöld levelek hulltak,
kupacokká váltak
és összesimultak.
Felvettek egy furcsa,
kecses, szép alakot,
előttünk egy tündérhölgy
éppen alhatott.
Visszavarázsolták
a banyából a tündért,
Tündérem nagynénjét,
aki bíz eltűnt rég.
A kút boszorkánya
tette őt banyává,
mindenkinek ártó,
ördögi zsivánnyá.
De most a szívéből
a banyát kikergették,
és a kút mélyére
elpenderítették.
Lezárták a kutat
örökös varázzsal,
megbénítva végleg,
ne tehesse mással!
És a vén boszorka,
rossz lelkével ketten,
ott éli világát,
kissé meglepetten.
Hiszen soha többé,
nem megy senki oda.
Reméljük, örökké
kitart majd a csoda.
A tündérkirálynő
elveszett testvére,
ahogy ébresztgették,
hát felébredt végre.
Nagy volt az öröme,
hogy húgát meglátta,
nagy-nagy szeretettel
karjaiba zárta.
Aztán a királyné,
s a király varázsolt,
belőlük a tündér,
s a fiú kitáncolt.
Ott álltak már öten,
varázslat tudói.
A fiúnak kellett
bizony rájuk szólni…
– Kedves, jó tündérek,
jó, hogy múlt a bánat,
de szabadítsuk meg
az édesapámat!
Nem maradhat ő sem
egy fába bezárva,
ne maradjon szívem,
ő nélküle árva!
Rögtön varázsoltak,
többször szólni sem kell,
elevenné vált hát,
ott a szegényember.
Jaj de boldog is lett
a fiát meglátva,
bár előbb a szája
maradt nagyra tátva.
Amint körbenézett,
tündéreket látott,
és sosem tapasztalt
tündéri világot.
De a csoda mégis:
felnőtté lett fia!
Már nem bánta azt,
hogy ott kellett hagynia.
Igen szép legény lett,
s hallgatta meséjét,
de már hiányolta,
drága feleségét.
Én meg varázsoltam,
nyíltan mertem hinni,
sasmadáron fogom
őket hazavinni.
Mielőtt felszálltunk,
a mesét bezártam,
s magam az ágyamban,
álomban találtam.
A folytatáshoz kattints ide!
Aranyosi Ervin © 2019-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Pingback: Aranyosi Ervin: A könyv tündére 44. rész | Aranyosi Ervin versei