Aranyosi Ervin: A könyv tündére 46. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 46. rész

Ez a napom kissé
nehezen szállt messze,
vajon folytatása
a mesémnek lesz-e?

Hát már hogy ne lenne,
hiszen minden szép lett,
a csodáktól mindig
teljesebb az élet.

Ahogy megérkeztem
szép Tündérországba,
varázsláshoz fogtam,
kellett sasom háta.

Hát meg is érkezett,
felszálltunk rá négyen,
a szegény asszonyhoz
repültünk az égben.

Vittük az ő fiát,
a leendő menyét,
és a szegény embert,
szíve egyetlenét.

Felhők között szálltunk,
hegyek-völgyek felett,
repült a madarunk,
ahogy csak lehetett.

Aztán szépen lassan,
körkörösen leszállt,
egy régről már ismert
tanya előtt megállt.

Gyorsan leugráltunk,
kissé izgatottan,
Kopogni az ajtón,
előrefutottam.

Lassan nyílt az ajtó,
az asszony állt benne,
fiát, s drága férjét
rögtön észre vette.

Lett öröm, boldogság,
mindenki nevetett!
Szívük megtöltötte
hála és szeretet.

Hiszen régen látták
utoljára egymást,
Azóta megéltek
mindannyian egy, s mást.

Ajtóban a fiú
mása várakozott,
majd vakkantott egyet,
s gyorsan átváltozott.

Hiszen ő volt egykor
a varázsló kutyája,
de már egy ideje
az asszonyt szolgálja.

Az igazi fiú,
bemutatta párját,
s elmondta, hogy őket
a tündérek várják.

Mert esküvő lesz majd,
tündér lakodalom,
gyűlik már a sok nép,
égi sokadalom.

Ám még visszafelé
egy helyen leszállunk,
a varázsló várában
új utasra várunk.

Így aztán a sasra
mindenki felmászott,
magának kényelmes,
jó helyet talált ott.

Amikor már szépen,
s jól elhelyezkedtünk,
a sas szárnyra kapott,
s emelkedni kezdtünk.

Magasra repültünk,
s a Földet csodáltuk,
milyen hatalmas volt,
fentről szebbnek láttuk.

Aztán felhők között
vezetett az utunk,
szivárvány hidak közt,
szebb világba jutunk.

A varázsló várban,
a nagy piactéren
értünk végül földet.
Nem volt vásár éppen.

Lekászálódtunk mind,
a nagy sasmadárról,
s gyerekek szaladtak
ki a palotából.

Körülvettek minket,
s miközben kísértek,
vidám dalt daloltak.
De szép volt az ének!

Nagy vidáman mentünk
be a palotába,
a varázsló ott várt,
díszes szép ruhában.

Ám itt félbeszakadt,
mára az én mesém,
álomba merültem,
ágyamnak rejtekén.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva