Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán


Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán

Az utcán árván, értetlenül bolyongok,
már régen nem az utam keresem.
Nem hívnak engem vezérlő kolompok,
külön ösvényen járok csendesen.
Saját fejem konokságát követve,
tanulok élni emberségesen.

Mások nyomában elmélyedt csapáson,
mért botladoznék, nem lelve utam?
Magam, ha kell több méter mélyre ásom,
hogy megtaláljam vízhozó kutam.
Tüzet gyújtok áldott jelet keresve,
a porrá égett szürke hamuban.

Tanulni vágytam, másnál többé válni,
de rájöttem, az sosem boldogít.
Nem kell harcolni, mindennek ellenállni,
nem ezért jöttem, nem ez a dolgom itt!
Nem szembe menni, fényszórót kapcsolva,
mely engem szolgál, de másokat vakít.

De mennem kell, haladni, tovább lépni.
Élni a mában, s tervezni holnapot.
A kenyeremből új falatnyit tépni,
és híresztelni: – Élek, s jól vagyok!
Ám azt szeretném, máshoz lehajolva,
hogy elfogadja azt, amit adok.

Aranyosi Ervin © 2019-05-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

3 Responses to Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .