Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elmúlt a húsvét


Aranyosi Ervin: Elmúlt a húsvét

Vajon el tudjuk-e görgetni a követ,
képesek vagyunk-e a feltámadásra?
Szakad e sorsunkban a megszokás-szövet?
Vagy csak úgy, mint eddig, várunk egy csodára?

A saját csodánkat, mindig mástól várjuk,
mi meg nem változunk, körbe-körbejárunk?

Rabszolgák maradunk, kikben lélek nincsen?
Eldobjuk álmaink, Júdásként eladjuk?
Hisszük csak hóbortból teremtett az Isten?
Legszebb álmainkat nap, mint nap feladjuk?

Tesszük csak a dolgunk, hogy ezt-azt túléljünk?
Rácsok árnyékában, hogy a fénytől féljünk?

Kétezer év robot, semmi sem változhat?
Nem lelünk kiutat az elme börtönéből?
Nem hiszünk holnapban, mely új jövőt hozhat,
s függünk hatalomtól, semmit érő pénztől?

Mérgezzük világunk még élhető felét,
s várjuk a Megváltó újabb jövetelét?

Nem minekünk kéne megváltókká válnunk,
letépve láncaink, teremtve a jót?
Saját kalitkánkból szabad égbe szállnunk,
s boldoggá tennünk a jó Mindenhatót?

Feltámadni kéne, hisz elmúlt a húsvét,
tűnjön a világból az ily bánatos lét!

Anyagbörtönünkből tudunk szabadulni,
magasabbra szállva, emelkedni fel?
Muszáj állandóan földre visszahullni,
hiszem, megoldásnak, célnak lenni kell!

Ám, amíg bakancsok taposnak fejünkre,
nem kerülhetünk mi a méltó helyünkre!

Tapasztaljuk végre meg a teljességet,
lépjünk be a fénybe végre boldogan!
Hagyjuk magunk mögött a kínzó sötétet,
hiszen lelkünk a mag, amely megfogan!

Együtt és egymásért, vígan, mosolyogva,
értőn nézve mától fel a csillagokra!

Aranyosi Ervin © 2020-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .