Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Látszik-e már a fénysugár?

Aranyosi Ervin: Látszik-e már a fénysugár?

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Volt célom, eszmém, hogy el is érjem,
volt száz kísérőm, hogy elkísérjen,
volt álmom és vágyam feladhatatlan,
s hitem az épülő, szép feladatban.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Tettem a dolgom, amire kértek,
nem volt akadály és ellen érdek,
s mentem, mert tudtam, hogy győzni fogok,
mert véghez visz mindent ma az, ki konok!

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Hatalmasokkal én szembeszálltam,
magamra maradtam, – akkor sem álltam.
Imában kértem, – s az Isten adott,
segítő támaszt és feladatot.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Én elértem végül, a kitűzött célom,
s bár megkopott eszközöm, nemes acélom,
de bennem még ott él a hajtó erő,
s egy új terv születik, s kerül elő!

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Teremt és alkot, mert ilyen az ember.
Világot épít és leállni nem mer,
míg reménye és hite szítja a lelkét,
cél vonzza, mint ahogy lámpa a lepkét.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Megfáradt testemben vén szív dobog,
elfutott mellettem száz szép dolog.
A boldogság fényéhez törtem utat,
s bámulom a sötét alagutat.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Aranyosi Ervin © 2012-01-28.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

5 Responses to Aranyosi Ervin: Látszik-e már a fénysugár?

  1. Dékány Józsefné says:

    Ervin ez nagyon szép,de remélem nem magadról mintáztad./Megfáradt testemben vén szív dobog?/Ennyi energiát mint ami belőled árad,nincs hozzád hasonlo.További sok sikert!Csodálatunk szerintem számlálhatatlan.

    • Aranyosi Ervin says:

      Kedves Ilona!

      A vers egy pályázatra készült és inkább egy kitalált személy helyébe képzeltem magam, amikor írtam. Igazából a mai ember küzdelmes életét akartam érzékeltetni, ahogy a napi robotot végzi és nem veszi közben észre, hogy az élet vonata elrobog mellette… Nem ártana egy kicsit élni és egy kicsit azokkal is törődni, akik a környezetünkben élnek, mert elrohannak az évek, aztán ott maradunk szép emlékek nélkül… Üdv: Ervin

  2. Turzai Edit says:

    Az alagút végén, ott a FÉNY !Törvényszerű és Hála megváltozhatatlan.

  3. Galambos Virág says:

    Nagyon szép és sajnos igaz a történet,még akkor is ha kitalált a személy. Korunk embereiről,vagyis rólunk szól,mert lessük az alagút végét,de sajnos még nem pislákol ott semmi,de fog,mert teszünk róla,ha nem is egyszerre,de külön külön mindenki a saját életében.Én legalábbis megteszem amit tudok
    Köszönöm Ervin,hogy ilyen jól megfogalmaztad,s ez a lényeg!

  4. Vass Csaba says:

    Látszik, de nem már, hanem még.

Hozzászólás a(z) Dékány Józsefné bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..