Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Összefolyik a nap az éjjel,
hogyan is választhatnám széjjel,
hisz nappal ébren álmodom.
Éjjel töprengek álmomon.

Meddig is tarthat a valóság?
Hol ér majd véget a jelen?
S ha végig megyek a jelen,
a lelkem súlyát cipelem?

Éjjel, álmomban, létezem?
Ha álmodozom, mért teszem?
Talán a hit, remény vezérel,
megérint Istene a kezével,
s naggyá leszek, többé, vagy bármi,
vagy hiábavaló lenne várni?

Úgy hiszem, nem fog ártani,
valóra kéne váltani,
amit lelkem álmomban látott,
s teremthetnék egy új világot.

Szerethetőt, és élhetőt,
mely minden jóra éhezőt
megetet, jóval jól lakat,
s kinyílhat minden zár, s lakat,
s kitárulhat végre a lét,
amit teremtőd tett eléd…

összefolyik az éj a nappal,
mit kezdjek hát a pillanattal?
Csodám megélem, így hiszem,
dobogj hát boldogan szívem!

Aranyosi Ervin © 2019-10-17.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

One Response to Aranyosi Ervin: Megélés

  1. Barta Józsefné says:

    Köszönöm ,hálas vagyok ezekért a sorokért, ezeket élem át 😞

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..