Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

vedd fel a cipőmet
Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

One Response to Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Hozzászólás a(z) Balazs Kati bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .