Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gondolat-ébresztés


Aranyosi Ervin: Gondolat-ébresztés!

Elfeledett érzéseket
ébresztgetek néha fel,
ha elmúlt is, álmodozni,
szebb holnapban hinni kell!
Nem hagyhatjuk mind kihűlni,
mert a lelkünk nem halott,
s nélküled is megtörténhet,
csak mással, ha nem vagy ott!

Hisz az álmok varázsolnak,
majd éltre keltenek,
figyeld csak meg, mitől boldog
játék közben egy gyerek!
Mert ő beleéli magát,
s mit elképzel, létezik,
s kik elveszik ezt az élményt,
mi a céljuk, mért teszik?

Mért zsúfolják iskolába,
hol a játék elmarad,
mért zárják be kiskorában
a még szabad madarat?
Mért nem nyitják meg a kaput,
világát ismerje meg!
Mért nem lehet az, pont aki,
álmot látó kisgyerek!

Miért fontos csendben ülni,
hol megáll a gondolat,
arra mért nem tanítják meg,
hogy oldjon meg gondokat?
Egy sémára alakítva,
mind-mind ugyanazt tanul,
fegyelmet és agy-feltöltést,
s mindezt változatlanul.

Nem is tud emberré válni,
sosem lesz egyéniség,
elveszti hozott tudását,
mit el lehet venni még.
Égiekkel kapcsolata
egy csapásra megszűnik,
és egy idegen világban,
harcol, küzd és küszködik.

Másoknál kell jobbá válni?
Ezért kap hát jegyeket?
Versenyezni kell a célért,
összemérni gyereket.
Halat, majmot, madarat,
hogy legszebben melyik repül?
Megalázni, ki másban jó,
s másra képes remekül?

Aztán majd, ha körülnézünk,
a selejt uralkodik,
tehetségtelen celebek
lehetnek csak valakik.
A butaság követendő,
megvezetni így lehet,
sosem tudnak csőbe húzni
gondolkodó gyermeket.

Fejét tömik maszlagokkal,
közben lelke sorvad el,
tudatlanság terjed szerte,
mert a sok rabszolga kell!
Az ember ne gondolkozzon,
csak dolgozzon jó sokat,
s vásárolja fel a gyártott,
bóvlivá tett dolgokat.

A művészet elsilányul,
megvett lesz a tudomány,
csak a bankok trezorjában
gyűlik össze a dohány!
A természet leigázva,
állatok sora kihal,
s a hatalom tovább játszik
kisded játékaival.

Ez csupán egy terepasztal,
bábu minden kisgyerek,
törvény nem véd, s a gyógyszerek
nép pusztító fegyverek.
Marad hát kenyér, s a cirkusz,
s az életnek látszata,
küzd az ember, bízván bízva,
és semmihez nincs szava.

Gyermekkorban megtanulta,
gondját más oldhatja meg,
csak be kell állni a sorba,
ahogyan más emberek.
Vegetál az ember-massza,
s lassan érzi, nincs kiút,
s hiszi, ezt az Isten adta,
vagy véletlen alakult!

Önmagáért tenni sem tud,
mert azt nem tanulta meg,
de naponta használ minden
beletángált képletet!
Pontosabban sosem használ
fizikát, vagy kémiát,
számoláshoz számológép
ad csak matematikát.

Kikerül az egyetemről,
tud számos elméletet,
csak a legfontosabb nincs meg:
hogyan éljen életet?
Dolgozni a munkahelyén,
persze, végül megtanul,
de a bemagolt tudását
kidobhatja hanyagul.

Mi lenne, ha gyermekkortól
életre tanítanánk,
természetet megismerve,
csak tanulva játszanánk?
Logikusan gondolkodva
figyelnénk az életet,
tartalommal töltenénk meg,
mind a gyermekéveket.

Mi lenne, ha gondolkodni
hagynánk még gyermekeink,
önmagukat kifejezni
belső érzések szerint,
írni kéne megtanulni
és olvasni rendesen,
és számolni, hogy fejekben
amikor kell, rend legyen.

Megkeresni, a tehetség
melyikükben lakozik,
érdeklődés, mi iránt van,
mikor nagyot álmodik?
Támogatni azt tudással,
ott elvetni a magot,
a tudásszomj adhat ehhez
boldogító alapot.

Talán egyszer megvalósul,
ám ma még utópia,
az igazi megoldásnak
ki kéne tudódnia.
Együtt kéne és egymásért,
tennünk csak a dolgokat,
én hiszem azt, hogy az ember,
így lehet majd boldogabb.

Sokat futottunk előre
és a tudás lemaradt,
technokrata társadalom
öngyilkosságba szalad.
Az ember épp kihaló faj,
s robotokká válhatunk,
közeledik a szakadék,
de most még megállhatunk!

Elméleti ez a vers csak,
s talán csak én látom így,
rajtad múlik, a világban
kire hallgass, kinek higgy!
Bár már nincs szólás szabadság,
gondolkodni még lehet.
Adhatunk-e jövőképet,
mikor adunk életet?

Aranyosi Ervin © 2021.09.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor rám nézel…


Aranyosi Ervin: Amikor rám nézel…

Amikor rám nézel,
két szemed ellágyul,
szereted érzem
szemed sugarából.
Barna íriszedből
aranyszín sugárzik,
szívem rögtön, egyből
szeretetben ázik.

Vajon, mit látsz bennem,
mitől válok többé,
lelkedtől emelve,
hogy válok örömmé?
Mitől lesz értékes
számodra személyem,
amiért jutalmam
megkapom, megélem?

Talán többnek is látsz,
mint amilyen vagyok,
talán többet is vársz,
mint amit adhatok?
Vagy te felfedezted,
amit még nem tudok,
mit nem ismerhetek,
míg mennybe nem jutok?

Lehet, hogy az a menny,
épp te benned épült,
s lelked a lelkemmel
végre kiegészült?
Így együtt, közösen
alkotjuk csodánkat,
így leszünk mi együtt,
teljesekké váltak?

Nem tudom, de jó így
lelkedben fürödni,
örömökre lelni,
hosszasan időzni,
elvonulni szépen
a külső világból,
mert lelked meggyógyít,
felvidítva ápol.

Remélem, hogy érzed,
én is folyton adnék,
szívem melegével
örökké maradnék,
visszatükrözhetnék
jóságosat, szépet,
mindent, amit adtál,
s mit kínált az élet.

Mit számít világunk
külső őrültsége,
elleszünk így együtt,
amíg nem lesz vége!
Egymást boldogítva,
örömökre lelve,
átvészelek mindent,
lelkedben telelve.

Amikor rám nézel,
két szemed ellágyul,
az érzéseidről
sok mindent elárul!
Elveszünk egymásban,
forró ölelésben,
élő biztonságban,
újjá születésben.

Hiszen az erőnket,
szépen összeadjuk,
egymás hibáit is
bátran elfogadjuk,
csak a jót keressük,
így azt is találjuk,
s nem marad lelkünkön
többé már talán lyuk.

Szépen befoltozzuk,
szívvel, szeretettel,
amire egyedül
nem képes az ember!
Elfogadjuk egymást,
s talán jobbá tesszük,
ehhez az erőnket
közös létből vesszük.

Fürödj hát meg te is,
szemem sugarában,
szerethetőbbé és
szeretőbbé váltam.
Neked áldozom hát
figyelmem, szerelmem,
hogy odaadásod
visszhangozzon bennem!

Melengetem lelked,
összekapcsolódunk,
gondokat a létben
könnyedén megoldunk!
Szeretetpercekben
ketten eggyé válunk,
s ha mi jobbá lettünk,
követ majd világunk!

Aranyosi Ervin © 2021.09.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!


Aranyosi Ervin: Élnünk kéne végre!

Mindenki haldoklik születése után,
van ki szomorkodva, aggódva és bután,
de a legtöbb ember nem érzi, nem tudja,
hogy egy életen át kifelé áll rúdja.

Ez csak egy nézőpont, mert van örökélet,
csak a földi síkot, más síkra cseréled,
és a másik – más sík – visszavár, befogad,
s végre emlékszel majd, s nem vacog a fogad.

Mind tanulni jövünk, s élvezni a létet,
megtapasztalni a ránk váró sötétet,
megkeresni a fényt a hétköznapokban,
boldogságra lelni ölelő karokban.

Szeretni tanulunk, s érteni szeretnénk,
pedig jó lenne, ha szívünkre figyelnénk,
érzések mutatják számunkra az utat,
mely után az agyunk zakatolva kutat.

Hiszem, választhatunk, s céljaink meglelnénk,
ám, de folyton ural megvezetett elménk,
belesüllyedünk az anyag világába,
ami nem is lenne, csak úgy, önmagában.

Vannak hatalmasok, kik uralnak minket,
s tévútra vezetik az érzéseinket,
elveszik a tudást, amivel születünk,
amitől a világ gazdagodna velünk.

Így lesz teljességből alkotott fél-elem,
s hazugság, rettegés, lelkünknek élelem,
ami már nem táplál, földi síkon mérgez,
amely közelebb visz, a rettegett “véghez”.

De nem ezért jövünk, élőn haldokolni,
életen keresztül másokat okolni,
hanem élni jövünk, érezni, szeretni,
aminek születünk, olyan lénnyé lenni.

Így, amíg uralnak minket hatalmasok,
nem kerülnek elő a tudás-válaszok.
Kétségek gyötörnek, nem hiszünk magunkban,
s bizony, egymást bántjuk sértett haragunkban.

Meg kellene értsük, miről szól az élet!
Nem háborúskodás, nem ember kísérlet!
Csak a természetet kellene figyelnünk,
s a kérdéseinkre valós választ lelnünk!

Élnünk kéne végre, haldoklásunk helyett,
az élethez kaptuk e csodaszép helyet.
Csak a rémálomból kéne felébrednünk,
és a valóságban önmagunkra lelnünk!

Aranyosi Ervin © 2021.09.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szép szemed tükrében

Festmény: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szép szemed tükrében

Szép szemed tükrében önmagamat látom,
lelkedbe ültettem álmodott világom!
Ahogy reám nézel, annak mély nyoma van,
ha a szemed ragyog, jobban érzem magam!
Látom, milyennek látsz és ha tudsz szeretni,
akkor célom, téged boldogabbá tenni!
Hiszen a te szemed, már maga varázslat,
hiszen engem jobbnak, s szeretettnek láttat!

Szép szemed tükrében sokkal jobbá válok,
életre kelhetnek együtt vágyott álmok,
s akarom, hogy szemed mindig rám ragyogjon,
szemed tükörképe visszamosolyogjon!
Igyekszem javulni, érted jobbá válni,
hagyni, hogy felemelj, hogy megtaníts szállni!
Tudom, hogy sikerül, ha én is akarom,
s minden megvalósul, ha vágyom rá nagyon!

Szép szemed tükrében oly jó megfürödnöm,
szeretetem reád jó érzéssel öntöm,
s ami bennem a jobb, arra megtanítlak,
kinyújtom kezemet, szebb világba hívlak,
hol szemed tükrében azt az embert látom,
aki változtathat ezen a világon,
ki érted, s magáért képes végre tenni,
árnyékból világát, a fénybe emelni!

Szép szemed tükrében megtisztul a lelkem,
bátorít, hogy menjek, hisz jó útra leltem,
belőle merítem erőmet az úthoz,
s visszajárok hozzá, mint bővizű kúthoz.
Mikor elfáradok, lelkem megpihenhet,
láthat, ébredezhet, új álmokba kezdhet.
Vigyázok, hogy mindig fénylő maradhasson,
tudásom szomjára, csillapítón hasson.

Aranyosi Ervin © 2021.09.01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Na jól van!


Aranyosi Ervin: Na jól van!

Na jól van, jól van,
jól van már!
Hiszem, az élet,
jó tanár,
és minden percben
csak tanít,
hogy kéne élned
napjaid!

Na jól van, hiszem
jobb lehet,
ha megismered
lelkedet,
ha megismered
önmagad,
ha megleled
belső szavad!

Na jól van, tudom,
megleled,
csak vizsgáld meg
jól lelkedet,
csak csendben
merülj benne el,
s figyeld figyelmed
mire lel.

Hogy lelked mélyén
mit talál,
hogy nem is
létezik halál,
mindig csak újabb
tanulás,
felismerésből
új tudás.

Na jól van, látom,
látod már,
sorsod a lelked
mélyén vár,
módodban áll
javítani,
s nem akar mást:
Tanítani!

Boldog lennél,
ha értenéd,
rólad szólna
saját zenéd!
Na jól van – hinnéd –
s mondanád,
s dúdolnád
lelked dallamát.

No lám csak, van
saját dalod,
és úgy szól
ahogy akarod,
ha akarod,
ha élvezed,
a földi mennybe
elvezet.

Aranyosi Ervin © 2021-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetni mindig van okod!


Aranyosi Ervin: Nevetni mindig van okod!

Tudod, a nevetés sok mindenre gyógyír,
kár, hogy azt az orvos nem írja fel neked!
Ám akad számodra egyúttal egy jó hír,
másképp is van módod emelni kedvedet.

Az életben annyi vicces fonákság van,
ne bosszankodj rajtuk, inkább csak nevess!
Leld meg hát a humort a sírós világban,
s lásd a szebbik oldalt, hogy vidám lehess!

A félelem lehúz, akár egy vasmacska,
engedd el, s emelkedj a felszínre fel!
Ne búslakodj tovább, ne legyél oly csacska,
hidd el, hogy a lelkünk jobbat érdemel!

Ha már a világod végre szebbnek látod,
villantsd másokra is kedves mosolyod,
így teremthetsz ennél sokkal szebb világot,
s rájössz majd, nevetni mindig van okod!

Aranyosi Ervin © 2021-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akard megélni!


Aranyosi Ervin: Akard megélni!

Akard megélni boldog álmaid,
jövőd kulcsa a lelkedben lakik,
keresd meg hát, és nyisd ki börtönöd,
amely fölött félelmed őrködött!
Higgy önmagadban, s légy végre szabad,
álmodj merészet és teremtsen szavad!
A gondolat, az varázsol, teremt,
s elnyerheted akár a végtelent!

Amire vágysz, azt mind megkaphatod,
hited által ölt élő alakot,
csak ellenérzés benned ne legyen,
akard a jót, hogy boldoggá tegyen!
Ha képes vagy látni, érezni már,
amit a lelked oly nagyon kíván,
hidd el, egy nap, kézzel érintheted,
mert egy síkra kerülhet majd veled.

Teremt a vágy, s teremt a félelem,
ezek kísérnek át az életen,
s te döntöd el, mire hagyatkozol,
melyik vezet, mikor döntést hozol.
Ha a kormányt a kezedbe veszed,
s a döntést másnak át nem engeded,
akkor a lét majd pont úgy alakul,
hogy nem maradsz az életben alul!

Akard megélni végre álmaid,
vesd hát le most, a múltnak árnyait,
lelked szerint, teremts egy szebb jövőt,
egy emberit, igazán élhetőt!
Vedd hát kezedbe sorsod kerekét,
legyen a lét álmodott, meseszép,
s ha hited is majd helyére kerül,
élhetsz a Földön büszkén, s emberül!

Aranyosi Ervin © 2021-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vár reád a szeretet


Aranyosi Ervin: Vár reád a szeretet

Kipakoltam a táskádat,
s beletettem magamat,
úgy szeretnék kéznél lenni,
s nem is volt nagy feladat.
Nem akartam magányosan
várni otthon csak reád,
úgy gondoltam, ez a táska,
elhoz engem, nem ver át!
Kipakoltam a táskádat
és most itt vagyok veled!
Látod? Itt a táskád mélyén
vár reád a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevettess meg!


Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!

Egész évben lóg az orrunk?
Egész nap csak morgolódunk!
Az életem ne így teljen,
benne örömömet leljem!

Nevettess hát meg barátom,
vidítsál fel mindenáron,
lássunk jobbat, vegyük észre,
s legyen okunk nevetésre!

Félelmünket dobjuk sutba,
ne lehessen borúnk útban,
ha kell, vicceket meséljünk,
tiszta szívvel, vígan éljünk!

Ám, őszintén kell nevetnünk,
tiszta forrás ered bennünk,
s ha vize arcunkra árad,
lelkünk nevetni nem fárad!

Nevettess hát, s kacagj vígan,
ráérsz sírni, majd a sírban!
Teremtsünk vidám világot,
mely a nevetéstől áldott!

Adjunk nevetést és mosolyt,
vidámítsunk minden komolyt,
s ha a félelem menekül,
minden a helyére kerül.

Nevetnem kell, hát nevettess,
s nevess te is, sose reszkess,
nem kell félnünk a világtól,
minket a nevetés ápol.

Beteg lennél? Meg is gyógyít,
aligha találsz jobb gyógyírt!
Ha már reggel korán kezded,
napod el nem vesztegetted!

Mindaz, aki tud nevetni,
képes lesz boldoggá lenni,
másokat boldoggá tenni,
életet komolyan venni!

Ez életünk sava-borsa,
a vidámnak szebb a sorsa,
s megszépülhet a világod,
ha azt derűs szemmel látod!

Jó barátom, nevettess meg,
mert míg szívem búban tesped,
jobb világom nem találom,
a jó utat én sem látom.

Nevessünk hát, ez a lényeg,
lelkünkből a tiszta fények
ragyogjanak a világra,
hangolódjunk kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!


Fennállásának százéves évfordulóját ünnepli idén a pécsi Vasasi Bányász TC.
Az egyesületnek már csak asztalitenisz és labdarúgó szakosztálya van.
Az asztalitenisz szakosztály felkérésére, a centenáriumi ünnepségre, íródott az alábbi vers:

Aranyosi Ervin: Pingpongozni csuda jó!

Gyermekként szerettem bele a pingpongba,
önfeledten játszva, vidáman, zsibongva,
hiszen körülvettek engem a barátok,
örömmel töltött el, szórakozva játszok!

De később rájöttem, hogy jóval több ennél,
hiszen ez csodás sport, s tőle többé lennél.
Versenyezni kezdtünk, mind győzni akartunk,
az asztalitenisz jobbított is rajtunk.

Küzdöttünk egymással, olykor-olykor győztünk,
ha mi voltunk jobbak, hát nagyon örültünk,
amikor kikaptunk szégyenkeztünk, sírtunk,
de bárhogy is történt szép perceket írtunk.

Így lett hát a pingpong az életünk része,
nem törjük fejünket, az emlék elvész-e,
sok-sok maradandó, szép élményt szereztünk,
rengeteg mérkőzés hagyott nyomot bennünk.

Az edzőnk tanított, csiszolt, mint gyémántot,
szívünk rejtekébe biztos belelátott,
s rengeteg idejét reánk fordította,
a tudás kapuját nekünk megnyitotta.

Mutatott technikát, figyelmünket kérte,
örökké hálásak leszünk neki érte,
Ő indított útnak egy különös úton,
jó így elmerengni a részünkké vált múlton.

Aztán jöttek szépen, sorban bajnokságok,
fejlődtünk és vártak magasabb osztályok.
Lassan ez a szép sport életünk része lett,
s mint létre kelt álom bennünk ott lebegett.

Életünk részévé vált, s már nincs mit tenni,
rájöttünk nem tudtunk nélküle létezni,
függőivé váltunk, s hiányzott, ha nem volt,
győzelmeink látva ragyogott a mennybolt.

Sok siker, pár kudarc tett edzetté minket,
ereklyéink őrzik győztes tetteinket.
A pingpong csapat lett második családunk,
akikhez bárhonnan, de hazatalálunk.

Összetartozunk és máig összetartunk,
mi, kik felnőttként is játszani akartunk,
Régi, gyermekkori barátok, sporttársak,
mindig kell veletek, néhány jó szót váltsak!

Mikor találkozunk, már az maga ünnep,
csodaszép emlékek lepik el lelkünket,
Bárhol összefutunk, barátra találunk,
néhány percre talán gyermekekké válunk.

Bár az idő elszállt, elszaladt fölöttünk,
kicsit ráncosodtunk, kicsit töpörödtünk,
de a szívünk tiszta, lelkes és hajt tovább,
s meglátjuk a pingpongban a bűvös csodát.

Ha az edzőterem „illatát” érezzük,
valami különös bizsergés van bennünk,
kiolthatatlan vágy kerít hatalmába,
hogy ütő kerüljön ma mindőnk markába!

Hogy üssük a labdát, amíg el nem törik,
hogy nézőnk a körmét lerághassa tövig.
Hadd jöjjön a szerva, cseles adogatás,
pörgetés és nyesés, fifikás fogadás.

Támadás, hátrálás, mesés védekezés,
jó ütőpárbajból sose legyen kevés!
Apró cselezések, játék csínja-bínja,
mely játékéhségünk talán csillapítja.

Küzdöttünk mi együtt egyénként, csapatban,
győzelmet arattunk dicső pillanatban,
Akadt vereség is, de az már nem számít,
de az emlék bennünk megszépül. s elámít.

Az asztali tenisz a sportok királya,
megmozdul az ember minden porcikája.
agyat felélénkít, fókuszál figyelmet,
az agy és az izmok szép ritmusra lelnek.

Összehangolódnak a szív ritmusával,
dinamikát adnak, mértani mozgással.
Közben élvezetes, közös társasjáték,
az asztali tenisz hatalmas ajándék.

Élvezzük a létet, ami közben játszunk,
s erősíti bennünk összetartozásunk.
Fittség és egészség, amit hoz magával,
ami fűszerezett a játék izgalmával.

Csuda jó e játék, s nem lehet megunni,
oly jó ütögetni, jobbra-balra futni,
másikat futtatni, bolondot csinálni,
egy igazi csapat jó tagjává válni!

Aranyosi Ervin © 2021-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva