Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!

Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!

Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart,
villantsa bátran,
s itt e hazában,
felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
peches e nép,
s meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet.
Minket hívnak,
ha “kéne egy ötlet”.

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
de nem merünk kapni,
méltó jutalmunk
mind elfogadni.

Eredményeinket
“fölözik” mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
nem csak az ötletet
vonzhatod itt-ott!

Anyagi, lelki
gazdagodásunk,
kapjunk meg mindent,
amire vágyunk,
s legyen mosolya
végre e népnek!
Higgyük, érezzük
az életet szépnek.

Aranyosi Ervin © 2008-10-24..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

3 Responses to Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!

  1. Galambos Virág says:

    Nagyon jól megfogalmaztad,hogy mi is lenne nekünk jó!
    Találó a vers.
    A portré az portré,még ha egy kicsit Jumurdzsákosra sikerült is az árnyékolás miatt!
    nekem tetszik!

  2. Szarvasné Editke says:

    Nagyon frappáns vers! Mindent leírtál ami a magyar embert jellemzi! Legyen meg amit az utolsó sorokban kívántál! Tetszett amit olvastam, és köszönöm!

  3. Nagyon tetszik a vers, és bízom benne, hogy végre magunkra fogunk találni, becsüljük az értékeinket.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.