Aranyosi Ervin: Üzenet a Magyaroknak

Aranyosi Ervin: Üzenet a Magyaroknak

Tudjátok meg végre, ez a föld tiétek!
Ezt eltékozolni gyarlóság és vétek.
Őseink hagyták ránk csodaszép örökül,
s megvédték, nyakunkon ezért nem török ül.

Parlagon heverni, nem művelni átok,
csak ha éltetitek, száll az áldás rátok.
Ám ha kivirágzik, lelkünk újra éled,
ha hiszed istened, nem pediglen féled!

Nézz csak körös-körül, ismerd meg hazádat!
Fényes nagy folyóit, melyből élet árad!
Termő, puha földjét, égig érő fáit,
borszőlőt érlelő hegyeit, lankáit.

Lakd hát be e földet, s legyél büszke rája,
légy az összes jószág felelős gazdája!
Ne engedd, hogy zsivány a kezét rátegye,
s hogy a neked járó kenyeredet egye!

Ám ha idegen jön, légy jó házigazda,
kapjon enni, inni majd az istenadta,
aztán meg jó szívvel engedd az útjára,
a lelki békédnek ez lehet az ára!

Álmodj csak merészet, s mindet váltsd valóra,
elégedett szívvel térj majd nyugovóra.
Őrizd szép nyelvedet, a magyar nyelv csoda,
majd az utódodnak, mint kincset add oda!

A gyermek a jövő, Ő a lélek magja.
Boldog az a szülő, ki kikelni hagyja.
Aki öntözgeti szeretetet vizével,
aki védelmezi óvó két kezével.

Vidd tovább utadon őseid tudását!
Varázsold e földre a mennyország mását!
Szolgáld világodat, hogy munkád gyümölcse,
vágyaid ruháit, mind magára öltse.

Teremts gondolattal, éld meg szeretettel,
legyen boldog lélek végre minden ember!
Mutasd meg, hogyan kell, mutass nekik példát,
és a boldogságot velük együtt éld át!

Aranyosi Ervin © 2015-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva