Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Anyák napi gondolatok

Anyáknapi
Aranyosi Ervin: Anyák napi gondolatok

Napunk fénye szikrázik, úgy csillog aranya!
Remegő két kezével terítőt varr anya.
A ráncos, idős arcán meg-megcsillan a fény.
Hányszor hajolt fölébem, még annak idején.

Hányszor kutatta arcom, hogy nincs-e baj velem?
Hányszor gyógyított, mikor feküdtem betegen?
Hány mesét mondott nékem, vagy énekelt egy dalt?
Értem dobbant a szíve, Ő mindig jót akart!

Főzött, mosott ha kellett, dolgozott eleget,
s próbálta tanítgatni a rosszcsont gyereket.
A széltől is megóvott, figyelte lépteim,
hogy jó irányba menjek a lét ösvényein.

Kincseket adott nékem, amit csak lehetett.
Általa érte lelkem mosoly, fény, szeretet.
Ölelő két karjában mennyei volt a lét,
ma is magamon érzem óvó tekintetét.

Hogy tudnám viszonozni – hisz nem is várja el –
ha mosolyt lát a számon, már megnyugvásra lel,
szívemben ott a hála, de szavam dísztelen,
hogyan adhatnám vissza, amit adott nekem?

Néha egy öleléssel mosolyát elnyerem,
ilyenkor biztos érzi, mit jelent Ő nekem.
A Nap fénye az arcán glóriaként ragyog,
köszönöm jó anyácskám, hogy létezem, hogy vagyok!

Aranyosi Ervin © 2015-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

5 Responses to Aranyosi Ervin: Anyák napi gondolatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .