Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megkésett köszöntő


Aranyosi Ervin: Megkésett köszöntő

Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív…
Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.

Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, – nem is kevést –
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!
Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: – Az életet!

Hisz nem vagy itt már jó anyám,
szemed a mennyből néz le rám.
S tudom, ha lát, most mosolyog,
hisz ma is gyermeked vagyok,
s amíg csak élek az leszek,
s egyszer, ha én is elmegyek,
találkozunk majd odafenn,
ahol a lélek megpihen!

Leülök hát, s emlékezem,
összefonom a két kezem.
Behunyt szemmel imádkozom,
arcod szemem elé hozom,
mert szíved szívemben lakik,
ott hozza szép virágait.
Köszöntelek e szép napon,
csak itt hiányzol még nagyon!

Aranyosi Ervin © 2017-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

2 Responses to Aranyosi Ervin: Megkésett köszöntő

  1. Marton Istvánné says:

    Amikor 1984-n Édesanyám Istenhez költözött hazahoztam hamvait ,mert csak így tudtam elfogadni,hogy földi léte nincsen többé. Nagyon jó érzés hazatérni,mert tudom,hogy vár,bármikor megérinthetem.Apám is itt van Mindenki kinevetett,akadt olyan is, aki azóta nem jön hozzám. Nem is hiányzik.

  2. Fónagy Attiláné says:

    Ez a vers annyira szép hogy megkönnyezi az is akit hála még nem érint de akit érint szerintem nem baj ha egy pár könnycseppel emlékezik.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.