Aranyosi Ervin: Búcsú Csukás Istvántól

Kép: Polcz Péter

Aranyosi Ervin: Búcsú Csukás Istvántól

Süsú búsul, Mirr-murr gyászol,
és ma Pom-pom sem varázsol.
Gombóc Artur – üres asztal –
már a csoki sem vigasztal!
Elment hát a nagy mesélő,
több csodát már nem mesél ő!
Pedig biztos maradt elég,
nem mondta még el a felét!

Nagy Ho-horgász sem fog halat,
bánatában otthon maradt.
Picur nem ment Iskolába,
nem viszi el oda lába.
A legkisebb ugrifüles
pityereg, mert szíve üres.
Kutyánszky Kázmér sem versel,
nem törődhet ma a verssel.

Keménykalap sutba dobva,
krumpliorr sem vigyorog ma.
Fagylaltot a Bagaméri
nem mérhet, s ezt maga kéri!
Sün Balázs, Oriza Triznyák
jó kedvüket másra bízták.
A Bátor tintanyúl is fél,
hogy többé már nem mesél…

Szárítókötél sem támad,
ma már ő sem növeszt lábat.
Sebaj Tóbiásnál baj van,
ő is osztozik a bajban.
Csukás István elment messze,
ilyen mesemondónk lesz-e?
Ám meséi itt maradnak,
gyermekeknek hitet adnak.

S kiben ekkora nagy szív élt,
– jól használta, nem volt kímélt –
szeretettel búcsúztatjuk,
és azt mind-mind megfogadjuk,
el őt, soha nem feledjük,
a meséit újra kezdjük,
s amíg olvassák valakik,
addig a szívekben lakik!

Aranyosi Ervin © 2020-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva