Archívum

‘ad’ cimkével ellátott bejegyzés

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel…

április 23rd, 2010 8 hozzászólás

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.

Aranyosi Ervin: Mosolyvarázs

október 24th, 2008 1 hozzászólás

Te, aki vágysz szép életet,
Megálmodsz egy új holnapot.
Lehet szebb napod s éjjeled,
S hidd el, hogy ezt meg is kapod.

Szívedben ott él a parázs.
Izzítsd tüzesre lelkedet!
Segítsen a mosolyvarázs.
Siker kísérje tettedet.
Mosoly ragyogjon ajkadon,
s vidám szemedbe bárki néz
- Varázsos minden alkalom -
Mely stresszelt szívet megigéz.

Borúra öntsél hát derűt,
Adj új ruhát, új szövetet,
szép hangú, zengő hegedűt,
s mint, aki újjá született,
Adj új hitet és titkodat,
oszd meg csak bátran bárkivel.
Az élet gyorsan elszalad
S nem mindegy mit, s miért teszel.

Élvezd a mát, mert benne élsz,
s holnapot tervezz lelkesen,
Szíved vezessen, ne az ész
A társaiddal kedvesen
bánj. S látod, azt kapod,
amit te adtál már sokat.
Arcodon érezd a napot,
S deríts mosolyra másokat!

Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!

október 24th, 2008 1 hozzászólás


Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart
Villantsa bátran.
S itt e hazában,
Felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
Peches e nép.
S meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
Már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet,
Minket hívnak,
ha “kéne egy ötlet”.

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
De nem merünk kapni,
Méltó jutalmunk
Mind elfogadni.

Eredményeinket
‘fölözik mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
Nem csak az ötletet
Vonzhatod itt-ott.

Anyagi, lelki
gazdagodásunk.
Kapjunk meg mindent,
Amire vágyunk!
S legyen mosolya
végre e népnek.
Higgyük, érezzük
Az életet szépnek.