Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Sose hagyd el magad!


Aranyosi Ervin: Sose hagyd el magad!

Hej, de sokan sírnak, hogy megöregedtek,
hogy nehezen mozgók, fáradtabbak lettek.
Pedig ez nagy dolog, hosszú létet élni,
sok régi kalandot, újakra cserélni.
Persze, az embernek, gyakran fáj a teste,
nyűgös, lassan jön el számára az este.
Kár, hogy a vágyait hagyja kialudni,
pedig jó lett volna, ennyi mindent tudni!

Csakhogy a figyelem iránya változott,
s amit egykor talán álmokra áldozott,
az most fájdalmakra, testi betegségre,
s hogy az pont attól van, nem is veszi észre.
Hiszen, ha figyelme, a rosszra irányul,
még több rosszat vonzhat, s az élet silányul.
A panaszkodással és a kesergéssel,
fájdalmat, kórságot a szívedbe vésel.

Pedig van már időd magadra figyelni,
bölcsen gondolkodni, új utakra lelni,
csak az öregségért hálásnak kell lenned,
és a régi szikra újra gyúlhat benned.
Hiszen akad olyan, mit még te sem láttál,
amit fiatalon sohasem próbáltál,
Amire az idő, akkor nem volt elég,
mikor csalogatón tették egykor eléd.

Most a régi vágyat le kéne porolni,
írj hát bakancslistát, kezdjed felsorolni,
mi az, amit régen, úgy szerettél volna,
aztán fogj csak neki, valósítsd meg sorban.
A kifogásokat ne keresd, sőt, vesd el,
vágyaidnak sorát soha ne temesd el!
Amíg élsz és mozog a kezed, a lábad,
keress örömöket, teljesítsd be vágyad.

Nyisd, hát ki az ajtót, mi rabbá tett téged,
enged ki rab lelked, vár reád az élet!
Okkal éltél eddig, s nem, hogy beteg legyél,
hanem örülj, szeress, alkoss, csodát tegyél!
Valósítsd meg álmod, vagy segíts másoknak,
kik negatív hittől folyton nyomorognak!
Mutasd meg, hogy lehet örülni, nevetni,
panaszkodó létet magadról levetni.

Sose hagyd el magad, járd az utad végig,
ne félj, hogy a lábad, lekopik majd térdig!
Élvezd az életet, s ne károgj, mint varjak!
– Szélként jöttem ide, hogy nagy port kavarjak!
Hogy, ami nem tetszik, azon én javítsak,
jövő nemzedéket új hitre tanítsak!
A zokszót, a panaszt, a földbe tapossam,
hogy a lelkem vásznát szép, tisztára mossam.

Ami berágódott, meg kell olajozni,
lelked a pokolból vissza kéne hozni!
Rájönni, hogy sírod eddig magad ástad,
esélyt kéne adnod a feltámadásnak!
Hát ne hagyd el magad, mutass másnak példát,
s mire régen vágytál, azt a mában éld át!
Meglátod, ha végre szeretet vezérel,
Isten is támogat, mind a két kezével!

Hiszen mit veszthetnél, ha tennéd a dolgod?
Mi szeretnél lenni, szomorú, vagy boldog?
Nyisd ki azt az ajtót, mit magadra csuktál,
s engedd létrehozni, amit szíved diktál.
Élőn haldokolni többé sohasem kell,
a szép földi létbe élni jön az ember!
Teremts szeretettel, holnap váró vággyal,
gazdagodj az élő, csodaszép világgal.

Aranyosi Ervin © 2020-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 34. rész

Az ég aljára ér
fénylő Napunk menten,
indulok utamra,
jóra éhezetten.

Ám most úti célom
nem a kerek erdő,
nem a mesemondó,
könyv tündérét rejtő.

Hanem a varázsló
ifjút rejtő vára,
jót szeretnék tenni
végre, valahára!

Olyan hálás vagyok,
szeretnék hát tenni,
nem csak meghallgatni,
s csendben ünnepelni,

hanem segíteni,
jöjjön el az óra,
a tündérem álma,
hadd váljon valóra!

Tegnap este engem
szépen felruházott
és minden teendőt
jól elmagyarázott.

Most már csak követem
az útmutatását,
s hiszem elhozhatom
neki méltó társát.

Mentem hát az úton,
vígan fütyörészve,
az idő múlását
nem is vettem észre.

Mintha megállt volna,
végtelennek tetszett…
Előttem egy nagy fa
gyökeret eresztett.

A fán volt egy ajtó,
azon át beléptem,
belül csigalépcső
vezette a léptem.

Enyhe félhomályban
mentem egyre feljebb,
hogy odafönt újabb,
nagy ajtóra leljek.

Az ajtót kinyitva,
fent jártam egy ágon,
ám nem csodálkoztam
e magas világon.

Tudod, jó tündérem
felkészített engem,
ezért nem érhetett
semmi meglepetten.

Amint épp sétáltam
a faágán végig,
kerestem a sasom,
mely felvisz az égig.

Mert a sas madárnak,
éppen itt volt fészke,
kellett hát bátorság,
és nem is kevéske.

Megláttam a fészket,
a madár benne ült,
farktolla és háta
pont én elém került.

Jaj, de hatalmas volt,
s fel kellett rá másznom,
hátára felülve
jó helyet találnom.

Ki kellett mondanom,
a repítő varázst,
hogy érezze bennem
a szállni akarást.

Hát azt kiáltottam:
– ABRÁVALEFJLÜPER –
S vártam, hogy a sasom,
vajon hogy repül el?

Szárnyát kibontotta,
csapott kettőt vele,
majd elrúgta magát
és így kezdett bele

a nagy repülésbe,
könnyű szárnyalásba,
én meg kapaszkodtam
tollas szép nyakába.

Felszálltunk magasra,
a világ kicsiny lett,
de messzebbre láttam,
s csodálhattam mindent.

Aztán beleszálltunk
egy fodros felhőbe,
s várhattam, hogy mikor
érünk ki belőle.

Repültünk, s a felhő
megritkulni kezdett,
eső lett belőle,
sok levet eresztett.

Aztán, mintha a Föld
közelebb jött volna,
látszani kezdett egy
hatalmas vár tornya.

Ám itt elaludtam,
rám talált az álmom,
folytatni utamat
holnap megpróbálom.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Ott van a szeretet


Aranyosi Ervin: Ott van a szeretet

Ott van a szeretet, ott van fűben, fában,
szemünk előtt nyílik szerte a világban.
Olyan energia, mely képes emelni,
csak a forrására kellene rálelni!

Tudod, közelebb van hozzád, mint hogy hinnéd,
és ha rátalálnál, hidd el többre vinnéd.
Nem kellene érte a távolba nézni,
csupán szép lelkedben újra felidézni.

Mert ott van elásva, ez a lélek kincse,
boldogság ajtódnak zárt nyitó kilincse.
Ha magad szereted, az ajtó kitárul,
s minden rút akadály előled elhárul.

Ott van a szeretet, de nem elég adni,
tanuld meg másoktól szívből elfogadni!

Aranyosi Ervin © 2017-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lábtörlő, vagy kutya?


Aranyosi Ervin: Lábtörlő, vagy kutya?

Nézd, felugrott a lábtörlő,
s mint egy kutya, elszaladt.
A menetszél szétzilálta
a hátán a rojtokat.
Az akadályt könnyen vette,
mert mind felett átrepült.
A melegtől kifulladva
ajtónk előtt elterült!

Aranyosi Ervin © 2012-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Osztályfőnökömnek – nyugdíjba vonulása alkalmából

Aranyosi Ervin:
Osztályfőnökömnek – nyugdíjba vonulása alkalmából

Az életed során bezárult egy ajtó…
Ami volt, mind tiéd. Nincsen végrehajtó,
ki elvenné tőled, a sok kedves évet,
munkád során gyűjtött ezer szép emléket.

Fiatalon kezdted, – úgy ahogyan bárki –
helyed az életben meg kellett találni.
Emlékeid között őrzöl sok-sok arcot,
sikert, dicsőséget és keserű harcot.

Amit elterveztél, nem tudtad feladni,
megpróbáltál mégis jó ember maradni.
Nyomot magad után a lelkekben hagytál,
felnövők kezébe tisztes szakmát adtál.

Volt, akit szigorod néhanapján bántott,
de tudd meg, a szívük régen megbocsátott.
Tudom a szívedben maradt néhány tüske,
szeretettel gondolj most mindegyikükre.

A szép emlékeket őrizd meg szívedben,
s mindenre mi rossz volt setét fátyol lebben,
ami elmúlt – elmúlt, hát tekints előre,
az előtted álló szabad esztendőkre.

Egy korszak lezárult, de oly sok szép vár még!
Gondoltál már arra: – “Vajon mit csinálnék,
ha pont azt tehetném, amire csak vágyom,
megváltozna vajon megszokott világom?”

Szabad vagy, mint madár, nem köt a kalitka,
váltsd valóra végre, amit álmaidba’
elképzelt a lelked, mit eddig nem tettél.
Bármit megtehetsz most, mert nyugdíjas lettél!

Egy új ajtó nyílik meg a mai nappal,
kívánok szerencsét, egy jó nagy kalappal!
Élj mától vidáman, engedd el mi bántott,
dédelgess magadban boldogabb világot.

Minden napjaidba erőt, egészséget,
szerető családot, örömöt, szépséget,
Válts valóra eztán minden olyan álmod,
mire nem volt időd, s mit csak szíved vágyott!

Sok tartalmas évet maradj itt e földön!
Szavaimat tovább, egymásba nem öltöm.
Legyen meg mindened, úgy, ahogy kívánod!
Szeretettel ölel régi tanítványod.

Aranyosi Ervin © 2012-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Az életedet te irányítod!

 Minden egyes napod hoz valami újat,
s ettől megváltozhat az egész életed.
Ha nyitott szemmel jársz, e mozgalmas világban,
a változást talán, észre is veszed.
Naponta kitárul előtted egy ajtó,
egy új világra nyitja, csukott szemedet.
Mindig csak rajtad áll, – csak te rajtad múlik,
hogy bezárd magad mögött a régieket.

Ajtók között élünk, s néha tétovázunk,
viseljük a múltat, mint egy rossz ruhát.
Nem melegít régen, kopott, s benne fázunk,
tudjuk mit sem ér már, de hordjuk tovább.
S ha a kirakatnál néha meg-megállunk,
sóvárgunk az újra, – s az ember tétova –
áldoznia kell rá, s megdolgozni érte.
“Bírja még a régi! – nem dobom még oda”.

Pont ilyen az élet. Az “infók”, amik érnek,
azt hazudják néked, nincsen változás.
Cipeled a terhed, mit rád mért az élet,
s elhitetik véled, hogy nem viheti más.
Elhitetik azt is, – elnyered jutalmad:
Állhatatosságért a szeretetet.
Ha elég „önző” vagy, lesz hozzá hatalmad,
saját élted éled, ezt megteheted.

Mert nem te vagy Önző, hanem aki gátol,
aki akadályoz, hogy boldogan élj.
Aki megfoszt téged minden új csodától,
azt mondja, – ne változz! De azt akarja – félj!
Elhiszel egy csomó olcsó hazugságot,
hogy miért nem jöhet egy újabb változás.
Tudd, hogy életedet, te neked kell élned,
és hogy mi történjen, nem döntheti el más.

Engedj meg magadnak egy kis lazaságot,
csak egy problémádat bontsd le teljesen.
Mit kellene tenned? Másképp is dönthetnél?
Vagy inkább letennéd végérvényesen?
Van egy bűvös kérdés, mire keress választ!
Úgy szól, hogy: – Mi lenne? S várd a válaszod,
Majd kérdezd meg újra, ugyanazt: – Mi lenne?
s egyre jobb érzés lesz, mind jobb állapot.

Minden problémánkat agyon bonyolítjuk,
keressük a jóra, az ellenérveket.
A változás mellett nagyon ritkán döntünk:
“Jaj, de jó is lenne…. De, mégsem lehet!”
A gondoknak nem a megoldását keressük,
Mert megmagyarázni sokkal egyszerűbb,
ezt vagy azt a dolgot, hogy miért nem tesszük,
jól megindokoljuk és inkább szenvedünk.

Ez megakadályoz, hogy tovább tudj lépni,
hogy jó megoldást, vagy új utat keress.
Miért lenne így jobb? Mit hoz majd számodra?
Miért is lesz másképp? – vagy – Miért szeresd?
Mit hozhat ez néked? Mi történik véled?
A nagy változáshoz nyisd hát meg szíved,
jó, s a rossz küzd benned, mikor ezt megéled,
meríts bátorságot, s erősítsd meg hited.

Ennek a hajónak te vagy a kapitánya,
Ne hagyd hogy rángassa, önző vad vihar,
Csakis rajtad múlik életed iránya!
Hogy’ küzdesz a tenger hullámaival?
Mindig te rajtad áll, tiéd csak a döntés,
s minden a te hited szerint alakul.
Fontos, hogy mit gondolsz, mire serkent vágyad,
el tudod-e hinni, hogy nem maradsz alul.

Ne engedj hát teret a rossz gondolatnak,
negatív érzésnek ne add át magad,
Minden hullámvölgyből ki szabadul bárki,
ha néhány lépéssel még tovább halad.
Nem létezik kudarc, negatív eredmény!
Ami rosszul sült el, jóra váltható.
Ne aggódj előre, mit is hoz az élet,
a pozitív út is könnyen járható!

A jó mindig ott van, amerre csak járunk,
csak nem veszed észre, mert lehajtod fejed.
Próbálj meg egy nap csak a jóra figyelni,
s érezni fogod a szép érzéseket.
Keresd hát holnaptól mindenben a szépet!
S észre fogod venni, az élet csuda jó.
Gazdagság és érték, szeretet és szépség
a tiéd, ha te vagy az IRÁNYÍTÓ!