Aranyosi Ervin: Allergia


Aranyosi Ervin: Allergia

Allergiás vagyok erre a világra,
de nem ám a fűre,
s biztos nem a fákra,
nem a pollenekre,
és nem a magokra,
csak a hazugsággal megtöltött napokra!

Kincsvadász világra, mely élőkre támad,
s nem ismer irgalmat,
nincs benne alázat.
Arra, mely gyökerünk
tövestől kitépi,
s hogy az életünk már sosem lesz a régi!

Szenvedek, prüszkölök, s viszket ez az átok,
s látom a hazug szó
hogyan hat reátok.
Ezt a sok szemetet
ki akarom fújni!
Mért nem tud a világ végre megújulni?

Viszket a szemem, mert nem akarom látni,
másoknak a kaput
nem tudom kitárni,
hazugság, mint porszem,
zavarja látásom,
ellopták igazam, és nem maradt másom!

Lelki szemeimmel a jövőmbe nézek,
kilátástalanság,
ez az, amit érzek!
Tüsszögök, köhögök
és a szemem viszket,
mert látom maholnap vágóhídra visznek!

Lelkem lázadozik, a testem is szenved,
világomat látom
nyomorult betegnek.
Benne élősködők
mérgezik a létet,
s hoznak az emberre hazugság-sötétet!

Gyógyulni szeretnék, elkezdeni élni,
ezt a bántó létet
örömre cserélni,
s tudom, akad gyógyszer,
szeretetnek hívják,
de azt iskolákban sajnos nem tanítják.

Ölelés, érintés a lelkünkre hatnak,
de mi lesz mi velünk,
ha majd elmaradnak?
Ha elszakítanak
bennünket egymástól,
ha világ-hazugság szeretni is gátol?

Piszkálja a csőröm, kaparja a torkom,
nem szeretem én ezt,
ezért morgolódom!
Felnyitnám a szemem,
szeretnék már látni,
nem akarok többé vakok közé állni!

Allergiás vagyok a mai világra,
kínoz a sötétség,
köhögés, a nátha!
Változni szeretnék,
múljon ez a kórság!
Legyen a világunk egy földi mennyország!

Ez nem azt jelenti, hogy halni születtem,
hanem, hogy az élet
ébredezik bennem,
és ha elmúlik
e “nem szeretem világ”,
tán egy csodás élet fog majd várni miránk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva