Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szívedbe írom…


Aranyosi Ervin: Szívedbe írom…

Szívedbe írom a lelkem titkát,
mert kell, hogy érezd, kellesz nekem!
Úgy, ahogy azt galambok tanítják,
turbékolón és szerelmesen.

Nem akarom lelked börtönbe zárni,
legyél csak önmagad, ezt akarom!
Szívemet akarnám nagyobbra tárni,
hogy tisztán öleljen át a karom.

Érzéssel írok, sok kedves szóval.
álmokat igéző varázsigét,
megismertetlek a sok földi jóval,
amitől szebb lesz a földi lét.

Vágyaink emelnek együtt az égbe,
földhözragadtan nem élhetünk.
Beleolvadunk a mindenségbe,
s a világunk együtt örül velünk.

Béklyókat, láncokat, mind földre szórunk,
hitünk, reményünk szárnyként emel.
hiszünk a holnapban, szóljon csak rólunk,
– céljaim csak veled érhetem el!

Kérlek hát, te is vésd a szívembe,
az örökös álmok ígéretét,
hiszem, hogy szívünk csak nagyon szeretve,
élheti boldogan az életét.

Akard a világot velem bejárni,
szerelem szárnyán, támogatón!
Akarj én velem szép jövőt várni,
közös lélekként, álmodozón!

Ígérem megteszek mindent e létben,
hogy örökké érezd, hogy veled vagyok!
Támogatlak, s felemellek szépen,
álmodhoz én is majd reményt adok.

Életünk végén a szívünkből könyv lesz,
mit közösen írunk, csak széppel tele,
s hiszem, hogy benne több mosoly, mint könny lesz,
de mi rajtunk múlik, mit írunk bele!

Szívedbe írom, hogy örökké olvasd,
hogy örökké érezd a szerelmemet.
Lelkedre adom, hogy ruhaként hordhasd,
hogy büszkén viselhesd, amíg lehet!

Aranyosi Ervin © 2020-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodozó Mikulás

A festmény Szitár Éva munkája

Aranyosi Ervin: Álmodozó Mikulás

Néztem, néztem kedves arcát,
miről álmodozhat?
A gyerekek öröméért,
nekik miket hozhat?
Hogy ne kelljen virgácsokat
körbe aranyozni,
hogy ne legyen rossz kis gyerek,
akinek kell hozni.

Gondolkodott a Mikulás,
vajon mit tehetne?
Szíve szerint minden embert
ő jobbá szeretne.
Hogyan tudná tanítani
a kicsiket jóra,
kedvességre, vidámságra,
csupa igaz szóra?

Összehívta a manókat,
krampuszokat mindet,
reá meredt mindenfelől,
a kérdő tekintet.
Tanítsuk meg mosolyogni
az egész világot!
Tudta jól, hogy minden gyerek
vidámságra vágyott!

Leült hát és mosolyogva
mesét kezdett írni,
de olyat, min nevetni kell,
s nem kell rajta sírni.
Vidámsággal, kedvességgel
lapokat töltött meg,
úgy döntött a gyerekeknek
ír egy mesekönyvet.

A manókat, krampuszokat
mind-mind arra kérte,
vidámságot fessenek rá
sok szép színes képre.
Készült a könyv megíródott,
és tele lett képpel,
ezt hordja szét a Mikulás
az Ő napján, éjjel.

Elképzelte az örömöt
a sok gyerek arcán,
mosoly bujkált szája szélén,
fény csillogott bajszán.
Elolvasta a sok mesét,
nézte a sok képet.
A szakállát simogatta:
– Hát ez a könyv szép lett!

El is küldte kinyomtatni
gyorsan a nyomdába,
remélve, hogy mosoly terem
a szép könyv nyomában.
Szeretettel csomagolta,
berakta a zsákba,
a világban sok millió
kedves gyerek várta…

Aranyosi Ervin © 2017-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers az álmodozóhoz

vers az álmodozóhoz
Aranyosi Ervin: Vers az álmodozóhoz

Ne álmodozz, szállj végre le a földre!
A valóság is roppant érdekes.
Nem maradhatsz az álmokban örökre,
– az hiba lenne, még hozzá végzetes!
Megtanítlak a valóságban élni,
az élet szép, csodálatos kaland.
Élvezd a percet, és sosem kell félni,
az élet múlik, a világ halad…

Aranyosi Ervin © 2013-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva