Aranyosi Ervin: A könyv tündére 2.rész
Lepihenni készül a Nap,
meglehet, elfáradt.
A Földet fényben fürdette,
mely belőle áradt.
Várja már a váltótársát,
a friss, kerek Holdat.
Elalvásig vedd csak elő
olvasnivalódat!
Megígértem, könyvtündérhez
én is visszatérek,
végig járom mesés utam,
aztán majd mesélek.
Kivettem a könyvjelzőmet,
itt a tündér háza,
– nádteteje, kis kéménye,
árnyékos tornáca.
A tornácon hintaszék van,
s mellette egy sámli,
ide biztos az ülhet le,
ki nem szeret állni.
Ám a tündért, úgy, mint tegnap
a lócán találom,
mikor meglát repül felém,
oly szép mint egy álom.
A mesénk itt folytatódik,
üdvözöljük egymást.
– Gyere – szólít – foglalj helyet,
s jobb kedved lesz meglásd!
Lecsücsülök a sámlira,
s ő a hintaszékbe.
Megkérem, hogy mesélje el,
hogy került a képbe?
Hogyan lett Ő a könyvtündér,
és miért magányos?
Különleges történet ez,
vagy csak hagyományos?
A tündér elgondolkodott,
s elkezdett mesélni,
elevenné vált a mese
és elkezdett élni.
Egyszer, régen, nagyon régen,
volt egy Tündérország.
A tündérek csodaszépek,
s szívük csupa jóság.
Tündérország közepében
hatalmas vár állott,
a könyvtündér kisbabaként
itt látott világot.
Merthogy ő volt Tündérkirály
egyetlenegy lánya.
Királylányként teljesült is
minden apró vágya.
Csodás hely volt Tündérország
tele szeretettel,
amíg lábát be nem tette
az a gonosz ember…
De honnan jött az a gonosz,
miért vált gonosszá?
A pálcáját a vasorrú
vágta egyszer hozzá.
Na de ez így túl zavaros,
ezért most azt kérem,
menjünk vissza az időben,
s azt is elmesélem!
A tündér hintázni kezdett,
és szinte repültünk.
Az időben visszamentünk,
régebbre kerültünk.
A helyszín is megváltozott,
ez nem Tündérország,
csak egy egyszerű kis tanya,
s körülötte jószág.
Kutya, macska, baromfiak,
disznó, birka, kecske,
a ház mögött szépen művelt,
takaros kertecske.
Itt lakott egy szegény ember,
na meg a családja.
Ütött-kopott kunyhót fedte
közeli tó nádja.
Kis család volt, egy gyermekkel,
de boldogan éltek.
Nem vágytak ők gazdagságra,
s attól nem is féltek.
Innen indul tündérmesém,
vágjunk bele bátran!
Ám én búcsúzkodni kezdtem,
és menni kívántam.
Megbeszéltük, holnap este,
bizony innen kezdjük,
és a mese sodrását is
messzire eresztjük.
Elköszöntem illendően,
s becsuktam a könyvet.
Könyvjelzővel megjelölve
visszatérni könnyebb.
Remélem, hogy holnap este,
többet fogunk tudni,
de mára már álmos vagyok,
elmegyek aludni!
A folytatáshoz kattints ide
Aranyosi Ervin © 2016-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások