álom | Aranyosi Ervin versei

aug
17

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Category: dalszöveg Tags: adni, álom, élni, maradni, szebben kéne, szeretet, teremt, Ünnep, varázsol, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az én mesém

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, élet, igaz, mesealak, mesém, szép, szó, vaéó, vagyok, világ 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az én mesém

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Álmot láttam,
s azzá váltam,
miben szívből hittem.
Elmélkedtem,
emelkedtem,
s talán többre vittem.

Kincsem nincsen,
csak az Isten,
halmozott el jóval.
Dolgom tettem,
teremtettem
tiszta, igaz szóval.

Álmot láttam,
s megcsodáltam,
hogy válik valóra.
Más lehetek,
értem ketyeg,
talán minden óra.

Hiszek, látok,
jó barátok
kísérnek a létben.
Cseppnyi vagyok,
s nyomot hagyok
mások életében.

Lám a szívem,
hozzám híven,
együtt dobog mással.
Nem őrlődöm,
nem törődöm
én az elmúlással.

Nincs halálom,
s megtalálom
értelmét a létnek.
Minden álmom,
s boldogságom
része az egésznek.

Tanulni,
s nem porba hullni
jöttem a világra.
Álmom élni,
s elmesélni,
jobb emberré válva.

Szép lelkemmel,
szeretettel,
másokat tanítva.
Vígan járom
a világom,
szívem, szemem nyitva.

Ha tanultam
és a múltam
ott áll útra készen,
mesehősként,
boldog ősként,
tudás kútja lészen.

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Mában élek,
s nem cserélek
senki életével.
Bármily kemény,
ez az enyém,
teli szép emlékkel.

Gondolatom
latolgatom,
szép szóval teremtek,
hitet adva,
s jó akarva,
része a nagy rendnek.

Mert a mennyem,
itt él bennem,
s poklom tüzét oltom.
Ha jót tettem,
s jóvá lettem,
javulni fog sorsom.

Lásd a példát,
s te is éld át,
keresd boldogságod.
Szeresd jobbá,
boldogabbá
az egész világot!

Éld a létet,
mint jó lélek,
légy utamon társam!
Lelj örömet,
varázskövet,
a zajló világban!

Ha már vagyunk,
s bűvös agyunk
teremtésre képes,
számos ötlet,
adhat többet
mindőnk életéhez.

Adj a jónak
és a szónak
energiát, létet!
Teremtéssel
sose késs el,
legyen szebb az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Júl
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, élet, energia, figyelem, remény, rezgés, segíts, szeretet, változtass, verseny, világ 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,
nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!
Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,
nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!

Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,
jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!
A rettegés helyett, élvezz minden percet!
Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!

Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,
ha ezt elfogadod, s világod így éled,
ha képessé válsz a világod csodálni,
akkor leszel képes jó emberré válni!

Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!
Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!
Álmodj meg helyette élhetőbb világot,
amely teremtődnek fényétől megáldott!

Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,
vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!
Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,
válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!

A figyelem rezgés, erősít, támogat,
mire irányítod, az teremt álmokat.
Félelem, düh, harag élteti a rosszat,
az energiád hát a jó felé osszad!

Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,
sose járjon eszed a háborúzáson!
Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,
mert ezt a világot a szeretet menti meg!

Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,
legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!
Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,
tanulj és változtass önmagad személyén!

Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,
amire a lelked kisgyermekként vágyott!
Nem szenvedni, félni születtél a Földre,
állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!

Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,
ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!
Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,
csak tanulószoba neked ez az élet.

Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,
mert leszületéskor, szerződést kötöttél.
Tanulás a célja egész életednek,
és nem tud figyelni, aki végig retteg!

Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,
a teremtés kulcsát a szívedben hordod!
Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,
legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mosolyogj reám!

Category: dalszöveg Tags: álom, gyöngyeid, kedved, könnyeid, mosolyogj, nap, ragyog, reám, szemed 1 Comment

Aranyosi Ervin: Mosolyogj reám!

Nevet az ég, s te búslakodsz?
Így nem mehet tovább!
Könnyes szemmel nem láthatod
a számtalan csodát!

Nevet a Nap, velünk örül,
nézd csak hét ágra süt!
Tárd ki szíved és nézz körül
mosoly van mindenütt!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Nevetek én, hát tarts velem,
vidám az életem,
csak a mosolyom éltetem,
ez sorsom, s végzetem!

Hiszem, a dolgom ez lehet,
felnyissam két szemed,
s csak akkor szép, ha élvezed,
ha két szemed nevet!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Hogy tegyem szebbé holnapod?
álmodj róla, s megkapod!
Vedd csak példádnak szép Napod,
s tárd ki az ablakod!

Boldogan élni egyszerű,
álmodd meg holnapod!
Lelkedben ragyogjon Nap, s derű!
S az örömöt láthatod!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!
Hát mosolyogj reám!

Aranyosi Ervin © 2017-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hold-álom

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: álom, Apu, barát, ember, érzek, felmászni, hold, szeretet, ülni, világ, virág Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hold-álom

A Holdat bámulom
odafent az égen!
Jó lenne elkapni,
erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre
hozzá felemelne,
elkapnám két kézzel,
s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt,
s lehúznám a Földre,
s gurítanám aztán
szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán
magasabbá válnék,
így mindenek felett,
s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném,
hogy bárkit lenézzek,
hanem, hogy tudjátok,
mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné,
felmászhatna rája,
s megkérném, hadd legyek
mától a barátja.

Milyen muris lenne
a Hold hátán ülni,
a csodás bolygónkat
körben megkerülni.

Holdvilágot szórni,
hol a fény hiányzik,
ahol néhány ember
szeme könnyben ázik.

Arra használnám én,
a fény-holdvilágot,
ültessen sok szívbe
szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág
fényesen kikelne,
talán az egész Föld
még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin © 2017-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Éld meg a szeretet csodáját

Category: Könyvajánló Tags: álom, boldogabb, film, lelked, mozivászna, szeretet, Szeretet csodája, szívedet, vetítés, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Éld meg a szeretet csodáját

Ha tudnád,
van egy hely,
hol vár rád egy csoda,
vajon elindulnál,
elsétálnál oda?

Ha tudnád,
a csoda,
maga a szeretet,
elmennél-e érte,
megnyitva szívedet?

Ha tudnád,
hogy nem kell
egy lépést sem tenned,
hisz a csoda ott él
minden percben benned!

Ha tudnád,
mit tennél,
hogy tiéd lehessen,
hogy szívből szerethess,
s más is úgy szeressen?

Ha tudnád,
szerethetsz,
nincsen akadálya,
szabad az út felé,
tiéd is a pálya!

Ha tudnád,
megélnéd
mindennap e csodát?
Hát miért nem éled?
Nem értem az okát!

Tudd meg hát,
hogy nem kell
folyton epekedned!
Hiszen a szeretet
magja ott él benned.

Csak meg kell
locsolnod
hited szép vízével,
életre keltened
az öröm ízével.

Ám amíg csodádat
csak kívülről várod,
addig nem változhat
szebbé a világod.
Addig csak a kétség
árnya ébred benned!
– Önmagadat kéne
először szeretned!

Hinni a lelkedben,
hinni önmagadban,
képességeidben,
teremtő szavadban,
Hogy a külvilág
csak belsőd mozivászna,
rajta a gondolat,
film vetítő pászma!

Vetíts hát új filmet,
legyél rendezője,
s engedd, hogy világod
megszépüljön tőle!
Dédelgetett álmod
hadd váljon valóra,
hadd tegyen boldoggá
minden múló óra!

Segíts, hogy mások is
megélhessék végre,
szeretet csodáját
vetítsd fel az égre,
s vetítsd a szívükbe,
hogy arcukon lássad,
boldog pillanatok
maradnak utánad.

Már tudod,
van egy hely,
hol vár rád egy csoda,
mindennap keresd fel,
mindig juss el oda!

Már tudod,
a csoda,
maga a szeretet,
s mindig megtalálod,
megnyitva szívedet?

Már tudod,
a recept
lelkedbe van rejtve,
csak megélned kéne,
folyton ünnepelve!

Már tudod,
csak adni
kéne, folyton adni,
s mások szeretetét
szívből elfogadni!

Már tudod,
hát éld meg
a szeretet csodáját,
vetítsd saját filmed,
élvezd ki a báját!

Már tudod,
hogy éld meg
mindennap e csodát?
Csak tárd ki a szíved,
s ne keresd az okát!

Már tudod,
hogy nem kell
érte epekedned,
csak utadat járva
őszintén szeretned.

Forgasd le a filmed,
legyél rendezője,
s legyen világod is
szebb, s boldogabb tőle!

Verses Könyváruházam ahol a versesköteteim megrendelhetők: http://verses.boltaneten.hu

Aranyosi Ervin © 2017-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Engedd szívedet szeretni!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, boldog, engedd, érzelmek, irigység, Lélek, rabszolga, szeretet, szíved, vágy Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Engedd szívedet szeretni!

Érzelmeknek rabszolgái, mi nyomja a vállatok?
Mit hitettek el veletek, hogy szolgákká váltatok?
Hiszitek, hogy a szeretet csak kiérdemelhető?
Csupa ilyen hiszékennyel van tele a temető!

Jó lenne már felébredni, s felnyitni a szemeket,
nem egy kurrens áru fajta a hőn vágyott szeretet!
Nem lehet kiérdemelni, ha kapod, ingyen kapod,
s mint a napfény, ingyen árad, csak tárd ki az ablakod!

Nem köthető feltételhez – akkor kapsz, ha jó leszel? –
s szeretetet itt a Földön, pénzért biztos nem veszel!
Mégis könnyű hozzá jutni – szerethetnéd önmagad –
kezd el gyorsan lebontani szíved körül a falat!

Mert úgy más hogyan szeressen, ha a szíved elveszett,
ha te sem tudsz mást szeretni, s ez nyomja a lelkedet.
Nap, mint nap végzed a munkád, teszed csak a dolgodat,
s szíved irigységtől vérzik, mert a másik boldogabb!

Pénzt hajszolva, gazdagodva, azt hiszed majd jobb lehet,
érzelmeknek rabszolgája, eladtad a lelkedet!
Ha már üzlet: A szeretet szeretetért kapható!
ám ezt nem így találta ki neked a Mindenható!

Le kéne szállnod a földre, s lelki szemed nyitni fel,
ráébredni, hogy világod több figyelmet érdemel.
Szeretettel vizsgálódva felfedeznél száz csodát,
végre látnád és élveznéd a lét szebbik oldalát.

Szerethetnéd világodat, segíthetnél másokon,
elfogadva a tanácsot, s semmit nem véve zokon!
Jó szándékkal, szeretettel ez a világ élhető!
Ám nem különb a síkságnál a fenséges hegytető!

Látni kéne minden szépet, aprót és az óriást,
Úgy szeretném megmutatni, szemed elé tolni, lásd!
Örülj minden apróságnak, melegítsd fel szívedet,
mert akik szívükkel látnak, az az ember mind remek!

Hagyd, hogy léted felvidítson, lelj mindenben örömöt,
legyél hálás minden percért, s mond is ki, hogy köszönöd.
Álmodj szeretett jövőről, húzd közelebb vágyaid,
a szeretet, a boldogság már a szívedben lakik.

Csak engedd valóra válni, hagyd hogy olyan szép legyen,
álmaidat fesse szebbre, szívvel fűtött érzelem.
Találj rá a boldogságra, nincs eldugva, benned él!
Engedd szívedet szeretni, hagyd, hogy boldogabb legyél!
Aranyosi Ervin © 2017-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egy kisliba kalandja

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: álom, anyácskám, csemetéje, elaludtam, este, kalandja, kisliba, úsztam, vacsorára Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Egy kisliba kalandja

Úsztam, úsztam, lapátoltam,
de elfáradt kicsi lábam.
Ha ránézel a fényképre
láthatod, hogy mit csináltam.

Felmásztam egy úszó fára,
aztán mélyen elaludtam.
végül, mikor felébredtem
úsztam vissza, ahogy tudtam!

Vajon sikerül-e este
hazaérnem vacsorára?
Vagy majd azt kell megtanulnom,
álmaimnak nagy az ára?

Aggódik-e jó anyácskám?
– Elveszett a csemetéje.
Sírással telik-e napja,
búsulással múlik éje?

Úszom vissza, ahogy tudok,
hiszem, talán megtalálom,
addig gyermeki szívemre,
nem is találhat az álom…

Aranyosi Ervin © 2017-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hogy készül a csokitojás?

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: álom, csokitojás, csokoládé, Húsvét, készül, mesebeli, Nyusziország, szín 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hogy készül a csokitojás?

Nyusziország közepében nagy a sürgés forgás,
Csokoládét forral az üst, fűti a faforgács.
Csodás illat száll az égre, mesebeli álom,
forró csoki olvadozik keverő kanálon.

Nyuszi Pista kevergeti, nehogy oda égjen,
sietni kell, hogy húsvétra hozzád odaérjen.
Nyuszi Miska a vödrével merít épp belőle,
présbe önti és egy csokitojás lesz tőle.

Nyuszi Béla, Nyuszi Jóska díszeket fest rája,
eperízzel, zöld-mentával ki is dekorálja.
A tojásnak sárgájából cukros habot vernek,
míg a tojás fehérjéből fehér színt kevernek.

Fehér, sárga, piros, zöld szín vidít így majd téged,
s ma titok még, honnan veszik hozzá majd a kéket?
Így készül a csoki tojás, majd szállítják széjjel,
eldugják a kertek mélyén, amíg tart az éjjel.

Húsvét hétfőn, ha felébredsz, elrepül az álmod,
a kertben a sok-sok tojást biztos megtalálod.
Most már tudod, hogyan készült, s elmondhatod másnak,
e tudással jobban örül majd a szép tojásnak.

Aranyosi Ervin © 2017-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Már
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hazacsalogató haza

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: álom, Gólyamadár, határ, haza, hazacsalogató, helyed, magyar, szeretettel Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni, többet kéne adni, meg kéne tanulni boldognak maradni!

Holnapot teremtve, dédelgetni álmot, szebbé varázsolva az egész nagy világot.

Refrén: A szeretet ünnepére készüljön a lélek! Napról napra érzem: boldogabban élek! A szeretet ünnepére gyújtsunk közös lángot, tegyük élhetőbbé a meggyötört világot!

Szebben kéne élni, többet kéne adni, a jó úton járva, mind együtt haladni.

Jó példát mutatni, szívből többet adni, szebb jövőt építve, embernek maradni!

Refrén: A szeretet ünnepére készüljön a lélek! Napról napra érzem: boldogabban élek! A szeretet ünnepére gyújtsunk közös lángot, tegyük élhetőbbé a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin: Az én mesém

Egyszer voltam, hol nem voltam, mesealak lennék? Néha féltem, néha éltem, – a múltam csak emlék.

Álmot láttam, s azzá váltam, miben szívből hittem. Elmélkedtem, emelkedtem, s talán többre vittem.

Kincsem nincsen, csak az Isten, halmozott el jóval. Dolgom tettem, teremtettem tiszta, igaz szóval.

Álmot láttam, s megcsodáltam, hogy válik valóra. Más lehetek, értem ketyeg, talán minden óra.

Hiszek, látok, jó barátok kísérnek a létben. Cseppnyi vagyok, s nyomot hagyok mások életében.

Lám a szívem, hozzám híven, együtt dobog mással. Nem őrlődöm, nem törődöm én az elmúlással.

Nincs halálom, s megtalálom értelmét a létnek. Minden álmom, s boldogságom része az egésznek.

Tanulni, s nem porba hullni jöttem a világra. Álmom élni, s elmesélni, jobb emberré válva.

Szép lelkemmel, szeretettel, másokat tanítva. Vígan járom a világom, szívem, szemem nyitva.

Ha tanultam és a múltam ott áll útra készen, mesehősként, boldog ősként, tudás kútja lészen.

Egyszer voltam, hol nem voltam, mesealak lennék? Néha féltem, néha éltem, – a múltam csak emlék.

Mában élek, s nem cserélek senki életével. Bármily kemény, ez az enyém, teli szép emlékkel.

Gondolatom latolgatom, szép szóval teremtek, hitet adva, s jó akarva, része a nagy rendnek.

Mert a mennyem, itt él bennem, s poklom tüzét oltom. Ha jót tettem, s jóvá lettem, javulni fog sorsom.

Lásd a példát, s te is éld át, keresd boldogságod. Szeresd jobbá, boldogabbá az egész világot!

Éld a létet, mint jó lélek, légy utamon társam! Lelj örömet, varázskövet, a zajló világban!

Ha már vagyunk, s bűvös agyunk teremtésre képes, számos ötlet, adhat többet mindőnk életéhez.

Adj a jónak és a szónak energiát, létet! Teremtéssel sose késs el, legyen szebb az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-08-02. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk, nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk! Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk, nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!

Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz, jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz! A rettegés helyett, élvezz minden percet! Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!

Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled, ha ezt elfogadod, s világod így éled, ha képessé válsz a világod csodálni, akkor leszel képes jó emberré válni!

Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke! Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége! Álmodj meg helyette élhetőbb világot, amely teremtődnek fényétől megáldott!

Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat, vedd el figyelmedet arról, ami bosszant! Irányítsd a szépre, a teremtő jóra, válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!

A figyelem rezgés, erősít, támogat, mire irányítod, az teremt álmokat. Félelem, düh, harag élteti a rosszat, az energiád hát a jó felé osszad!

Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson, sose járjon eszed a háborúzáson! Emelj fel másokat, adj reményt és hitet, mert ezt a világot a szeretet menti meg!

Gondolatod mindig fókuszáld a jóra, legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra! Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén, tanulj és változtass önmagad személyén!

Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot, amire a lelked kisgyermekként vágyott! Nem szenvedni, félni születtél a Földre, állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!

Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson, ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson! Halál nem létezik, nincs hát mitől félned, csak tanulószoba neked ez az élet.

Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél, mert leszületéskor, szerződést kötöttél. Tanulás a célja egész életednek, és nem tud figyelni, aki végig retteg!

Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod, a teremtés kulcsát a szívedben hordod! Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel, legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-07-31. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mosolyogj reám!

Nevet az ég, s te búslakodsz? Így nem mehet tovább! Könnyes szemmel nem láthatod a számtalan csodát!

Nevet a Nap, velünk örül, nézd csak hét ágra süt! Tárd ki szíved és nézz körül mosoly van mindenütt!

Hogy adjam vissza kedvedet, hogy csillogtassam két szemed? Ott szomorkodni nem lehet, hol mindenki vidám! Hogy szárítsam fel a könnyeid, hogy csillogtassam a gyöngyeid? majd vidámságom földerít, hát mosolyogj reám!

Nevetek én, hát tarts velem, vidám az életem, csak a mosolyom éltetem, ez sorsom, s végzetem!

Hiszem, a dolgom ez lehet, felnyissam két szemed, s csak akkor szép, ha élvezed, ha két szemed nevet!

Hogy adjam vissza kedvedet, hogy csillogtassam két szemed? Ott szomorkodni nem lehet, hol mindenki vidám! Hogy szárítsam fel a könnyeid, hogy csillogtassam a gyöngyeid? majd vidámságom földerít, hát mosolyogj reám!

Hogy tegyem szebbé holnapod? álmodj róla, s megkapod! Vedd csak példádnak szép Napod, s tárd ki az ablakod!

Boldogan élni egyszerű, álmodd meg holnapod! Lelkedben ragyogjon Nap, s derű! S az örömöt láthatod!

Hogy adjam vissza kedvedet, hogy csillogtassam két szemed? Ott szomorkodni nem lehet, hol mindenki vidám! Hogy szárítsam fel a könnyeid, hogy csillogtassam a gyöngyeid? majd vidámságom földerít, hát mosolyogj reám! Hát mosolyogj reám!

Aranyosi Ervin: Hold-álom

A Holdat bámulom odafent az égen! Jó lenne elkapni, erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre hozzá felemelne, elkapnám két kézzel, s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt, s lehúznám a Földre, s gurítanám aztán szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán magasabbá válnék, így mindenek felett, s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném, hogy bárkit lenézzek, hanem, hogy tudjátok, mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné, felmászhatna rája, s megkérném, hadd legyek mától a barátja.

Milyen muris lenne a Hold hátán ülni, a csodás bolygónkat körben megkerülni.

Holdvilágot szórni, hol a fény hiányzik, ahol néhány ember szeme könnyben ázik.

Arra használnám én, a fény-holdvilágot, ültessen sok szívbe szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág fényesen kikelne, talán az egész Föld még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin: Éld meg a szeretet csodáját

Ha tudnád, van egy hely, hol vár rád egy csoda, vajon elindulnál, elsétálnál oda?

Ha tudnád, a csoda, maga a szeretet, elmennél-e érte, megnyitva szívedet?

Ha tudnád, hogy nem kell egy lépést sem tenned, hisz a csoda ott él minden percben benned!

Ha tudnád, mit tennél, hogy tiéd lehessen, hogy szívből szerethess, s más is úgy szeressen?

Ha tudnád, szerethetsz, nincsen akadálya, szabad az út felé, tiéd is a pálya!

Ha tudnád, megélnéd mindennap e csodát? Hát miért nem éled? Nem értem az okát!

Tudd meg hát, hogy nem kell folyton epekedned! Hiszen a szeretet magja ott él benned.

Csak meg kell locsolnod hited szép vízével, életre keltened az öröm ízével.

Ám amíg csodádat csak kívülről várod, addig nem változhat szebbé a világod. Addig csak a kétség árnya ébred benned! – Önmagadat kéne először szeretned!

Hinni a lelkedben, hinni önmagadban, képességeidben, teremtő szavadban, Hogy a külvilág csak belsőd mozivászna, rajta a gondolat, film vetítő pászma!

Vetíts hát új filmet, legyél rendezője, s engedd, hogy világod megszépüljön tőle! Dédelgetett álmod hadd váljon valóra, hadd tegyen boldoggá minden múló óra!

Segíts, hogy mások is megélhessék végre, szeretet csodáját vetítsd fel az égre, s vetítsd a szívükbe, hogy arcukon lássad, boldog pillanatok maradnak utánad.

Már tudod, van egy hely, hol vár rád egy csoda, mindennap keresd fel, mindig juss el oda!

Már tudod, a csoda, maga a szeretet, s mindig megtalálod, megnyitva szívedet?

Már tudod, a recept lelkedbe van rejtve, csak megélned kéne, folyton ünnepelve!

Már tudod, csak adni kéne, folyton adni, s mások szeretetét szívből elfogadni!

Már tudod, hát éld meg a szeretet csodáját, vetítsd saját filmed, élvezd ki a báját!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Álmot láttam,
s azzá váltam,
miben szívből hittem.
Elmélkedtem,
emelkedtem,
s talán többre vittem.

Kincsem nincsen,
csak az Isten,
halmozott el jóval.
Dolgom tettem,
teremtettem
tiszta, igaz szóval.

Álmot láttam,
s megcsodáltam,
hogy válik valóra.
Más lehetek,
értem ketyeg,
talán minden óra.

Hiszek, látok,
jó barátok
kísérnek a létben.
Cseppnyi vagyok,
s nyomot hagyok
mások életében.

Lám a szívem,
hozzám híven,
együtt dobog mással.
Nem őrlődöm,
nem törődöm
én az elmúlással.

Nincs halálom,
s megtalálom
értelmét a létnek.
Minden álmom,
s boldogságom
része az egésznek.

Tanulni,
s nem porba hullni
jöttem a világra.
Álmom élni,
s elmesélni,
jobb emberré válva.

Szép lelkemmel,
szeretettel,
másokat tanítva.
Vígan járom
a világom,
szívem, szemem nyitva.

Ha tanultam
és a múltam
ott áll útra készen,
mesehősként,
boldog ősként,
tudás kútja lészen.

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Mában élek,
s nem cserélek
senki életével.
Bármily kemény,
ez az enyém,
teli szép emlékkel.

Gondolatom
latolgatom,
szép szóval teremtek,
hitet adva,
s jó akarva,
része a nagy rendnek.

Mert a mennyem,
itt él bennem,
s poklom tüzét oltom.
Ha jót tettem,
s jóvá lettem,
javulni fog sorsom.

Lásd a példát,
s te is éld át,
keresd boldogságod.
Szeresd jobbá,
boldogabbá
az egész világot!

Éld a létet,
mint jó lélek,
légy utamon társam!
Lelj örömet,
varázskövet,
a zajló világban!

Ha már vagyunk,
s bűvös agyunk
teremtésre képes,
számos ötlet,
adhat többet
mindőnk életéhez.

Adj a jónak
és a szónak
energiát, létet!
Teremtéssel
sose késs el,
legyen szebb az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,
nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!
Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,
nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!

Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,
jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!
A rettegés helyett, élvezz minden percet!
Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!

Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,
ha ezt elfogadod, s világod így éled,
ha képessé válsz a világod csodálni,
akkor leszel képes jó emberré válni!

Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!
Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!
Álmodj meg helyette élhetőbb világot,
amely teremtődnek fényétől megáldott!

Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,
vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!
Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,
válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!

A figyelem rezgés, erősít, támogat,
mire irányítod, az teremt álmokat.
Félelem, düh, harag élteti a rosszat,
az energiád hát a jó felé osszad!

Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,
sose járjon eszed a háborúzáson!
Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,
mert ezt a világot a szeretet menti meg!

Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,
legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!
Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,
tanulj és változtass önmagad személyén!

Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,
amire a lelked kisgyermekként vágyott!
Nem szenvedni, félni születtél a Földre,
állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!

Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,
ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!
Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,
csak tanulószoba neked ez az élet.

Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,
mert leszületéskor, szerződést kötöttél.
Tanulás a célja egész életednek,
és nem tud figyelni, aki végig retteg!

Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,
a teremtés kulcsát a szívedben hordod!
Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,
legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nevet az ég, s te búslakodsz?
Így nem mehet tovább!
Könnyes szemmel nem láthatod
a számtalan csodát!

Nevet a Nap, velünk örül,
nézd csak hét ágra süt!
Tárd ki szíved és nézz körül
mosoly van mindenütt!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Nevetek én, hát tarts velem,
vidám az életem,
csak a mosolyom éltetem,
ez sorsom, s végzetem!

Hiszem, a dolgom ez lehet,
felnyissam két szemed,
s csak akkor szép, ha élvezed,
ha két szemed nevet!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Hogy tegyem szebbé holnapod?
álmodj róla, s megkapod!
Vedd csak példádnak szép Napod,
s tárd ki az ablakod!

Boldogan élni egyszerű,
álmodd meg holnapod!
Lelkedben ragyogjon Nap, s derű!
S az örömöt láthatod!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!
Hát mosolyogj reám!

A Holdat bámulom
odafent az égen!
Jó lenne elkapni,
erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre
hozzá felemelne,
elkapnám két kézzel,
s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt,
s lehúznám a Földre,
s gurítanám aztán
szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán
magasabbá válnék,
így mindenek felett,
s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném,
hogy bárkit lenézzek,
hanem, hogy tudjátok,
mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné,
felmászhatna rája,
s megkérném, hadd legyek
mától a barátja.

Milyen muris lenne
a Hold hátán ülni,
a csodás bolygónkat
körben megkerülni.

Holdvilágot szórni,
hol a fény hiányzik,
ahol néhány ember
szeme könnyben ázik.

Arra használnám én,
a fény-holdvilágot,
ültessen sok szívbe
szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág
fényesen kikelne,
talán az egész Föld
még szebb hely lehetne.

Ha tudnád,
van egy hely,
hol vár rád egy csoda,
vajon elindulnál,
elsétálnál oda?

Ha tudnád,
a csoda,
maga a szeretet,
elmennél-e érte,
megnyitva szívedet?

Ha tudnád,
hogy nem kell
egy lépést sem tenned,
hisz a csoda ott él
minden percben benned!

Ha tudnád,
mit tennél,
hogy tiéd lehessen,
hogy szívből szerethess,
s más is úgy szeressen?

Ha tudnád,
szerethetsz,
nincsen akadálya,
szabad az út felé,
tiéd is a pálya!

Ha tudnád,
megélnéd
mindennap e csodát?
Hát miért nem éled?
Nem értem az okát!

Tudd meg hát,
hogy nem kell
folyton epekedned!
Hiszen a szeretet
magja ott él benned.

Csak meg kell
locsolnod
hited szép vízével,
életre keltened
az öröm ízével.

Ám amíg csodádat
csak kívülről várod,
addig nem változhat
szebbé a világod.
Addig csak a kétség
árnya ébred benned!
– Önmagadat kéne
először szeretned!

Hinni a lelkedben,
hinni önmagadban,
képességeidben,
teremtő szavadban,
Hogy a külvilág
csak belsőd mozivászna,
rajta a gondolat,
film vetítő pászma!

Vetíts hát új filmet,
legyél rendezője,
s engedd, hogy világod
megszépüljön tőle!
Dédelgetett álmod
hadd váljon valóra,
hadd tegyen boldoggá
minden múló óra!

Segíts, hogy mások is
megélhessék végre,
szeretet csodáját
vetítsd fel az égre,
s vetítsd a szívükbe,
hogy arcukon lássad,
boldog pillanatok
maradnak utánad.

Már tudod,
van egy hely,
hol vár rád egy csoda,
mindennap keresd fel,
mindig juss el oda!

Már tudod,
a csoda,
maga a szeretet,
s mindig megtalálod,
megnyitva szívedet?

Már tudod,
a recept
lelkedbe van rejtve,
csak megélned kéne,
folyton ünnepelve!

Már tudod,
csak adni
kéne, folyton adni,
s mások szeretetét
szívből elfogadni!

Már tudod,
hát éld meg
a szeretet csodáját,
vetítsd saját filmed,
élvezd ki a báját!

Már tudod,
hogy éld meg
mindennap e csodát?
Csak tárd ki a szíved,
s ne keresd az okát!

Már tudod,
hogy nem kell
érte epekedned,
csak utadat járva
őszintén szeretned.

Forgasd le a filmed,
legyél rendezője,
s legyen világod is
szebb, s boldogabb tőle!

Érzelmeknek rabszolgái, mi nyomja a vállatok?
Mit hitettek el veletek, hogy szolgákká váltatok?
Hiszitek, hogy a szeretet csak kiérdemelhető?
Csupa ilyen hiszékennyel van tele a temető!

Jó lenne már felébredni, s felnyitni a szemeket,
nem egy kurrens áru fajta a hőn vágyott szeretet!
Nem lehet kiérdemelni, ha kapod, ingyen kapod,
s mint a napfény, ingyen árad, csak tárd ki az ablakod!

Nem köthető feltételhez – akkor kapsz, ha jó leszel? –
s szeretetet itt a Földön, pénzért biztos nem veszel!
Mégis könnyű hozzá jutni – szerethetnéd önmagad –
kezd el gyorsan lebontani szíved körül a falat!