Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elalvás


Aranyosi Ervin: Elalvás

Lassan rám talált az álom,
virgonc kedvem nem találom.
Csak elnyúlok, csak lefekszem,
nem haragszom, nem veszekszem.
Kilencet üt már az óra,
átváltottam szuszogóra.
Csak így fekszem, elnyúlt testtel,
amíg el nem jön a reggel…

Aranyosi Ervin © 2022-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ne játssz szerepeket!


Aranyosi Ervin: Ne játssz szerepeket!

Belefáradsz abba, hogy erősnek látsszál,
s közben törékeny vagy, éppúgy, mint egy nádszál.
Hősiesen játszod, hibás szerepedet,
mert hiszed, így kaphatsz mástól szeretetet.

De ez önámítás, magad becsapása,
így közelít hozzád a pokol tornáca.
Közben elfelejtesz önmagadért tenni,
s nem mersz az, aki vagy, saját magad lenni!

Ez a szerepjáték mérgezi a lelked,
mintha mindig csak mást kéne ünnepelned.
Magadra nincs időd, nem is tudod, ki vagy,
félsz hogy az életből a teremtőd kihagy.

Te írod ki magad a saját életedből,
nem lesz több világod ettől a szereptől,
ám a lelked sérül, nem vagy képes sírni,
nem tudod sorsodat boldogabbra írni!

Nem kell, hogy erős légy, nem az a te dolgod,
a lét valós célja, hogy te legyél boldog,
mert ha boldogságod végre megtalálod,
örömmé változik meggyötrő világod!

Légy végre az, kinek egykor megszülettél,
hidd el, csoda az is, hogy érzékeny lettél!
Az erő nem fontos, csak annak lényeges,
kinek a siker az, amikor pénzt keres.

De ez távol esik az igaz valóságtól,
meríts energiát a csodaszép világból!
Azt nem el kell venned, csupán megfigyelned,
s látod, a jó érzés fokozódik benned!

Élvezd a természet eléd tárt csodáit,
mindegy hogy az éppen fűnek, fának látszik!
Varázsoljon el csak madarak éneke,
téged vidítanak, ébresztenek vele.

Bár látnád a világ mesésebb oldalát,
bár te is dúdolnád lelked tiszta dalát,
hiszem, az életed sokkal szebbé válna,
teljesülne szíved összes vágyott álma!

Tudd, ha élni akarsz, nem játszol szerepet,
megéled, mit lelked, tudatni fog veled!
Megismered magad, rájössz, miért jöttél,
szerződést Istennel, mi végből kötöttél.

Tanuld meg magadat őszintén szeretni,
az érzéseidet mind-mind kifejezni,
vállalni a létben adódó hibádat,
s elhagyni a fölös, fájdalmas önvádat!

Keresd az utadat, amely boldogíthat,
amely teáltalad egy szebb sorsot írhat!
Hiszen, meg vagy áldva szabad akarattal,
teremts hát világot, s békélj meg magaddal!

Aranyosi Ervin © 2022-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Napot kell varázsolnom!


Aranyosi Ervin: Napot kell varázsolnom!

Ketrecét rángatja a lélek,
kilépni onnan mégse mer!
Megelégszik azzal, hogy élek,
ez alapjában fél siker.
Szeretnék, persze, jobban élni,
így vannak ezzel mások is,
mindig szebb holnapot remélni,
mert a bajokból már sok is!

Hogy adjak másnak boldogságot,
ha én magam borús vagyok?
Ha búsan nézem a világot,
s könyvébe könnycseppet hagyok.
Úgy hittem, lesz még szebb az élet,
úgy hittem, lesz még gazdagabb,
de ahogy napokat cserélek,
velük az álmom elszalad.

Másoknak írni, felelősség,
magamnak írni, meg minek?
Dicsérettel lelkem fürösszék,
de mégse kelljek senkinek?
Talán, nincs is beleszólásom,
rég mások írják sorsomat,
s minden sorral síromat ásom,
fa vagyok, s fejsze hasogat.

Nincsen, ágam, mi érte nyúljon,
elvegyem gyilkos fegyverét,
hagyom, hogy lombom földre hulljon,
s véget érjen e puszta lét.
Elvágtak élő gyökeremtől,
nincsen múltam, nem lesz jövőm,
üres szívem fáj egyre ettől,
s a mában sincs már örömöm.

Mivé lett annyi kedves álom,
porrá foszlottak vágyaim,
a helyes utat sem találom,
semmim sincs, nemhogy valamim.
Kivéreztették életkedvem,
a hangulat a sírba visz,
s jönnek utánam megszeppenten,
pokolra szállva mások is!

De nem lehet, hogy ezért jöttünk,
hogy csak elmúljunk csendesen!
Kik ítélkezhetnek fölöttünk?
Kell, hogy isteni rend legyen!
Ha pedig az valóra válna,
én nem lógatnám orromat,
futnék vígan a nagyvilágba,
s nem várnám búsan holtomat!

Én régen már a Napra várok,
hogy küldjön reménysugarat,
hogy újra írjuk a világot,
mert nem jó az, ha így marad!
Hát kell, hogy Napot varázsoljak,
s vele éltető tiszta fényt,
mert újra szépen kell, hogy szóljak,
így visszaadva a reményt!

Aranyosi Ervin © 2022-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egy borongós dal


Aranyosi Ervin: Egy borongós dal

Mikor elvesztettél
minden álmot,
semmid sem maradt,
bezárták kalitkába
szabadság-madarad.
Elrabolták, ami szép volt,
minden elveszett,
s úgy érzed, Teremtőd
sem fogja már kezed.

Refrén:
Porrá zúzták a világod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor nem bízol már senkiben,
mert átvertek sokan,
s látod, hogy a birkanép is
a halálba rohan.
Megpróbáltál mást mutatni:
– létet,  élhetőt,
körülötted az üresség
mégis egyre nőtt.

Refrén:
Porrá zúzták minden álmod,
agyonnyomnak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Mikor elpattan az utolsó húr,
s elhallgat dalod,
megélni ezt a létet
már nem is akarod.
Elvonulsz, hogy ne is lássad,
hogy pusztul a világ,
sajnálni sem vagy képes,
nem tud hatni rád!

Refrén 2:
Porrá zúzták ami áldott,
agyonnyomtak a napok,
felőröl a puszta kétség:
– Mire lettem, s mért vagyok?

Lehet vége a világnak,
köddé válnak a napok,
elszáll mindenféle kétség,
és a lélek kiragyog…

Aranyosi Ervin © 2022-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretném


Aranyosi Ervin: Úgy szeretném

Szeretném az életedet beragyogni én,
szeretném, hogy süssön rád a fény!
Szeretnélek ébreszteni egy új nap reggelén,
én lennék az éltető remény!

Szeretnék az öröm lenni szíved rejtekén,
szeretnélek felemelni én!
Szeretném, ha boldogulnál az élet tengerén,
szeretném, ha indulnál felém!

Refrén:
Úgy szeretném csillogtatni
fénylőn két szemed,
úgy szeretnék álmot adni
mindennap neked!
Úgy szeretném álmod adni,
álmaidban ott ragadni,
veled járni a világot,
mindig csak veled!

Szeretném az életedet jobbá tenni már,
lehetnék a fényszóró, az éltető sugár!
Szeretnélek elkísérni a napjaidon át,
veled együtt dúdolni a szerelem dalát!

Szeretnék az öröm lenni szíved rejtekén,
szeretnék a tükröd lenni én!
Megmutatni mi van benned, lelked tiszta fény,
szeretném, ha jönnél már felém!

Refrén:
Úgy szeretném csillogtatni
fénylőn két szemed,
úgy szeretnék álmot adni
mindennap neked!
Úgy szeretném álmod adni,
álmaidban ott ragadni,
veled járni a világot,
mindig csak veled!

Aranyosi Ervin © 2022-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Követendő példa


Aranyosi Ervin: Követendő példa

Nézem hogy csinálja,
gyönyörűen táncol.
Így nem függ másoktól,
nem függ a világtól.
Lábujjhegyen forog,
köröket varázsol,
álmot vált valóra
és kilép a mából…

Egyszer talán én is
a helyébe lépek!
Mindent eltanulva,
célomhoz elérek.
Az lesz az életem,
mit szeretek csinálni,
segíts nekem, kérlek,
jó táncossá válni!

Ám, nem a sikerért
követem a példát,
nem az lesz a fontos,
amit majd a nép lát!
Hanem a megélés,
a mozdulat varázsa,
tánc gyönyörűsége,
a ritmus másolása.

A belső csodádat
kívánom megélni,
mert mikor a tánc visz,
elfelejtek félni!
Magával ragad
a zene lüktetése,
dallama, ritmusa,
a szabadság érzése.

Hiszen, ha táncolok,
felszabadul lelkem,
a világom tánccal
kell megünnepelnem!
Így az életemet
keresztül táncolom,
s lángol tiszta lelkem,
szinte ezer fokon.

Nézem hogy csinálja,
a nyomába lépek,
példáját követem,
s nem vezérel érdek!
Lábujjhegyen forgok,
köröket leírva,
mintha verssorokat
vetnék a papírra!

Aranyosi Ervin © 2022-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…


Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…

Legalább a reményt,
azt, meg kéne hagyni!
Nélküle az élet,
nem is tud haladni.
Fényszóró a ködben,
mikor utad járod.
Nélküle bezárul
csodaszép világod…

Szükség van reményre,
örök biztatásra,
az elárvult lelket,
nem hagyni magára!
Az élethez cél kell,
a holnaphoz álom,
s hit, hogy az utamat
biztos megtalálom!

A reményét vesztett,
már nem életképes,
annak a jövője,
igencsak kétséges.
Hisz a lába alól
a talajt kihúzták,
összes édes álmát,
darabokra zúzták.

Legalább a reményt,
vissza kéne adni!
Legyen út előtte,
hogy tudjon haladni!
Az élet kapuját
megnyitni, kitárni,
hogy egy szebb jövőre
képes legyen várni!

Aranyosi Ervin © 2022-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minden utam veled járom


Aranyosi Ervin: Minden utam veled járom

Minden utam veled járom,
tiéd minden édes álmom,
csak neked szól, hozzád dalol,
az életem csak rólad szól.

Értelmet adsz énekemnek,
hitet adsz, s azzal teremtek,
szebb holnapot, szebb világot,
amilyenre szíved vágyott!

Minden dalom neked írtam,
kiszíneztem, ahogy bírtam,
szívedet megcirógattam,
minden csókom neked adtam!

Neked adtam ölelésem,
szép szívedbe belevéstem,
érzéseim gazdagságát,
álmaimnak tisztaságát!

Minden utad velem járd csak,
legyünk mától örök társak,
legyünk kettesben egészek,
akik jól szeretni készek!

Aranyosi Ervin © 2022-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom, álom válj valóra!


Aranyosi Ervin: Álom, álom válj valóra!

Álom, álom válj valóra,
vegyen körül szeretet!
Ölelésben legyen részed,
ezt kívánom teneked!
Mosoly legyen az ékszered,
arcon boldog ragyogás,
s legyen kivel megosztanod,
legyen ez a nap csodás!

Aranyosi Ervin © 2022.03.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A döntés a tiéd!


Aranyosi Ervin: A döntés a tiéd!

Itt van a mennyország,
s a pokol is itt van,
s minden, mit elképzelsz
élő álmaidban!
Hiteddel teremtesz,
gondolattal alkotsz,
világod olyan lesz,
milyen képet rajzolsz!

A döntés a tiéd,
jót akarsz, vagy rosszat
amire koncentrálsz,
az él majd naphosszat.
Jobban teszed tehát,
ha jóra hangolódsz,
s nem lesz úrrá rajtad,
rossz akaró gonosz!

Lehet a világunk,
gyönyörűen fénylő,
ha szeretetet adsz,
annak, ami élő!
Félelem, aggódás
leterel az útról:
– Nem vagyunk képesek
tenni önmagunktól!

Különleges lény vagy,
csak még nem tudsz róla,
ha már tisztán látnál,
szép lelked dalolna.
Ám gyermekkorodban
vakságra ítéltek,
mert tisztaságodtól,
mint a tűztől féltek!

Elvették, mit hoztál
mikor leszülettél,
pórázra kötözött
kis rabszolga lettél,
s olyanok uralnak,
kik gyengébbek nálad,
elvették jövődet,
ellopták hazádat!

Sosem tanították meg,
hogy hogy kell élni!
Egyre oktattak csak,
rettegni és félni!
Aranyborjút tettek
eléd, azt imádjad!
Amit parancsolnak,
folyton azt csináljad!

Egyéniségedet
ellopták, elvették,
a kétség magjait
benned elvetették,
ezért nem ismered
teremtő erődet,
ezért nem tudhatod,
hogy rettegnek tőled!

Félnek, hogy felébredsz,
s rájössz ki is vagy te?
A jó Istennek vagy
teremtett szülötte!
Atyád pedig mindent
tereád ruházott,
csak még nem ismered
fel az igazságot!

Isten-ember vagy te,
bűntelen, s nem gyarló,
csupán a hazug szó
ami fékentartó!
A pokol sötétjét
járod itt a Földön,
csak vakon bolyongva,
csak idődet töltőn.

Ameddig nem tudod,
ki vagy, s miért lettél,
amíg egy világot
jobbá nem szerettél,
sehogy sem találod
meg a mennyországod,
addig megvezetett
kanosszádat járod!

Ebből az álmodból
fel kéne ébredned,
akinek születtél,
azzá kéne lenned!
Fénnyel beragyognod
a rád bízott Földet,
s magad teremteni
mától a jövődet!

Míg kétség közt borongsz,
nem látod a szépet,
el kéne oszlatnod
mind a sötétséget,
szeretettel, hittel,
önmagad ismerve,
hiszen ez volt Atyád
eredeti terve!

Ébredj fel kegyes nép,
légy önmagad ura,
ez a természetes!
Az eddig élt fura,
hiszen csak egy eszköz,
ami ural téged,
melynek csillogása
küld rád vaksötétet!

Hiszen világunkat
a PÉNZ betegíti!
A pusztulás árnyát
bolygónkra vetíti.
Több lett önmagánál,
nem csak értékmérő,
csalók eszköze lett,
s gyilkol is már, félő!

Aranyosi Ervin © 2022.02.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva