Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Összefolyik a nap az éjjel,
hogyan is választhatnám széjjel,
hisz nappal ébren álmodom.
Éjjel töprengek álmomon.

Meddig is tarthat a valóság?
Hol ér majd véget a jelen?
S ha végig megyek a jelen,
a lelkem súlyát cipelem?

Éjjel, álmomban, létezem?
Ha álmodozom, mért teszem?
Talán a hit, remény vezérel,
megérint Istene a kezével,
s naggyá leszek, többé, vagy bármi,
vagy hiábavaló lenne várni?

Úgy hiszem, nem fog ártani,
valóra kéne váltani,
amit lelkem álmomban látott,
s teremthetnék egy új világot.

Szerethetőt, és élhetőt,
mely minden jóra éhezőt
megetet, jóval jól lakat,
s kinyílhat minden zár, s lakat,
s kitárulhat végre a lét,
amit teremtőd tett eléd…

összefolyik az éj a nappal,
mit kezdjek hát a pillanattal?
Csodám megélem, így hiszem,
dobogj hát boldogan szívem!

Aranyosi Ervin © 2019-10-17.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép lehet

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Minden jó könyv, egy újabb élet,
ha beleképzeled magad,
lelked vásznára vetít képet,
amely emlékként megmarad.
Lehetsz bárki, aki szeretnél,
– szerelmes hős, vagy hadvezér –
s elhiteti, bárki lehetnél,
ki nálad jobban, s szebben él.

Erőt adhat az álmaidhoz,
utat mutat, hogy merre menj,
s lökdösni kezd, ha vágyad kínoz,
olvass, nem kell, hogy meggebedj.
Felveheted mások cipőjét,
megélheted világukat,
ha hagyod, hogy álmaid beszőjék,
túlélheted halálukat.

Megannyi érzéssel szívedben,
megnyílik a világ neked,
s megállhatsz néha, a fájó percben,
s csak annyi kell: – Könyved letedd.
Bejárhatsz távoli vidéket,
hová nem jutnál el soha,
s megnyugtathat egy bűvös érzet:
– Az életed nem mostoha!

Minden jó könyv utat mutathat,
ha néha válaszúthoz érsz.
Az emlékeid között kutathat,
s érezteti: – De jó, hogy élsz!
És ékesebb lesz a beszéded,
értelmet nyer sok esemény,
s ha mások életét megéled,
rájössz, hogy mindig van remény.

Szerezd hát könyvből a tudásod,
díszítsd fel vélük életed,
bennük a kincset megtalálod,
s gazdagabb lesz a lét veled.
Ha majd a könyv végére értél,
kezdhetsz egy újabb életet!
Újabb kaland, egy újabb végcél:
– Könyvvel az élet szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszben borongva

Aranyosi Ervin: Őszben borongva

Borongva ült az őszi csend a fákon,
fájdalmasan haldoklott a világ.
Merengett lassú, sötét elmúláson,
miközben fentről felhő-könny szitált.
A levelekről a nyár vére cseppent,
az elmúlásban volt valami szép.
Reményt keltett a kósza levelekben:
– jön majd tavasz, egyszer majd színre lép.

De addig jöjjön a keserű álom,
hulljon a fákról földre rőt avar,
hogy ami él még ott lent, mégse fázzon,
legyen paplan, mi melegen takar.
Ha majd az ég fehér álmokat szőve,
magára húz egy másik takarót,
melengesse a csepp magból kinőve,
a jövőben is majd élni akarót!

Legyen az alvó álmok őrizője,
melyben a jövő pislákol tovább,
tavasz felé az ősök hírvivője,
mely önmagában őrzi a csodát!
Az ősz csendjében ott van az ígéret,
a haldoklásban, újjá születés.
S ott a remény, hogy talán majd megéled,
mikor életre kel majdan a vetés…

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne harcolj, nem harc az élet!


Aranyosi Ervin: Ne harcolj, nem harc az élet!

Megszülettél, harcba kezdtél,
szemed előtt lebeg egy cél.
Szembeszállsz a nagyvilággal,
szembeúszol minden árral,
szembeúszol minden árral.

Harc az élet, úgy ítéled,
ellened van, ki nincs véled.
Nem állít meg ördög, Isten,
békéd már a földön nincsen,
békéd már a földön nincsen.

Refrén:
Ne harcolj, nem harc az élet,
nem győzhet ki harcba lépett!
Aki harcol gyakran sérül,
hívd az álmod segítségül,
hívd az álmod segítségül!

Megszülettél, más a dolgod,
léted célját szívben hordod.
Engedd, hogy érzés vezessen,
hogy életed szebb lehessen,
hogy életed szebb lehessen!
Refrén:

Ne harcolj, nem harc az élet,
nem győzhet ki harcba lépett!
Aki harcol gyakran sérül,
hívd az álmod segítségül,
hívd az álmod segítségül!

Refrén2:

Ne harcolj, nem harc az élet,
szeretet vezesse lépted!
Feledd el a régi átkot,
szeresd szebbé a világot,
szeresd szebbé a világot!

Aranyosi Ervin © 2019-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy van, ami gyógyít


Aranyosi Ervin: Egy van, ami gyógyít

Egy van, ami gyógyít: A szeretet fénye!
Ettől válhat jobbá a világ összes lénye.
Mindenki lelkében ott van, ott világít,
sose keressétek hát a túlvilágit!

Ha a lelketekből e fény majd kiárad,
érezni fogod, hogy Istent megtaláltad,
hisz rajtad keresztül boldog, ha szerethet,
ezért rejtette el a szikráját benned.

Ha majd ez a szikra lángra gyúl, s fellobban,
akkor élhetünk majd boldogabban, s jobban.
Hisz ez a fény gyógyít, kire fénye vetül,
az érzi magát majd igazán emberül.

Mert amíg az ember kincseket keresgél,
sötétben botorkál, s homályos a szent cél:
– Nem uralni kell e csodaszép világot,
valóra váltani az isteni álmot.

Egymást kézen fogva, naponta teremtve,
szeretet fényében léphetünk a mennybe,
és már itt, a Földön, még az életünkben,
szeretet fényével betöltött lelkünkben.

Mi is lehet ennél komolyabb, nemes cél?
Utad megtalálni, amin mennybe mennél.
Talán, ha másokat is vinnél magaddal,
gyógyítva lelküket a fénysugaraddal.

Felnyitni szemüket, szívüket kitárni,
s együtt a jó utat, végre megtalálni!
A szeretet fényét árasztani másra,
új esélyt teremtve az emberré válásra.

Gyógyítsunk hát lelket és a test meggyógyul,
ezt kaptuk örökbe egykor megváltónktól.
Egy van, ami gyógyít: A szeretet fénye!
Ettől válhat jobbá a világ összes lénye.

Aranyosi Ervin © 2019-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hölgy feketében


Aranyosi Ervin: Hölgy feketében
(Uriah Heep – Lady in Black című dalának magyarítása)
Az eredeti dal az alábbi linken hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=N0H48bpJziQ

Ő eljött hozzám egy napon,
egy hideg téli hajnalon,
és hosszú haját borzolta a jeges téli szél.

Én nem tudom már merre járt,
a sötétben rám hogy talált,
A pusztulásban nem győzhettem,
nem láttam a célt.

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Ő megkérdezte a nevem
hogy hányan voltak ellenem,
s én elmondtam, hogy szükségem lesz
pár barátra még.
És szükségem van lovakra,
pár támogató lovagra
és lelkes lettem éreztem,
hogy nem jött el a vég.

Ő nem akart több háborút,
hol annyi álom szertehullt,
mert háborúzni könnyű,
csupán átélni nehéz.

Hisz minden ember anyja ő,
de fájdalma csak egyre nő,
várja mikor győzhet végre
majd a józan ész?

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Ó hölgyem nyújtsd a két kezed,
már nem várom a végzetet,
S Ő mondta: bízzak őbenne,
s a szívem lángra gyúlt.
Az erő meg nem mérhető,
a lét békésen élhető,
higgyem el, a háborúknak rég bealkonyult.

Hát megfordult és ment tovább,
az élet napos oldalát,
megmutatta, s éreztem
hogy helyes ez az út,

Felgyújtotta szívemet
és megmutatta mint lehet,
befejezni mindörökre az összes háborút!

Ha egyszer eljön hozzátok,
majd véget érhet az átok,
minden szava eloszlatja
bennünk a borút!

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Álom (dalszöveg)


Aranyosi Ervin: Álom (dalszöveg)

(A Nazareth – Dream on című dalának dallamával énekelhető)
https://www.youtube.com/watch?v=_4SLhORHuG4

Álom,
ami elkísér,
ami szívedhez ér,
álom.

Álom.
Rólad álmodom,
szívem eléd hozom,
álom.

Álom,
mikor szól a szív,
mikor szeretni hív,
álom!

Úgy szállnék szívem szórva széjjel,
rád adnám vágyakból szőtt álmaim.
Szikránktól felgyúlna az éjjel,
s túlszállnánk földi létünk árnyain.

Álom,
ami szívedhez ér,
ami végig kísér,
álom.

Álom,
mikor szól a szív,
mikor szeretni hív,
álom!

Hadd legyen boldog minden élő,
Örömöt ígérjen a pillanat,
Bátor legyen, ki ma még félő,
s higgye a lét örökre így marad!

Úgy szállnék szívem szórva széjjel,
rád adnám vágyakból szőtt álmaim.
Szikránktól felgyúlna az éjjel,
s túlszállnánk földi létünk árnyain.

Álom,
ami szívedhez ér,
ami végig kísér,
álom.

Álom,
mikor szól a szív,
mikor szeretni hív,
álom!

Álom,
ami szívedhez ér,
ami végig kísér,
álom.
Álom!

Aranyosi Ervin © 2019-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiszteld önmagadat!


Aranyosi Ervin: Tiszteld önmagadat!

Tiszteld önmagadat,
s inkább ne higgy másnak!
Kerüld el azokat,
akik megaláznak!
Hiszen, akik téged
folyton becsmérelnek,
benned többet látva
megnyugvást nem lelnek.

Ők már elvesztették
magukban a hitet,
S irigykedve lesik,
hogy szebb lét a tied!
Ne hagyd magad ezért,
soha megalázni,
áldozatként bőgve,
könnyek között ázni!

Tedd csendben a dolgod,
élvezd a világod,
válts valóra minden
dédelgetett álmot!
Lesz majd aki téged
értékelni képes,
akinek eljuthatsz
értő, szép szívéhez.

Ne hagyd, hogy elszívják
jó energiádat!
Ne hagyd hogy uraljon
bosszúság, vagy bánat!
Légy büszke magadra,
s légy csak különleges,
aki csak megoldást,
s nem kifogást keres!

Hidd el, szüksége lesz
reád a világnak!
Jönnek majd olyanok,
akik tisztán látnak,
akik felismerik
lelkednek csodáját,
szellemed gyümölcsét
megérlelő fáját!

Tiszteld önmagadat,
s másban is a szépet!
Ettől lesz teljesebb,
élhetőbb az élet!
Mikor hálás leszel
azért, amit kaptál,
lelked fényesebben
ragyog majd a Napnál.

Érdeklődő lelkek
jönnek majd a fényre,
kíváncsiak lesznek
egy ily tiszta lényre,
aki nem másoknak
akar megfelelni,
csak saját magára,
önmagára lelni.

Aki keres talál,
te is meglelheted,
hiszen kérdésedre
ott már a felelet.
Hiszen a válasz már
régen meg van írva.
A lelkedbe írták,
nem egy rossz papírra.

Ne légy hát áldozat,
élvezd ki életed,
csak így tud a csoda
megtörténni veled!
Ha lelked megnyitod,
s harmóniád árad,
könnyen megtalálják,
hol van a bejárat.

Könnyen kapcsolódnak
hozzád a jó lelkek,
mert benned egy méltó,
biztos pontra lelnek.
Amikor jót teszel,
jó érzés vesz körül,
s nincs is nagyobb öröm,
mintha a szív örül.

Aranyosi Ervin © 2019-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megnőtt Pötyi, a tengerimalacom…

Ujvárosi László digitális festménye

Aranyosi Ervin: Megnőtt Pötyi, a tengerimalacom…

Este még játszottunk, úgy, ahogyan szoktunk,
aztán a napunkat szögre akasztottuk.
Pizsamát vettem és bebújtam az ágyba,
egy kis pihenésre, s szép álmokra vágyva.
Pötyi, a barátom szintén megágyazott,
– hagyta a kerekét, tudva: – Megvár az ott!
Puhafa-forgácson elnyúlt lustán, hosszan,
a jó vacsorától telten, jóllakottan.
Beszéltem még hozzá, csak hogy elaludjon,
álma csodálatos tengerébe hulljon.

Aztán az én szemem szintén csak leragadt,
valóság-lufimból a szusz messze szaladt.
Áteveztem lassan az álom világba,
valami csodára, nagy kalandra várva.
Ott találtam magam a saját szobámban,
épp az ágyam előtt, a szőnyegen álltam.
Kivettem Pötyikét alvó kuckójából,
s letettem a földre, s elindult magától.
Futott ki a kertbe, na én meg utána,
az utunkat állta egy kedves platánfa.

Az a hintás fám volt, hintám rajta lógott,
csalogatott engem, szinte morgolódott,
mert bizony, nem ültem rajta tegnap óta,
s nem hangzott a számból vidám gyereknóta.
Na jó, ha már hívott, rögtön beleültem,
és egy csodálatos mesébe kerültem.
Ahogy szállt a hinta, egy varázslat éledt,
minden körülöttünk apró, törpévé lett.
Lám az egész világ összement köröttünk,
az égen apró Hold nevetett fölöttünk.

Én is átváltoztam, egy manóvá váltam,
s hittem, hogy majd Pötyi változik utánam.
Jaj, de nem ez történt, mert ő nem lett kisebb,
hanem inkább megnőtt, már nem kis Pötyis lett.
Aztán rám ijesztett, amikor megszólalt,
s elnyomtam magamban egy nagy, ijedt sóhajt.
Azt mondta: – Gyere csak, ülj fel a hátamra,
induljunk az útra, izgalmas kalandra.
– Hát én mit tehettem, rögtön szót fogadtam,
s elindult barátom, csak futott alattam.

A rohanás végén egy kastélyhoz értünk,
szép tükörfalából nevetett ránk képünk.
Kinyílt a kapuja, mintha csak ránk várna,
mintha csak miattunk, csakis értünk állna.
Tükör folyosókon vezetett az utunk,
oly kíváncsi voltam, vajon hová jutunk.
De tudod, az álom mindent jól elrendez,
odaértünk hát egy tükör trónteremhez.
A folyosón végig tükörképünk kísért,
tőlünk jobbra-balra a mennyezetig ért.

Lám a trónteremnél nyitott ajtó várt ránk,
által lépni rajta, együtt megpróbálnánk.
Bent hatalmas tömeg és mind tükörmásunk,
ahogyan haladtunk, mind bámult utánunk.
Pötyi és én hősként vonultunk előre,
taps szólt, s ettől kaptunk mindketten erőre!
A trónterem végén, a király ott trónolt,
mellette a Pötyim hasonmása hódolt.
A király fülébe furulyáján zenélt,
ami egy klasszikus zenekarral felért.

Mit gondolsz, a király, hogy nézett ki éppen?
Szakasztott olyan volt, mint a tükörképem.
Szólott is énhozzám: – Hűséges lovagom,
tudom, neked nem kell holmi kincs, vagy vagyon,
de a bátorságod meg fogom hálálni,
meséld el, hogy mivé szeretnél te válni.
Legyőzted a sárkányt, bedobva pár trükköt,
mert ő össze akart törni minden tükröt.
Tükörképünk nélkül, mi nem tudnánk élni,
de te megmentettél, s nem kell többé félni.

Várjon rád vidámság és terített asztal,
és a tükörképed, ki folyton marasztal.
Legyél a lovagunk, s úgy végezd a dolgod,
tükörképeid közt, legyél mindig boldog.
Hisz tükör a szívünk, s bármit visszatükröz,
pont azt kapod vissza, mit adsz életükhöz.
Ha szeretetet adsz, az tér vissza hozzád,
csupa kedves érzést, és jóságot hoz rád!
Ám, ha a szívedben düh, vagy harag ébred,
azt kapod majd vissza, még ha nem is kéred.

– Felséges királyom – feleltem én bátran –
ahonnan én jöttem, abban a világban,
ott is pontosan így, tükröt tart az élet,
ott is ügyelek rá, mikor, s hogyan élek.
Ebből az álmomból vissza kell, hogy menjek,
hogy holnap keléskor újra megjelenjek.
Tudod, hiányoznék, fájdalmat okoznék,
a szeretteimre bús perceket hoznék.
Otthon kell, hogy legyek, ha véget ér az álom,
az élet tükreit ott is megtalálom.

Elköszöntem szépen, Pötyire felültem,
szaladt is a drága, így haza kerültem.
Hátáról hintámra szépen visszamásztam,
s ringattam magamat, hosszasan hintáztam.
Aztán új varázslat vette a kezdetét,
nőni kezdett minden, s nagyobb lett szerteszét.
Tengerimalacom viszont nem nőtt velünk,
Pötyi kicsi maradt, amilyet kedvelünk.
Így együtt futottunk a kertből a házba,
szépen visszabújva a ránk váró ágyba.

Majd eljött a reggel, szépen felébredtem,
tengerimalackám felébredt mellettem.
A mókuskerekét kezdte el hajtani,
aranyos kis hangját lehetett hallani.
Csak mi ketten tudtuk, hol jártunk az éjjel,
az álombuborék mikor pattant széjjel.
Tudtuk az életünk tele van tükörrel,
s tartoztunk magunknak egy szép álomkörrel.
Tetteink a létben visszatükröződnek,
s éjjel álmainkban új meséket szőnek.

Aranyosi Ervin © 2019-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kell az a perc…


Aranyosi Ervin: Kell az a perc…

Kell az a perc, mikor megáll az élet.
Az elrohanó idő megszakad.
Hol megpihen, és megnyugszik a lélek,
mert kővé dermed a szép pillanat.
Eljön a perc és megfagy létünk sodra,
nem fut tovább, szoborrá merevül.
és kisimul a múlékonyság fodra,
és elpihen a késztetés belül.

Az elernyedt tenyér sem szorít többé,
a benne lévő víz csak elfolyik.
Egy egész élet válhat sajgó köddé,
s a lelkünk egész másról álmodik.
Csend feszül a tájra, mint keresztre,
s mint örök festmény a létkép ráfagyott,
nincs idő már a néma döbbenetre,
a percbe fagyva mélyen ott vagyok.

Van-e halál a rút hétköznapokban,
s van-e esély ebből támadni fel?
Görnyed a lelkünk kínoktól rakottan,
s a kérdésekre vajon ki felel?
És mégis jó, ha jéggé fagy az élet,
és kell a perc, ha szavad bent szakad.
Mert rájövünk, hogy lelkünk újraéled,
s az időtlenségtől lelkünk szabad!

Kell az a perc, hogy véget ér egy álom,
s indul egy új, mely holnapba emel.
A kezdőpontját a mában találom,
s hittel tudok innen indulni el.
A jéggé fagyott idő újra éled,
a képzelet újólag szárnyra kél.
Megélheted az újjászületésed,
s érezheted, megfagyott lelked él!

Aranyosi Ervin © 2019-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva