Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Élvezd a világod!


Aranyosi Ervin: Élvezd a világod!

Nem igazán szerencsés cél
túlélésre hajtani.
Jobb lenne a jót megélni,
s jó irányba tartani!
Keresni a boldogsághoz
elvezető szép utat,
amit majd a szív érzése
szeretettel megmutat.

Jó lenne csak vidámsággal
fűszerezni a napot!
Arcon szép mosolyt viselni,
s ha másoknak ezt adod,
visszatér és jó érzéssel
tölti meg a lelkedet,
nincs boldogabb lélek annál,
mint akit egy szív szeret!

Aki napról napra él csak,
célok nélkül lődörög,
az nem tudja mi az élet,
s megszállták az ördögök.
Magányos csak akkor lehetsz,
ha bezárod szívedet,
mikor végleg elfelejted,
milyen, ha a szív szeret.

Engedd csak szíved szeretni,
s szeresd előbb önmagad,
ki kevésre tartja magát,
az mind egyedül marad.
Hogyan tudna más szeretni,
ha te magad sem tudod?
Elhiteted önmagaddal:
– Neked ez a sors jutott!

Vedd hát végre a kezedbe,
az életed fonalát,
ne vágyakozz túlvilágra,
hátha jobb lesz odaát!
Itt, e drága földi létben,
élvezd ki a napjaid,
hisz a holnap termő magja
szép szívedben ott lakik!

Teremts végre szebb világot,
vágyakozót, éltetőt,
sose állj meg utad során,
ne állj le a cél előtt!
Mindig kell egy újabb lépés,
legjobb hát, ha tervezed,
minden álmod teljesülhet,
mely felé a vágy vezet!

A túlélés csak zsákutca,
fordíts hát a sorsodon!
A teremtés képességét
én magamban hordozom.
Ha majd rájössz, ezt akarta
megmutatni Istened,
megtalálod a megoldást,
s jobbá válik életed!

Nyisd meg szíved mások előtt,
hadd láthassák, hogy ki vagy!
Akkor más sem fog bántani,
szeretni fog, s élni hagy.
Tegyél másért, könnyebb az út,
amikor a szív szeret,
csodásabb lesz ez a világ,
amikor már élvezed!

Aranyosi Ervin © 2017-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?


Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?

Mondd kedves barátom, te ismered magad?
És ez a tudásod, vajon miből fakad?
Talán mások mondták? Szidtak, vagy dicsértek?
Vajon gyermek korban, mily bántások értek?
A szeretet akkor volt csak elérhető,
ha lelked lenyugszik, s fejed lágya benő?
Ha már felnőtt szemmel nézed a világot,
s azt látod, mit szülőd, vagy nevelőd látott?

Mondd csak hányan voltak lelkedre hatással?
Törődtél magaddal, vagy mindig a mással?
Saját álmod élted? Próbáltál evezni,
tengernyi határ közt magad kifejezni?
Úgy tetted dolgodat, ahogy mások mondták?
Akkor is, ha ezzel kedved elrontották?
Vajon félre dobtad összes izzó vágyad,
csak, hogy szeressenek, s levágják a szárnyad.

Mondd csak, földhöz kötve, megismerted magad,
vagy csak szabad lelked ingoványba ragad?
Teszed, amit mások kérnek és elvárnak,
s csak átlagos dolgok maradnak utánad.
És vajon az lettél, akinek születtél,
vagy meghasonultál, másnak megfeleltél?
Mások bús terheit cipeli a vállad?
Mondd, a saját lelked, végre megtaláltad?

Hiszem, sosem késő, önmagaddá válni,
csupán a lelkedet kéne hagynod szállni!
Terheidet dobd el, élj magadért végre,
dobd el a sok béklyót, s emelkedj az égre!
Csak úgy csendesülj el, s keresd meg a lelked,
igazi önmagad ott él mélyen benned.
Tedd szabaddá végre, s vágyaidat éld át,
hagyatkozz lelkedre, s keress méltó példát!

Ismerd meg önmagad, lépj valós utadra,
bátorítson álom, erőt adó mantra!
Soha sincsen késő, felszállni, repülni,
csodát rejtő, valós álmokba merülni!
Szeretni, tisztelni önmagadat végre,
szabadság örömét felírni az égre!
Álmokat álmodva önmagaddá válni,
szeretni, örülni, a létet csodálni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért lettél?


Aranyosi Ervin: Miért lettél?

Ha te olyan munkát végzel,
mihez csepp kedvet sem érzel,
amitől nem lehetsz boldog,
s csak a pénzért végzed dolgod,
akkor bizony eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Ha nincs célod, ha nincs álmod,
mit rád mérnek, azt csinálod,
úgy dolgozol, mint egy robot,
hurcolsz egy stafétabotot,
akkor bizony eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Ha a mások dolgát végzed,
s várod, mikor jön a végzet,
mást okolsz, vagy épp a sorsot,
mások rossz cipőjét hordod,
akkor bizony eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Ha félsz eljövő haláltól,
nem is élsz te igazából,
csupán csak a halált féled,
a félelem létét éled,
akkor bizony eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Mert, ha tudnád, lelked szabad,
s életet teremt a szavad,
vagy halált, ha úgy használod,
s munkaerőd pénzre váltod,
csak azért mert eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Jó hírem van, sosem késő,
ha köved van, akad véső,
csupán vágy kell, s a képzelet,
ami csodát tehet veled!
Ne azt lásd, hogy eltévedtél,
mikor ide leszülettél!

Álmodj nagyot és merészet,
váltsd valóra az egészet!
Teremts mindennap csodákat,
s légy víg, kerüljön a bánat,
találd meg, hogy miért lettél,
mikor ide leszülettél!

Tárd ki lelked, keresd célod,
mert a lelked azért él ott,
hova leszületett élni,
hogy ne kelljen többé félni,
csak meglelni miért lettél,
mikor ide leszülettél!

Ha majd szeretet vezérel,
Isten segít két kezével,
a céljaid megtalálod,
többé nem várod halálod,
hiszen tudod, miért lettél,
mikor ide leszülettél!

Aranyosi Ervin © 2017-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!


Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!

Nem fáj már a múltam,
elengedtem én.
amit kellett megtanultam,
belém költözött a fény!
Itt, a mában élek,
jövőt álmodok,
a holnaptól nem félek,
tudom, teremtő vagyok.

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Itt élünk a mában,
fontos, amit hiszünk.
A jólét áramába,
új álmokat viszünk.
Szebb jövőt teremtünk,
a jóról álmodunk,
a fény már itt él bennünk
szebb világot alkotunk!

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bakancslista


Aranyosi Ervin: Bakancslista

Vedd kezedbe a tolladat, hadd írjon a mancsod!
Írd le, mi mindent tennél, míg feldobod bakancsod!
Készíts el egy “bakancslistát”, írd össze a vágyad,
gazdagítsd az életedet, céllal hagyd el ágyad!

Váltsd valóra álmaidat, tetszés szerint, sorban!
Emeld fel a szép lelkedet, ne hagyd lent a porban!
Juss el oda a világban, ahová szeretnél,
végezz olyan kedves munkát – ami neked szent cél!

Amit leírsz valósítsd meg, legyen benne részed,
élvezd ki a pillanatot, élvezd az egészet!
Legyen ez a bakancslista teremtésed része,
ne agyalj az életeden: – vajon kárba vész-e?

Hisz eljuthatsz mindenhova, ha izzó a vágyad.
Gazdagság és siker járhat nyomodban, utánad.
Élményekkel gazdagodhatsz, lehetsz boldog ember,
álmaidat bevonzhatod hittel, szeretettel.

Írj tehát egy bakancslistát, s legyen benne részed,
sorról sorra valósítsd meg, végig az egészet!
És ha új vágy támad benned, írd fel a listára,
s legyen elég hosszú léted, s várj újabb csodákra!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtés a vágy erejével


Aranyosi Ervin: Teremtés a vágy erejével

A magas fák is felnőnek az égig.
Te képzeletben juthatsz el oda.
A fák akár a felhőket elérik,
ám téged másképp érhet a csoda.

Próbálj hozzá lélekben felnőni,
hisz bármire vágysz, az tiéd lehet.
A lelkedben tudsz szép álmokat szőni,
a teremtéshez kell a képzelet!

Ha vágysz reá, majd megvalósul álmod,
ha elhiszed, hogy máris a tiéd,
csak képzeld el, mire a szíved vágyott,
és erősítsd meg önmagad hitét!

Amire vágysz a világ neked adja,
csak annyi kell, hogy lelked elfogadja!

Aranyosi Ervin © 2016-09-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kő meséje


Aranyosi Ervin: A kő meséje

Hevertem az út porában,
körül vett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.

Erős vágyam izzott bennem,
volt hitem, reményem.
Folyton azért imádkoztam,
hogy célom elérjem.

Hogyan tudnám a figyelmet
felhívni magamra?
Hogyan tudnám idehívni,
ki szárnyakat adna?

Jártak ott az út porában
mindenféle népek.
Nem láthatták vágyaimat,
a fejemre léptek.

Üvöltöttem, kiabáltam
– nem hallotta senki!
Vágyakoztam: – Hogyan tudnék
láthatóvá lenni.

Tudtam, engem lát az Isten,
hiszen megteremtett!
Csak bíznom kell, s látni fogom
az isteni rendet.

Tudtam, egyszer szállni fogok,
mélyen hittem benne.
Csak a módját nem tudhattam,
– ám csodaszép lenne!

Egyszer aztán, egy szép napon
kirándulók jöttek.
Sétáltak és beszélgettek,
napfényben fürödtek.

Egy kisfiú lehajolt, és pont
felkapott engem.
Emelkedtem, s a kőszívem
nagyot dobbant bennem.

A világom nagyra tárult,
sokkal többet láttam.
ám csak magasabban voltam,
nem az égben szálltam!

A kisfiú reám nézett,
megcsodálta testem.
– Vajon mit fog most csinálni?
– mozdulatát lestem.

– De csodás kő, milyen kerek,
milyen sima – mondta.
– Ilyen formás, szép kavicsot
nem látok naponta.

Kezét összeszorította,
rabbá tette testem.
– De hisz én a szabadságot,
az eget kerestem!

Börtönömben lázadoztam:
– Én nem erre vágytam!
Csalódás kelt a szívemben,
s hitem is elhánytam.

– Bárcsak, ott maradtam volna,
kövek közt, a porban.
Nem volt olyan rossz a létem
abban a csoportban.

S lám, a fiú vitt magával,
nem tehettem semmit.
Nem gondoltam, hogy a kétség
hitemben megrendít.

– Mit okoz a nagyravágyás?
Rabbá lettem végül.
Gondolkodtam, kit hívhatnék
végső segítségöl.

Önmagamba fordultam hát,
s imádkozni kezdtem:
– Istenem, most tegyél csodát,
szabadítsd ki testem.

Leértünk a folyópartra,
a Nap vízen táncolt.
Fénye hullámon csillogott,
aranyhidat vázolt.

Elképzeltem – de szép lenne –
hullámokra ülni,
S a kisfiú elhajított,
elkezdtem repülni.

Hullám hátán lovagoltam,
és ugrálni kezdtem.
Arannyá vált vízcseppek közt
oly boldoggá lettem.

Végre szálltam, végre éltem,
teljesült a vágyam.
Hálás voltam Istenemnek,
mert boldoggá váltam.

Ez az élmény lelkemben él,
gyakran felidézem,
Új otthonra találtam itt,
a folyó vízében.

Más kövek közé kerültem,
s néha a víz felkap,
hétről-hétre vándorolok,
újabb álmok hívnak.

Ma már tudom, rábízhatom
Istenre a sorsom,
terveimet, álmaimat
a lelkemben hordom.

A hogyan-t, azt rábízhatom,
nagyon leleményes.
Csak a hited ne veszítsd el,
ő csak arra kényes.

Álmodozom és teremtek,
erről szól világom.
Megtanultam és már tudom:
– Ha hiszek – meglátom!

Aranyosi Ervin © 2017-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Grafika: Kóródi Mária

Grafika: Kóródi Mária

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-dal


Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…


Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva