Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A kő meséje


Aranyosi Ervin: A kő meséje

Hevertem az út porában,
körül vett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.

Erős vágyam izzott bennem,
volt hitem, reményem.
Folyton azért imádkoztam,
hogy célom elérjem.

Hogyan tudnám a figyelmet
felhívni magamra?
Hogyan tudnám idehívni,
ki szárnyakat adna?

Jártak ott az út porában
mindenféle népek.
Nem láthatták vágyaimat,
a fejemre léptek.

Üvöltöttem, kiabáltam
– nem hallotta senki!
Vágyakoztam: – Hogyan tudnék
láthatóvá lenni.

Tudtam, engem lát az Isten,
hiszen megteremtett!
Csak bíznom kell, s látni fogom
az isteni rendet.

Tudtam, egyszer szállni fogok,
mélyen hittem benne.
Csak a módját nem tudhattam,
– ám csodaszép lenne!

Egyszer aztán, egy szép napon
kirándulók jöttek.
Sétáltak és beszélgettek,
napfényben fürödtek.

Egy kisfiú lehajolt, és pont
felkapott engem.
Emelkedtem, s a kőszívem
nagyot dobbant bennem.

A világom nagyra tárult,
sokkal többet láttam.
ám csak magasabban voltam,
nem az égben szálltam!

A kisfiú reám nézett,
megcsodálta testem.
– Vajon mit fog most csinálni?
– mozdulatát lestem.

– De csodás kő, milyen kerek,
milyen sima – mondta.
– Ilyen formás, szép kavicsot
nem látok naponta.

Kezét összeszorította,
rabbá tette testem.
– De hisz én a szabadságot,
az eget kerestem!

Börtönömben lázadoztam:
– Én nem erre vágytam!
Csalódás kelt a szívemben,
s hitem is elhánytam.

– Bárcsak, ott maradtam volna,
kövek közt, a porban.
Nem volt olyan rossz a létem
abban a csoportban.

S lám, a fiú vitt magával,
nem tehettem semmit.
Nem gondoltam, hogy a kétség
hitemben megrendít.

– Mit okoz a nagyravágyás?
Rabbá lettem végül.
Gondolkodtam, kit hívhatnék
végső segítségöl.

Önmagamba fordultam hát,
s imádkozni kezdtem:
– Istenem, most tegyél csodát,
szabadítsd ki testem.

Leértünk a folyópartra,
a Nap vízen táncolt.
Fénye hullámon csillogott,
aranyhidat vázolt.

Elképzeltem – de szép lenne –
hullámokra ülni,
S a kisfiú elhajított,
elkezdtem repülni.

Hullám hátán lovagoltam,
és ugrálni kezdtem.
Arannyá vált vízcseppek közt
oly boldoggá lettem.

Végre szálltam, végre éltem,
teljesült a vágyam.
Hálás voltam Istenemnek,
mert boldoggá váltam.

Ez az élmény lelkemben él,
gyakran felidézem,
Új otthonra találtam itt,
a folyó vízében.

Más kövek közé kerültem,
s néha a víz felkap,
hétről-hétre vándorolok,
újabb álmok hívnak.

Ma már tudom, rábízhatom
Istenre a sorsom,
terveimet, álmaimat
a lelkemben hordom.

A hogyan-t, azt rábízhatom,
nagyon leleményes.
Csak a hited ne veszítsd el,
ő csak arra kényes.

Álmodozom és teremtek,
erről szól világom.
Megtanultam és már tudom:
– Ha hiszek – meglátom!

Aranyosi Ervin © 2017-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Grafika: Kóródi Mária

Grafika: Kóródi Mária

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-dal


Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szebben kéne…


Aranyosi Ervin: Szebben kéne…

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
meg kéne tanulni
boldognak maradni!

Holnapot teremtve,
dédelgetni álmot,
szebbé varázsolva
az egész nagy világot.

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Szebben kéne élni,
többet kéne adni,
a jó úton járva,
mind együtt haladni.

Jó példát mutatni,
szívből többet adni,
szebb jövőt építve,
embernek maradni!

Refrén:
A szeretet ünnepére
készüljön a lélek!
Napról napra érzem:
boldogabban élek!
A szeretet ünnepére
gyújtsunk közös lángot,
tegyük élhetőbbé
a meggyötört világot!

Aranyosi Ervin © 2017-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én mesém


Aranyosi Ervin: Az én mesém

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Álmot láttam,
s azzá váltam,
miben szívből hittem.
Elmélkedtem,
emelkedtem,
s talán többre vittem.

Kincsem nincsen,
csak az Isten,
halmozott el jóval.
Dolgom tettem,
teremtettem
tiszta, igaz szóval.

Álmot láttam,
s megcsodáltam,
hogy válik valóra.
Más lehetek,
értem ketyeg,
talán minden óra.

Hiszek, látok,
jó barátok
kísérnek a létben.
Cseppnyi vagyok,
s nyomot hagyok
mások életében.

Lám a szívem,
hozzám híven,
együtt dobog mással.
Nem őrlődöm,
nem törődöm
én az elmúlással.

Nincs halálom,
s megtalálom
értelmét a létnek.
Minden álmom,
s boldogságom
része az egésznek.

Tanulni,
s nem porba hullni
jöttem a világra.
Álmom élni,
s elmesélni,
jobb emberré válva.

Szép lelkemmel,
szeretettel,
másokat tanítva.
Vígan járom
a világom,
szívem, szemem nyitva.

Ha tanultam
és a múltam
ott áll útra készen,
mesehősként,
boldog ősként,
tudás kútja lészen.

Egyszer voltam,
hol nem voltam,
mesealak lennék?
Néha féltem,
néha éltem,
– a múltam csak emlék.

Mában élek,
s nem cserélek
senki életével.
Bármily kemény,
ez az enyém,
teli szép emlékkel.

Gondolatom
latolgatom,
szép szóval teremtek,
hitet adva,
s jó akarva,
része a nagy rendnek.

Mert a mennyem,
itt él bennem,
s poklom tüzét oltom.
Ha jót tettem,
s jóvá lettem,
javulni fog sorsom.

Lásd a példát,
s te is éld át,
keresd boldogságod.
Szeresd jobbá,
boldogabbá
az egész világot!

Éld a létet,
mint jó lélek,
légy utamon társam!
Lelj örömet,
varázskövet,
a zajló világban!

Ha már vagyunk,
s bűvös agyunk
teremtésre képes,
számos ötlet,
adhat többet
mindőnk életéhez.

Adj a jónak
és a szónak
energiát, létet!
Teremtéssel
sose késs el,
legyen szebb az élet!

Aranyosi Ervin © 2017-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!


Aranyosi Ervin: Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,
nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!
Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,
nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!

Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,
jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!
A rettegés helyett, élvezz minden percet!
Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!

Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,
ha ezt elfogadod, s világod így éled,
ha képessé válsz a világod csodálni,
akkor leszel képes jó emberré válni!

Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!
Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!
Álmodj meg helyette élhetőbb világot,
amely teremtődnek fényétől megáldott!

Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,
vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!
Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,
válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!

A figyelem rezgés, erősít, támogat,
mire irányítod, az teremt álmokat.
Félelem, düh, harag élteti a rosszat,
az energiád hát a jó felé osszad!

Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,
sose járjon eszed a háborúzáson!
Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,
mert ezt a világot a szeretet menti meg!

Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,
legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!
Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,
tanulj és változtass önmagad személyén!

Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,
amire a lelked kisgyermekként vágyott!
Nem szenvedni, félni születtél a Földre,
állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!

Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,
ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!
Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,
csak tanulószoba neked ez az élet.

Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,
mert leszületéskor, szerződést kötöttél.
Tanulás a célja egész életednek,
és nem tud figyelni, aki végig retteg!

Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,
a teremtés kulcsát a szívedben hordod!
Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,
legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Aranyosi Ervin © 2017-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolyogj reám!


Aranyosi Ervin: Mosolyogj reám!

Nevet az ég, s te búslakodsz?
Így nem mehet tovább!
Könnyes szemmel nem láthatod
a számtalan csodát!

Nevet a Nap, velünk örül,
nézd csak hét ágra süt!
Tárd ki szíved és nézz körül
mosoly van mindenütt!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Nevetek én, hát tarts velem,
vidám az életem,
csak a mosolyom éltetem,
ez sorsom, s végzetem!

Hiszem, a dolgom ez lehet,
felnyissam két szemed,
s csak akkor szép, ha élvezed,
ha két szemed nevet!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!

Hogy tegyem szebbé holnapod?
álmodj róla, s megkapod!
Vedd csak példádnak szép Napod,
s tárd ki az ablakod!

Boldogan élni egyszerű,
álmodd meg holnapod!
Lelkedben ragyogjon Nap, s derű!
S az örömöt láthatod!

Hogy adjam vissza kedvedet,
hogy csillogtassam két szemed?
Ott szomorkodni nem lehet,
hol mindenki vidám!
Hogy szárítsam fel a könnyeid,
hogy csillogtassam a gyöngyeid?
majd vidámságom földerít,
hát mosolyogj reám!
Hát mosolyogj reám!

Aranyosi Ervin © 2017-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hold-álom


Aranyosi Ervin: Hold-álom

A Holdat bámulom
odafent az égen!
Jó lenne elkapni,
erre vágyom régen!

Hej, ha Apu végre
hozzá felemelne,
elkapnám két kézzel,
s máris enyém lenne!

Kötnék rá egy zsinórt,
s lehúznám a Földre,
s gurítanám aztán
szépen, körbe-körbe!

Felmásznék rá, s talán
magasabbá válnék,
így mindenek felett,
s felettetek állnék.

Ja, nem azért tenném,
hogy bárkit lenézzek,
hanem, hogy tudjátok,
mit látok, mit érzek.

Ha más is szeretné,
felmászhatna rája,
s megkérném, hadd legyek
mától a barátja.

Milyen muris lenne
a Hold hátán ülni,
a csodás bolygónkat
körben megkerülni.

Holdvilágot szórni,
hol a fény hiányzik,
ahol néhány ember
szeme könnyben ázik.

Arra használnám én,
a fény-holdvilágot,
ültessen sok szívbe
szeretet-virágot!

Ha a sok kis virág
fényesen kikelne,
talán az egész Föld
még szebb hely lehetne.

Aranyosi Ervin © 2017-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éld meg a szeretet csodáját


Aranyosi Ervin: Éld meg a szeretet csodáját

Ha tudnád,
van egy hely,
hol vár rád egy csoda,
vajon elindulnál,
elsétálnál oda?

Ha tudnád,
a csoda,
maga a szeretet,
elmennél-e érte,
megnyitva szívedet?

Ha tudnád,
hogy nem kell
egy lépést sem tenned,
hisz a csoda ott él
minden percben benned!

Ha tudnád,
mit tennél,
hogy tiéd lehessen,
hogy szívből szerethess,
s más is úgy szeressen?

Ha tudnád,
szerethetsz,
nincsen akadálya,
szabad az út felé,
tiéd is a pálya!

Ha tudnád,
megélnéd
mindennap e csodát?
Hát miért nem éled?
Nem értem az okát!

Tudd meg hát,
hogy nem kell
folyton epekedned!
Hiszen a szeretet
magja ott él benned.

Csak meg kell
locsolnod
hited szép vízével,
életre keltened
az öröm ízével.

Ám amíg csodádat
csak kívülről várod,
addig nem változhat
szebbé a világod.
Addig csak a kétség
árnya ébred benned!
– Önmagadat kéne
először szeretned!

Hinni a lelkedben,
hinni önmagadban,
képességeidben,
teremtő szavadban,
Hogy a külvilág
csak belsőd mozivászna,
rajta a gondolat,
film vetítő pászma!

Vetíts hát új filmet,
legyél rendezője,
s engedd, hogy világod
megszépüljön tőle!
Dédelgetett álmod
hadd váljon valóra,
hadd tegyen boldoggá
minden múló óra!

Segíts, hogy mások is
megélhessék végre,
szeretet csodáját
vetítsd fel az égre,
s vetítsd a szívükbe,
hogy arcukon lássad,
boldog pillanatok
maradnak utánad.

Már tudod,
van egy hely,
hol vár rád egy csoda,
mindennap keresd fel,
mindig juss el oda!

Már tudod,
a csoda,
maga a szeretet,
s mindig megtalálod,
megnyitva szívedet?

Már tudod,
a recept
lelkedbe van rejtve,
csak megélned kéne,
folyton ünnepelve!

Már tudod,
csak adni
kéne, folyton adni,
s mások szeretetét
szívből elfogadni!

Már tudod,
hát éld meg
a szeretet csodáját,
vetítsd saját filmed,
élvezd ki a báját!

Már tudod,
hogy éld meg
mindennap e csodát?
Csak tárd ki a szíved,
s ne keresd az okát!

Már tudod,
hogy nem kell
érte epekedned,
csak utadat járva
őszintén szeretned.

Forgasd le a filmed,
legyél rendezője,
s legyen világod is
szebb, s boldogabb tőle!

Verses Könyváruházam ahol a versesköteteim megrendelhetők: http://verses.boltaneten.hu

Aranyosi Ervin © 2017-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd szívedet szeretni!


Aranyosi Ervin: Engedd szívedet szeretni!

Érzelmeknek rabszolgái, mi nyomja a vállatok?
Mit hitettek el veletek, hogy szolgákká váltatok?
Hiszitek, hogy a szeretet csak kiérdemelhető?
Csupa ilyen hiszékennyel van tele a temető!

Jó lenne már felébredni, s felnyitni a szemeket,
nem egy kurrens áru fajta a hőn vágyott szeretet!
Nem lehet kiérdemelni, ha kapod, ingyen kapod,
s mint a napfény, ingyen árad, csak tárd ki az ablakod!

Nem köthető feltételhez – akkor kapsz, ha jó leszel? –
s szeretetet itt a Földön, pénzért biztos nem veszel!
Mégis könnyű hozzá jutni – szerethetnéd önmagad –
kezd el gyorsan lebontani szíved körül a falat!

Mert úgy más hogyan szeressen, ha a szíved elveszett,
ha te sem tudsz mást szeretni, s ez nyomja a lelkedet.
Nap, mint nap végzed a munkád, teszed csak a dolgodat,
s szíved irigységtől vérzik, mert a másik boldogabb!

Pénzt hajszolva, gazdagodva, azt hiszed majd jobb lehet,
érzelmeknek rabszolgája, eladtad a lelkedet!
Ha már üzlet: A szeretet szeretetért kapható!
ám ezt nem így találta ki neked a Mindenható!

Le kéne szállnod a földre, s lelki szemed nyitni fel,
ráébredni, hogy világod több figyelmet érdemel.
Szeretettel vizsgálódva felfedeznél száz csodát,
végre látnád és élveznéd a lét szebbik oldalát.

Szerethetnéd világodat, segíthetnél másokon,
elfogadva a tanácsot, s semmit nem véve zokon!
Jó szándékkal, szeretettel ez a világ élhető!
Ám nem különb a síkságnál a fenséges hegytető!

Látni kéne minden szépet, aprót és az óriást,
Úgy szeretném megmutatni, szemed elé tolni, lásd!
Örülj minden apróságnak, melegítsd fel szívedet,
mert akik szívükkel látnak, az az ember mind remek!

Hagyd, hogy léted felvidítson, lelj mindenben örömöt,
legyél hálás minden percért, s mond is ki, hogy köszönöd.
Álmodj szeretett jövőről, húzd közelebb vágyaid,
a szeretet, a boldogság már a szívedben lakik.

Csak engedd valóra válni, hagyd hogy olyan szép legyen,
álmaidat fesse szebbre, szívvel fűtött érzelem.
Találj rá a boldogságra, nincs eldugva, benned él!
Engedd szívedet szeretni, hagyd, hogy boldogabb legyél!
Aranyosi Ervin © 2017-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva