Aranyosi Ervin: Aludt a szívem…

Aranyosi Ervin: Aludt a szívem…

Aranyosi Ervin: Aludt a szívem…

Aludt a szívem, s nem álmodott,
csak dobbant céltalan.
Megláttalak, s megváltozott,
azóta célja van!

Refrén:
Minden dobbanásban érted él,
terólad álmodik.
Azóta csak szépet remél,
s a szívedben lakik.
Mióta ismerlek, én gazdagabb vagyok,
ez a sok furcsa érzés megváltoztatott!
Nem tudok élni többé, s nem gondolni rád,
általad vált csodássá a régen zord világ.
Mióta ismerlek a bánat elkerül,
érzem, hogy fény van bennem, izzón legbelül,
Nem tudok élni többé, s nem gondolni rád,
megszépült, s élővé vált bennem a világ!

Aludt a szívem, de már dobog,
mert ma már van miért,
A céltalan, üres világ
számomra véget ért!

Refrén:
Minden dobbanásban érted él,
terólad álmodik.
Azóta csak szépet remél,
s a szívedben lakik.
Mióta ismerlek, én gazdagabb vagyok,
ez a sok furcsa érzés megváltoztatott!
Nem tudok élni többé, s nem gondolni rád,
általad vált csodássá a régen zord világ.
Mióta ismerlek a bánat elkerül,
érzem, hogy fény van bennem, izzón legbelül,
Nem tudok élni többé, s nem gondolni rád,
megszépült, s élővé vált bennem a világ!
Aludt a szívem, aludt a szívem,
aludt a szívem, de felébredt
és ébren álmodik…

Aranyosi Ervin © 2017-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva