Aranyosi Ervin: Amíg te nem változol (akinek nem inge…)


Aranyosi Ervin: Amíg te nem változol
(akinek nem inge…)

Mit számít a véleményem,
mész mások feje után.
Hagyod magad megvezetni,
önsajnálón és bután.
Hagyod, hogy a reklámokkal
a lelkedre hassanak,
s ha besétálsz csapdájukba
rajtad jót mulassanak.

Mondjam azt, hogy én megmondtam,
láttam mindent, ami vár?
Elhiszed-e, hogy én tudtam,
csak csepp lelked a sivár?
Mindig csak a jóra vágyik,
s kell a sok elismerés!
A hazugság leple mögött,
ott vár a felismerés!

Én megsúgom titkaimat,
megírom a versemet,
de változni teneked kell,
nélküled azt nem lehet!
Nagy benned az ellenállás,
kétségekkel vagy teli,
médiából jön tudásod,
elméd azt ismételi.

Néha fényt gyújtok fejedben,
s kapsz egy pár felismerést,
de sokszor a szakadék nagy,
nehéz betömni a rést.
Elvakultan nem látsz semmit,
hited sem elég erős,
s problémáid szembejönnek,
s lám csak már mind ismerős.

Nem változik meg a világ,
amíg te nem változol.
Hazugokról papolsz egyre,
s igazról ábrándozol.
Politika, vagy épp vallás,
elferdített tudomány,
ezek okozzák vakságod,
s fel sem ébredsz, tudom ám!

Ezt tanultad, ebben hiszel,
s ez amibe belehalsz.
Úgy tálalják szemed elé,
hogy hidd, ez amit akarsz.
Ha próbálom nyitogatni
elvakított szemedet,
úgy kezeled mondandómat,
mint valami szemetet.

Keresnéd a lét értelmét?
Én hiába mutatom!
Nem hiszed el, ha a lélek,
átdereng a tudaton.
Így hát, amíg nem változol,
ilyen marad a világ.
Én meg írom csak a versem,
megpróbálva hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2019-05-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva