Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik


Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Komoly tudnivalót akar tanítani,
amit mástól sosem tanul papi, s mami.

Sokáig azt hisszük, csupán mi tanítjuk,
vagy szelíddé tesszük, vagy épp elvadítjuk,
de a hitünk szerint tanítgatjuk élni,
tanítjuk örülni, s megtanítjuk félni!

Igyekszünk átadni, amit mi is kaptunk,
függetlenül attól, hogy sikert arattunk,
vagy épp csalódások kövezték múltunkat,
megtanítjuk neki végigjárt utunkat!

A mi hitrendszerünk nyomja majd a vállát,
tőlünk tanult szavak hagyják el a száját,
mint stafétabotot hordozza a terhet,
abban a hiszemben, hogy e hitekkel nyerhet!

Sok-sok butaságból hagyományt teremtünk,
és nem is vizsgáljuk, hogy mi, mire mentünk,
úgy adjuk csak tovább kapott hiteinket,
mintha igazolnánk saját szüleinket!

Ám, ha gyermekünkre kezdettől figyelnénk,
sokat tanulhatnánk, tán bölcsebbek lennénk!
Felülvizsgálhatnánk, mit adtunk, mit kaptunk,
lelke nem szenvedne tőlünk, vagy miattunk.

Minden képességét kibonthatná szépen,
láthatnánk mit hozott, mi van már kezében.
Megmutatná nekünk, hogy ő mire képes,
kimondhatná nyíltan, hogy mikor, mit érez!

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Szeretet van benne, csodás képességek,
melyre tanítaná az emberiséget…

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

szükség van a szeretetedre
Aranyosi Ervin: Szükség van a szeretetedre!

Mikor a nyári Nap melege hiányzik,
amikor a világ eső-könnyben ázik,
mikor a madarak már nem csicseregnek,
amikor a lelkek sírva dideregnek,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Amikor a világ gyümölcse leérett,
mikor az éhező nem lel eleséget,
amikor a lelket nincs mi melegítse,
mikor a búst nincs, ki jókedvre derítse,
akkor nagy szükség van a szeretetedre!

Tárd ki hát a szíved, légy a világ Napja!
Mosoly boldogítsa, azt ki fényed kapja!
Hagyd, hogy a mosolyod mást felmelegítsen,
árva a világunk ne lehessen itt sem!

Mikor mosolyodtól más szíve melegszik,
amikor az élet szebbé válik, s tetszik,
Mikor mosoly-szikrád másokban gyújt lángot,
akkor szebbé tetted környező világod!
Bizony, nagy szükség van a szeretetedre!

Aranyosi Ervin © 2016-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor ölelünk…

amikor ölelünk
Aranyosi Ervin: Amikor ölelünk…

Amikor ölelünk, közel ér a szívünk,
a szív szép szavából mind a ketten értünk.
Nem kellenek szavak, csak a dobbanása,
szíved hangja visszhang, enyém pontos mása.

Aranyosi Ervin © 2016-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok
Aranyosi Ervin: Amikor olvasok

Amikor olvasok, megáll világ.
– Nem repülnek felhők, nem futnak a fák.
Másik úton járok, fényről álmodom,
lelkem tarisznyáját telerámolom.
Igaz kincset gyűjtök, nem kacatokat,
képzeletem képes megélni azokat,
feldíszíti széppel, jóval gazdagon.
Amikor mesélek, majd tovább adom.

Amikor olvasok, mind életre kel,
s díszítem, a múltam emlékeivel.
Szereplőkre arcot, ruhát aggatok,
s aki csak szeretnék, azzá válhatok.
Én adom a hangot, s én értelmezem,
dallam virág nyílik, régi lemezen.
Újra élnek bennem az emlékeim,
régi álmok lesznek a vendégeim.

Amikor olvasok, én varázsolok,
s élővé változik száz halott dolog.
Lelkem tiszta filmje lassan lepereg,
ismerőssé válnak tárgyak, emberek.
A világban járok, ott, hol soha még,
lábam régen elfolyt, vén folyóba lép.
Hegyen, völgyön megyek, szállok hogyha kell,
földre húz a béklyóm, léggömböm emel.

Amikor olvasok, egész más vagyok,
nem bántanak gondok, lelkem kiragyog.
Félelmeim súlyát végleg lerakom,
angyalok figyelmét érzem magamon.
Minden megtörténhet, látom és hiszem,
új tapasztalatként magammal viszem,
és mikor a könyvem végül leteszem,
őrzi ezt a kincset emlékezetem.

Aranyosi Ervin © 2016-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor gyermek – amikor öreg

Amikor kicsi voltál, még tanítgattak téged,
hogy felkészülten érjen a nagy próba, az élet!
Megmutatták, hogyan kell evőeszközzel enni,
bekötni cipőfűzőt, hogy könnyebb legyen menni.
Begombolni ruhádat, s hogyan használd a WC-t.
Hogyan kell átugorni az akadályok lécét.
Mit tegyél önmagaddal, hogy másoknak is tetsszen,
hogyan mosakodj, öltözz – hogy átmenj majd a “teszten”.
Tanítva tettél szert az erkölcsre, tudásra:
– hogyan nézz önmagadra, miképpen gondolj másra!
Legyen egy csepp esélyed a boldogságra lelni,
az “elváró” nagy világnak könnyen megfelelni.

Apró, piciny gyermekből, komoly felnőtté váltál,
s ha jól alakult sorsod, már saját lábra álltál.
Ám akik tanítottak az életre, a jóra,
azok felett is elszállt jó néhány nap, és óra.
Az idő szállt felettük, és idősebbé lettek,
és olyanokká válnak, mint mikor megszülettek.
Lám most meg kell tanulnod megértőbb lénynek lenni,
mert ügyetlenül fognak remegő kézzel enni.
Bekötni cipőfűzőt, vagy felöltözni szépen.
Makacsok már a tárgyak az ősz ember kezében.
Lelassul minden lépés, az egyensúllyal baj van,
segítsd hát két karoddal, légy támaszuk a bajban.

Emlékszel, mikor téged megtanítottak járni,
a lassú tipegésed volt türelmük kivárni.
Te is lassan fejlődtél, ők lassan öregednek,
lelked táplálja lángját a vénülő szíveknek!
Legyél nyitott, kitartó, szereteted segítsen,
engedd – odaadásod – vén szívet melegítsen.
Látod, a kedvességért, a hála ég szemükben.
Te voltál álmuk, céljuk az egész életükben.
Te érted küzdöttek, mindig érted álmodoztak,
ha a szükség hozta nehéz áldozatot hoztak.
Ám már megfáradtak, nem működik úgy a testük,
amíg teheted önként maradj mindig mellettük.