Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy csónakban evezünk


Aranyosi Ervin: Egy csónakban evezünk

Közös vízen, közös csónak,
benne ül két okos eb,
nagy vidáman evezgetünk,
s kedvünk egyre fényesebb.
Barátsággal megosztozunk
a munkának nehezén.
Csodálkozva kérdezheted:
– Hogy érthetek ehhez én?
Hol tanultunk meg evezni?
A gazdánk megtanított!
Miközben egy macska pajtás
hátul nagyon lapított.
Egy csónakban evezünk,
és közösek a céljaink,
felfedező kutyák vagyunk,
kikben kalandvágy lakik.

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Noé bárkája

Építettem egy nagy bárkát,
mert már jön a vízözön.
A jó Isten súgott nékem,
ezt hálásan köszönöm!

Meghívtam hát szeretettel,
minden állatból egy párt,
hogy hajómon vészeljék át
a végzetes szökőárt.

A hajóm is szépen megtelt,
mikor a víz leszakadt.
Biztonságban elhelyeztem
minden emlőst, s madarat.

Túléltük és én megtettem,
mit az ember tehetett.
Tetteimet vezérelte
a jóság, s a szeretet.

Talán eztán szebb világ jön,
újra éled a remény,
Az emberi sötétségben
felgyullad a lámpafény.

Elvonult az özönvíz
és végre partot érhetünk.
Gondolkozzunk, a természet
mit taníthatott nekünk!

Ám ha ebből sem tanulunk,
mivé válik a világ?
Megrázza a Föld majd magát,
s nem lesz több gondja mi ránk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiszámoltam


Aranyosi Ervin: Kiszámoltam

Osztottam, szoroztam: – Nincs pénzünk kutyára!
Rájöttem, másra kell minekünk az ára!
A kényelem fontos, nem mondok le róla,
különben is mindent jól kiszimatolna.
Na meg, ha ugatna, itt folyton zaj lenne,
és minden finomat egyedül megenne.
Persze a gazdin is osztozkodnom kéne,
s várhatnék naphosszat simogató kézre.
Azt hiszem, hogy inkább egy riasztót veszünk,
kényelemben élünk, s finomakat eszünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valami hiányzik


Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Valami hiányzik ebből a családból…
Talán a szeretet, ami szívet ápol?
Talán a figyelem, talán egy kis játék,
jó példa mutatás, kedveskedő szándék?

Ha jobban megnézem, lehet, nem is család,
látok egy gyermeket, de nem látok anyát,
és az apuka sincs igazán a képben,
elmerült figyelme a virtuális térben.

A valóság árva, helyét nem találja,
keresi a választ: – Hová tűnt családja?
Nem baj, neki is majd egy szép mobilt vesznek,
és ha majd akarja, szülei ott lesznek!

De vajon akarja? Vagy majd másra vágyik,
lesz, mi motiválja majd felnőtt koráig?
Fogja vajon tudni, miről szól az élet,
vagy hagyja elfutni? Ez rá az ítélet?

Élőn haldokolva, nyomkodva a gépet,
hátha talál rajta majd valami szépet?
Olyat, mit egymásnak nem akarunk adni?
Nem akarunk érző emberek maradni?

Minden, ami fontos, kívül esik rajtunk,
s elhitetik velünk, hogy pont ezt akartuk.
Csak fogyasztók lettünk egy dömping világban,
programok tartanak örökös rabságban?

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiszel az Istenben?


Aranyosi Ervin: Hiszel az Istenben?

Hiszel az Istenben, mennyei Atyádban?
Aki odafent él, vagy a bibliádban?
Önmagadat folyton vallásosnak tartod?
Atyád üzenetét csak másoktól hallod?
Téged is megváltott Jézus a kereszten?
Minden bűnöd múlik, ha rágondolsz, menten?
Megértetted vajon, hogy ő miről beszélt?
Azt, hogy miért halt meg, s mit tett, ameddig élt?
Mi van, ha a nagykönyv szándékosan téved?
Ha elbutításban telt el annyi éved?
Ha a tudás nagyját a tűzrevetették?
Ha ezt számításból, s öncélúan tették?
Ha a bibliából kimaradt a lényeg,
és akik kihagyták, ma uralnak téged?
Féled az uradat, pedig egy vagy vele,
saját teste, lelke, egy parányi fele.
Hiszel az Istenben? Na jó, de melyikben?
Mi lesz, ha a fátyol szemedről lelibben,
s végre meglátod majd, azt a valóságot,
amit Isten adott: – Egy csodás világot!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó útra térni


Aranyosi Ervin: Jó útra térni

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!

És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk!
Hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!

Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a “szent mise”!
Éltessük hát, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szép lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!

Hazánkat, s lelkünk emeljük végre fel,
s ezért – bizony – együtt álmodni kell!
Hogy újra szép és nagy legyen honunk,
hogy érezzük, mi összetartozunk!
Egy nép vagyunk, s csak együtt lehetünk,
kivételt tett az Istenünk velünk!
Mert a csoda magyar nyelvünkben él,
s ha rájövünk e titok mennyit ér,
akkor a csodánk tudói leszünk,
és naggyá válik újra a nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról


Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem akarlak megváltoztatni!


Aranyosi Ervin: Nem akarlak megváltoztatni!

Nem tudlak megváltoztatni, és nem is akarlak.
Nem akarok beszélni már, csak úgy, mint a falnak.
Mindenre van ezeregy kiváló kifogásod,
s nem látod be, hogy ezzel csak saját csapdáid ásod.

Aztán meg sírsz, hogy valahol mélyen megrekedtél.
Valójában hitrendszered gyáva rabja lettél.
Önmagadnak így építesz kényelmetlen börtönt,
mások miatt erőltetsz magadra szűkebb öltönyt.

Mutatod a kirakatot – más is ez csinálja!
Vagyis az, ki saját létét, mások útján járja.
Pedig csuda jól élhetnél saját utad járva,
hagyva lelked teremteni, szívedet kitárva.

Ehhez változnod kellene, új utad meglelve.
Az életet elfogadva, s folyton ünnepelve.
Kéretlenül nem segítek, úgy sem veszed hasznát,
menj csak a más feje után, kövesd a mihasznát!

Aranyosi Ervin © 2019-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár (kutyabeszéd)


Aranyosi Ervin: Minek neked lélekbúvár
(kutyabeszéd)

Minek neked lélekbúvár?
Nem segíthet rajtad!
Rendet tenni nem tud benned,
te meg azt akartad!

Szerencséd van, velem jól jársz,
meggyógyítom lelked!
Mikor engem választottál,
gyógyszered meglelted!

Meggyógyítom a szívedet,
képes lesz szeretni.
Nem nagy dolog a fizetség,
elég megetetni.

A többiről gondoskodom,
emberibbé válhatsz,
megváltozol és onnantól
őrangyalnak állhatsz.

Növelem a türelmedet,
toleranciádat,
sétálni is elkísérlek,
s az javadra válhat.

Függőségek, rossz szokások
elmaradnak szépen.
Ha simogatsz békére lelsz
szíved közepében.

Tanulsz tőlem kedvességet,
hűséget, kitartást,
ha mázlid lesz, könnyen találsz
így majd asszonypajtást!

Ezek után lélekbúvár
minek kéne néked?
Rám találtál, hát áldhatod
a nagy szerencsédet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész

Jaj de nagyon vártam
a mai nap végét,
hogy a könyv tündére
folytassa meséjét,

s persze résztvevőként
én is ott lehessek,
vígan táncolhassak,
nagyokat nevessek!

Hogy kivegyem részem
a nagy boldogságból,
amely két szép szívet
szépen összeláncol.

Ettünk is ittunk is,
vidáman mulattunk,
Tündérország földje
dübörgött alattunk.

Pedig úgy éreztem,
mintha égben járnék,
mintha magam is egy
jó tündérré válnék.

E naptól a fiú
tündérnek öltözött,
az apja, s az anyja
a várba költözött.

Soha többé nem volt
gondjuk már semmire,
a tanyát rábízták
menten valakire.

De nem csak rábízták,
hanem neki adták,
a szegény életet
maguk mögött hagyták.

A fiuk király lett,
a vándor utódja,
varázstudományok
legnagyobb tudója.

Kell-e ennél nagyobb
áldás a szülőnek.
Kell hát! Mert mikor
a kis unokák jönnek,

akkor lesz csak teljes,
igazi az élet,
mikor boldogsággal
telik meg a lélek.

Jöttek is hát sorban
az apró tündérkék,
kik a szeretetet
nagykanállal mérték.

Nem is csoda tehát,
hogy a szegény ember,
az öreg királyhoz
jussáért nem ment el.

Nem kellett már neki
se fele királyság,
sem az, hogy tengernyi
sok szép kincsét lássák.

Hol adhatott volna
több örömöt nekik,
hisz a szeretteik
voltak a kincseik.

Ahol szeretet van,
ott csodás az élet,
erről tanúskodtak
mind-mind a tündérek.

A varázsló pedig
gyakran jött hozzájuk,
ettől életükben
lett elég csodájuk.

Én is gondolkodtam,
hogy ideköltözöm,
s a tündérek között
jóságba öltözöm.

Ám az én szívem még
visszahív a mába,
a gondokkal teli,
nehezebb világba.

Ahol, úgy gondolom,
van még feladatom,
tündérek jóságát
szívből osztogatom.

Tanítom az embert
tiszta szívvel élni,
őszintén szeretve,
szebb jövőt remélni.

Azt, aki kíváncsi,
arra biztatgatom,
utazzon mesébe,
ha lesz rá alkalom,

menjen el, várja őt
a tündérek vára,
az élet receptjét
náluk megtalálja.

Annyi csak a dolga,
nyissa ki a könyvet,
tündérhez eljutni,
így lesz a legkönnyebb!

Minden évben párszor,
én is megyek oda,
mert tündérek között
elidőzni csoda!

Itt a VÉGE!

Aranyosi Ervin © 2019-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva