Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Aranyosi Ervin: Ne keseregj!

Ne keseredj el, ha fáj a valóságod,
ha a kiutakat ma még nem találod!
Hiába keresed még a lét értelmét,
hiába használod még a hűvös elmét.
Hiába okolod a “már megírt sorsot”,
másokat okolva, sosem lehetsz boldog!
Az útjelzőtáblát lelkedben találod,
lépj a helyes útra, ne várd a halálod!

Ne keseredj el, mert benned ott a térkép,
ha a kudarcokat lépcsőfoknak néznéd,
és csak mennél tovább, szívedet megnyitva,
emberi mivoltod szívvel bizonygatva,
akkor rátalálnál a lét értelmére,
ráhangolódhatnál az isteni zenére.

Lelked erejével új szintekre lépnél,
ahová a vágy visz, végül odaérnél,
büszkén önmagadra, lelked tükrét látva,
rácsodálkozva a gyönyörű világra.
Kezdd el végre látni saját valóságod,
szeretetből épült, csodás, új világod!
Lehetőség legyen minden új akadály,
s ne érezz késztetést, hogy panaszkodni muszáj!

Emeld fel lelkedet végre önmagadhoz,
hasonlíts az égen végig szálló Naphoz,
amely hittel ébred és hálával fekszik,
kitől mások szíve mindennap melegszik.
Majd, ha valóságod végre megtalálod,
elégedett leszel, s boldog is, meglátod!

Aztán fájdalmaid szép lassan eltűnnek,
s rájössz minden új nap, valóságos ünnep.
Ne keseredj el hát, teremts szebb világot,
formáld át lelkesen, ezt a valóságot.
Végre majd ráébredsz, folyton teremtettél,
rossz sorsod írója épp te magad lettél!
Jogod van átírni, mi nem tetszik benne,
képzeld el valódat, vajon milyen lenne?

Aranyosi Ervin © 2019-10-21.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Én és a tükörképem

Aranyosi Ervin: Én és a tükörképem
Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Én és a tükörképem

Ketten vagyunk, én, s a tükörképem.
Szépségemet mutogatom éppen.
Tetszem neki, ezért nem vitázunk,
mind a ketten gyönyörűnek látszunk.
Ha felszállok, nem viszem magammal,
tükörképet víztükör marasztal.
Visszanézek és már nem is látom.
Hová lettél tünékeny barátom?

Aranyosi Ervin © 2019-10-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Összefolyik a nap az éjjel,
hogyan is választhatnám széjjel,
hisz nappal ébren álmodom.
Éjjel töprengek álmomon.

Meddig is tarthat a valóság?
Hol ér majd véget a jelen?
S ha végig megyek a jelen,
a lelkem súlyát cipelem?

Éjjel, álmomban, létezem?
Ha álmodozom, mért teszem?
Talán a hit, remény vezérel,
megérint Istene a kezével,
s naggyá leszek, többé, vagy bármi,
vagy hiábavaló lenne várni?

Úgy hiszem, nem fog ártani,
valóra kéne váltani,
amit lelkem álmomban látott,
s teremthetnék egy új világot.

Szerethetőt, és élhetőt,
mely minden jóra éhezőt
megetet, jóval jól lakat,
s kinyílhat minden zár, s lakat,
s kitárulhat végre a lét,
amit teremtőd tett eléd…

összefolyik az éj a nappal,
mit kezdjek hát a pillanattal?
Csodám megélem, így hiszem,
dobogj hát boldogan szívem!

Aranyosi Ervin © 2019-10-17.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Aranyosi Ervin: Írjunk sorsot!

Mindig őszinte ember voltam.
Tisztán használtam angyal tollam,
hol írásra, hol repülésre,
igaz szavam szívekbe vésve.

Próbáltam őszintén szeretni,
mások terhét magamra venni,
s hordani, mint saját keresztet,
mely közben gyökeret eresztett.

Ide kötött hazához, néphez,
a magyar emberek szívéhez,
s tudtam, hozzájuk kell beszélnem,
értük repülnöm, értük élnem.

Viszonzásként elért a jóság,
hát nem volt hiábavalóság,
hogy csukott szemeket nyitogattam,
holnaphoz reményt, hitet adtam.

Persze, akadt, ki néha bántott,
rám aggatott súlyos kabátot,
hogy hordjam akkor is, ha nem kell,
legyek én is megfáradt ember.

Bántott, de nem vettem magamra,
a szívem nem gerjedt haragra,
megértettem, nem az én dolgom,
hogy lelkem érte morgolódjon.

Inkább fáklyát vettem kezembe,
s leírtam minden üzenetbe,
hogy az kövessen, ki már megérett,
ki elbírja az emberséget.

Ki életcélt akar találni,
s nem a sorsával szembe szállni,
hanem egy újat, szebbet írni,
amely után majd nem kell sírni.

Hiszem, a sors nincsen megírva,
nem vésték kőbe, vagy papírra,
vágyainkkal írjuk naponta,
s hitünk javítja, s néha rontja.

Hitünknek irányt kéne adnunk,
s mindig a jó úton haladnunk,
hálásan meglátni a szépet,
abból adjon többet az élet!

Jóságból, hitből, szeretetből,
meríthessünk új erőt ebből.
Írjunk sorsot magunknak, másnak,
úgy, hogy ne látsszon lázadásnak!

Mondjuk ki végre, mit szeretnénk,
érezze szívünk, értse elménk!
Élhetőt álmodjunk magunknak,
hol lelkünk szebb világba juthat!

Aranyosi Ervin © 2019-10-16.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Téved a mérleg

Aranyosi Ervin: Téved a mérleg

Aranyosi Ervin: Téved a mérleg

A kutya csak ámul, ha a mérlegre néz.
Biztosan a nyakörv lehet ilyen nehéz!
Hisz én alig eszem, becsapós a mérleg!
Te elhiszed neki, amit mutat? Tényleg?
Ha a nyakörvemet levenném magamról,
olyan könnyű lennék, lebegnék magamtól.
Ne vedd hát komolyan és ne nézz madárnak,
a mérleg mást mutat, mint mit tőle várnak!

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Aranyosi Ervin: Teli a Hold

Aranyosi Ervin: Teli a Hold…

Teli a Hold, telis-tele,
Nap öntötte fényét bele,
ám hiába a bőség vágya,
mert csalóka a gazdagsága.
Igaz, a lét kereknek látszik,
ahogy az égen büszkén mászik,
amint a kincsét mutogatja,
miként sikerét learatja.

Peckesen, büszkén jár az égen,
mi ronthatna e büszkeségen,
hisz nincs, aki szemébe mondja,
hogy ő a mindenség bolondja!
Mert Napja nélkül láthatatlan,
sötétben sétál, árnyalakban,
hisz lelke mélyén ő is tudja,
hogy saját fényét csak hazudja.

Kérkedik hát a lopott kinccsel,
magához láncolja bilincsel,
amíg egy felhő tolvaj karja,
ellopja, sandán eltakarja.
Olyankor sír, hiszen magányos.
A kérkedés gyakran magányt hoz,
mégis e kincs a mindene…
Saját fényt adni illene!

Ám kit a fény így elvakít,
ki csak szerepet alakít,
aki nem képes szívből adni,
nem tud elégedett maradni.
Kráterei sötéttel teltek,
nem nyílnak rajta pompás kertek,
felhő mögött csak fénytelen,
s az élete reménytelen.

Üres fénnyel telik világa,
lelke nem borulhat virágba…
Nagy úr a Hold, lenézi Földünk,
ahol mi élünk, fészkelődünk,
s képesek vagyunk egymást szolgálni,
s ha kell javulni, jobbá válni.
Szeretet-ruhánk másokra adni,
s a hálát érte elfogadni.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz

Szemetel az ősz és mégsem
haragszunk meg érte,
szeretettel nézünk a sok
elsárgult levélre.
Színt visznek az elmúlásba,
jobb kedvre derítve,
a világnak körforgását
lelkünkbe vetítve.
Ne borongj az elmúláson,
legyen jó a kedved,
találd meg a lét csodáit,
már csíráznak benned.
Lelked mélyén megújulva,
láss egy újabb álmot,
vidámsággal keltsd életre
a sírós világot!

Aranyosi Ervin © 2019-10-12.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít

A szeretet gyógyít, felemel, támogat,
ezzel szolgálhatunk lelkesen másokat.
Olyan energia, ami sosem fogy el,
s ha kapom, úgy érzem, nekem is adnom kell!
Szeretettől a szív, mind örömre lelne,
boldogtalan, beteg, többé sosem lenne!
Tovább kell hát adnunk a szeretet-lángot,
és jobbá szeretni az egész nagyvilágot.

Jó lenne hát tudni, hogy mi célból lettél,
utad megtaláltad, amikor szerettél,
és ha másoknak is mutatod az utat,
jó érzéssel tölt el, boldogít a tudat.
Gyógyíts szeretettel, s taníts másokat is,
mert gyógyul a lélek, mikor másokban hisz!
Hiszem, ha örömöd másokban megleled,
lelked is gyógyítja majd a szereteted.

Ami kiáramlik, az visszatér hozzád,
ha az szeretet volt, szeretetet hoz rád!
Ezzel a tudattal sokkal könnyebb élni:
ahol szeretet van, nincsen okunk félni!
A szeretet ezért képes gyógyításra,
szórjuk hát szívünkből, a lelkünkből másra!
Gyógyuljon a világ, éljen a szeretet,
váljon gazdagabbá a hétköznap veled!

Aranyosi Ervin © 2019-10-12.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Aranyosi Ervin: Nyughatatlan lélek

Itt van a vége, nincs tovább,
kijártam minden iskolát.
Megtanultam, mit tudhatok,
hát menekülhetek, futhatok.

Megtanultam, amit lehet,
amit nem látnak az emberek.
Szemeket nyitnék, szíveket,
mutathatnám, mit a szív tehet.

Hiába mindaz, amit tudok,
attól még mennybe nem jutok,
Hisz nem hisznek bennem és semmiben,
ezért a lelkem nem pihen.

Refrén:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
ez nem egy forradalom,
de rég nem az a világ,
mit a szemed tükre lát!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
szárnyakat adni akar,
csak igaz szókat hadar,
megérint álmaival.

Itt állok szótlan, mert nincs tovább,
nem nyitok újabb iskolát,
csak szavaim szórom szerteszét,
nem kenyerem kínos szent beszéd.

Az én igazam nem értheted,
értetlen nézlek, hogy mért teszed?
Ha ugyanúgy élsz, s nem változol,
ha nem lépsz előre, s nem álmodol.

Hiába teszem a dolgomat,
ha nem lesz a világom boldogabb.
Mit is tehetnék még te érted,
ha azt, amit mondok nem érted.

Refrén:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
ez nem egy forradalom,
de rég nem az a világ,
mit a szemed tükre lát!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
szárnyakat adni akar,
csak igaz szókat hadar,
megérint álmaival.

Az ember bevégzi itt korát,
bezárnak majd minden iskolát,
nem él majd többé boldogan,
s nem érzi már hogy dolga van.

Kiáltom még az igazamat,
ébreszteném az igazakat.
Szemeket nyitnék szíveken át,
s kitárnám a világ szép ajtaját.

Az alagút végén egy gyertya ég,
de csonkká olvadt a gyertyavég.
Ha nem érünk oda, míg ég a láng,
sötétbe borulhat a világ.

Refrén2:
Hallgasd, te érted szól a dalom,
én most a jót akarom,
de rég nem az a világ,
lelkünkbe félelem rág!
Hallgasd, rólad is szól ez a dal,
égbe emelni akar,
lelkekbe még belemar,
haldokló álmaival.

Bennem egy nyughatatlan lélek,
csak álmaimban élek,
egy szebb korról mesélek,
és várom, hogy végre jöjjön el!

Aranyosi Ervin © 2019-10-06.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Marasztallak

Aranyosi Ervin: Marasztallak

Aranyosi Ervin: Marasztallak

Úgy döntöttem, nem mehetsz el!
Nem hagyhatsz itt engemet!
Nem viheted el magaddal
vidám cica kedvemet!
Elkaptam az egyik lábad,
lépni nem tudsz nélküle.
Ha elmennél, várhatnád,
hogy kis barátod békül-e?
Legjobb hát, ha itthon maradsz,
és kedvesen simogatsz!
Ha most elmész, legközelebb,
majd hiába hívogatsz!

Aranyosi Ervin © 2019-10-05.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!