Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Nem vagyok több én bárki másnál,
nem is különbnek jöttem én,
és nem is költőnek születtem.
Téged szolgál a költemény!
Tehozzád szól mindegyik versem,
– vagy éppen rólad – azt hiszem.
Teszem a dolgom, amire leltem,
s értetek dobban a szívem.

Kaptam egy furcsa adottságot,
s az égiektől szavakat…
Nem fájdalmaim dobom reátok,
nem rólam szól a szavalat.
Más lelkek szólnak odafentről,
ahonnan jöttünk egykoron,
s üzennek lelkemen keresztül,
hiszen a lélek mind rokon!

Honnan jövünk, hová is tartunk,
mi végből vagyunk ma is itt?
Azt kaptuk mind, amit akartunk?
Vagy tévutakra vitt a hit?
Ezer ösvény, amit bejárunk,
s ha kell, hát találkozhatunk.
Lehet bárki a jó barátunk,
s egymásra mindenképp hatunk.

Egyek vagyunk mindenki mással,
lélek tésztából szaggatott,
csak van, ki anyagba merülve,
nem látja sosem a Napot.
A felszín nem kincsektől gazdag,
ott fent fontos: a létet értsd,
ne akarj semmit csak magadnak,
azzal mások lelkét ne sértsd!

Hiszem, hogy mind szolgálni jöttünk,
tanítani más lelkeket.
Nem állhat senki sem fölöttünk,
senki nem bánhat el veled.
Az életünk ezer tanulság,
s mi vállaltuk magunkra fel,
s attól válik gazdaggá sorsunk,
ha a lélek útjára lel.

Ezt az utat kell megtalálnunk,
s ha nincs meg, majd megint jövünk,
amíg egyszer csak megtanuljuk,
míg felnőtt lelkekké növünk.
Mi írtunk sorsot önmagunknak,
s amíg csak mást hibáztatunk,
addig utunkat nem találjuk,
csak elveszett lelkek vagyunk.

De fel a fejjel, ez az élet,
s akkor lesz szép, ha élvezed!
Ha néha önmagadba nézel,
s a lét okát felfedezed.
Saját lelkemben elmerülve,
ott várnak rám a válaszok.
Mikor értőn magamba szállok,
már értem azt, miért vagyok!

Aranyosi Ervin © 2019-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondoltam, megnézlek

Aranyosi Ervin: Gondoltam, megnézlek

Aranyosi Ervin: Gondoltam, megnézlek

Gondoltam, megnézlek,
mert régen láttalak.
Pedig én itt voltam
és téged vártalak.
Hiányoztál nekem,
mogyorót sem hoztál,
a távolléteddel
csalódást okoztál.
Szomorúan látom,
a képernyődnél ülsz,
s nem mozogsz barátom,
ürességbe szédülsz.
Állj fel a székedből,
gyere ki a zöldbe,
hozhatsz pár diót is
engem üdvözölve!

Aranyosi Ervin © 2019-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nehéz állás

Aranyosi Ervin: Nehéz állás

Aranyosi Ervin: Nehéz állás

Elszegődtem titkárnőnek,
– nem könnyű ez kérem –
az asztalról a billentyűt
éppen hogy elérem.
Az egeret már megettem,
arra nem lesz gondom,
a telefont nem veszem fel,
előre megmondom!
Billentyűket nyomogatok,
nem is értek máshoz,
amit írok, nem hasonlít
macskakaparáshoz.
Nagyon nehéz ez a munka,
lassan el is alszom,
csak a billentyű ne csípje
közben be a bajszom…

Aranyosi Ervin © 2019-11-03.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: November

Aranyosi Ervin: November

Aranyosi Ervin: November

Puha avar takaróval
az ősz szép ágyat vetett.
Ha épp most az erdőben jársz,
ez fogja fel léptedet.
Szél anyó, ha úgy találja,
nem sima a lepedő,
felkap pár tucat levelet,
s a nyomukba ered ő.

Aztán szépen elsimítja.
Ott alszik a sok bogár,
és a később kikelő mag,
a telet ott várja már.
Azt hiszed, hogy szemetel csak?
Mire jó a sok levél?
Ám a természet az tudja:
– Tavasz és nyár bennük él.

Az frissíti fel a földet,
tápanyaggal lesz teli,
az elmúlók sok tudása,
a születőt élteti.
Ha jön a tél, betakarja,
szórva rá puha havat.
Némi faggyal tartósítja,
s jégvirágot is arat.

A napfény is egyre csökken,
fázik mind-mind, aki él.
Bújjatok hát ágyatokba,
közeledik már a tél!
Szép álmokat, hogy tavasszal
minden szebb és jobb legyen!
Megújuljon a világunk,
a körforgás így megyen.

A világ elcsendesedik,
belesápad, ami zöld,
önmagába néz a világ,
szenderegni kezd a Föld.

Aranyosi Ervin © 2019-11-03.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó boszorkány

Aranyosi Ervin: Jó boszorkány

Aranyosi Ervin: Jó boszorkány

Megjött a boszorkány,
almát hozott neked.
Nem kell félned mégsem,
egyik sem mérgezett!

A boszorkány szíve jó,
hisz adni képes,
az alma meg érett,
nagyon finom, édes!

Bizony, meleg szívet,
takar ez a jelmez:
Jóságosan tanít,
kedvesen fegyelmez.

Senkit sem riaszt el
vidám kacagása,
mert ez a boszorkány
Tünde néni mása!

Felismerted benne
a tanító nénit?
Akkor ez a jelmez
téged már nem rémít.

Csak azért vette fel,
hogy jobb kedved legyen,
jóra irányuljon
mától a figyelem!

A kezedbe adja
a tudás almáját,
megtanítja neked
minden tudományát.

Akad jó boszorkány
a mindennapokban,
csak fel kell fedezni,
hogy ő az, hogy ott van.

Nem kérkedik vele.
Viszont jót varázsol!
Mutatja az utat,
s közben jót tanácsol.

Ha másképp öltözne,
akkor tündér lenne,
de így sem kell soha
kételkedned benne.

Hát külső alapján
ne ítélj meg senkit!
Az csupán a látszat,
melyben szemed sem hitt!

Meg kell, hogy ismerjed,
mit takar a jelmez,
amit még a jó is,
igen gyakran felvesz.

Az érző, a kedves
járhat álruhában.
mégis jóra tanít
téged általában.

Keresd inkább másban
a belső értéket,
s figyeld meg, hogy tette,
mire tanít téged?!

Aranyosi Ervin © 2019-11-01.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!


By

Aranyosi Ervin: Malacom van

Aranyosi Ervin: Malacom van

Aranyosi Ervin: Malacom van

Malacom van, vagy szerencsém?
Mind a kettő. Látod?
Könnyű szerencsésnek lenni,
ha ő a barátod.
Szerencse, hogy barátom vagy,
jót hozol fejemre.
Hűséges is a szerencsém,
más nem jön helyemre.
Te vagy hát az én kabalám,
vigyázlak, etetlek.
Neked is jó, nekem is jó az,
hogy így szeretlek!

Aranyosi Ervin © 2019-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagy a fejed?

Aranyosi Ervin: Nagy a fejed?

Aranyosi Ervin: Nagy a fejed?

Nagy a fejed, de nem bánom,
ne búsulj hát jó barátom.
Minden lónak pont ilyen nagy,
szeretem, hogy pont ilyen vagy.
Szemeidből jóság árad,
szíved szeretni nem fárad.
Nagy fejedet jó ölelni,
s együtt jó érzésre lelni.
Oly jó a hátadra ülni,
s a világnak úgy örülni!

Aranyosi Ervin © 2019-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve…

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve...

Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve…

Mint ruhásszekrényben a levetett ruhák,
amit a lélek lassacskán kinőtt.
Felettük kőből, a levetett cipők.
Köröttük ősztől tépett lombú fák.

Pár kőbevésett, tárgyszerű adat,
hogy ettől-eddig hordta valaki,
kőfaragó kérésre rótta ki.
Neki szokványos, könnyű feladat.

Átkelt a lélek, letette terheit,
amit tovább, élők cipelnek majd.
Kiket még itt, az elvárásuk hajt.
A lélek lenne eltemetve itt?

Lomtár, adattár? S te őt keresed?
Azt, kit szerettél egy életen át?
Ki hagyott csodás emlékeket rád?
A ridegségben a lelkét nem leled!

Hát jó hírem van, mostantól szabad!
Elvégezte életfeladatát,
s nem nélküle változik a világ,
s lehet már kapott új testet, másikat.

Mert harmadnapon mind feltámadunk,
s a mennybe lépve, új létet tervezünk,
új ruhát hordva, ismét élők leszünk,
s keressük magunkra mért feladatunk.

Ruhásszekrények hát a temetők,
mely életekről bár tanúskodik,
de akik hordták, nem nyugosznak itt,
az igaz lelkek ott nem lelhetők.

Hiszen a lélek folyton vándorol,
s csak földi lépték neki az idő.
Csak ugródeszka születés – temető.
Amíg itt élsz, lelked térben honol.

Hát ünnepelj, halottak napja van!
Szeretted végre ledobta kínjait,
lehet azóta egy új testben lakik.
Vagy szomorkodj, siratva, hasztalan!

Halottak napján a lélek ünnepel!
A többi lelket, kikkel egyek vagyunk!
Mért rettegünk? Úgyis feltámadunk!
Lehull szemünkről a homályos lepel.

Aranyosi Ervin © 2019-10-26.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Derűd szórd szét!

Aranyosi Ervin: Derűd szórd szét!

Keress okot a nevetésre,
a szép dolgokat vedd csak észre!
Ne sírj, panaszkodj szüntelen,
ne hagyd, lelked feszült legyen!
Lazíts és élvezd ki a percet,
s amíg akad, s van kit szeretned,
szánj időt rá és adj figyelmet!
Legyen a párod, jó barátod,
bárki, akiről szólhat álmod,
legyen akár a gyermeked,
nyisd rá megértőn szemedet!

Nevetni kell! Sokat beszélni,
a pillanatban mélyen élni,
s élvezni azt hogy itt lehetsz.
Ennyit magadért megtehetsz!
Ha adsz, majd kapsz is, ez a dolgod,
a lét a pillanattól boldog,
mikor érzéssel megtelik,
feltöltődnek a sejtjeid.
Vidám lehetsz a nevetéstől,
mosolytól, kedves szívveréstől.

Nevess, ez fájdalomra gyógyír,
vidámítson ezernyi jó hír,
keresd a fényt a földi létben,
a természetben, napsütésben,
este a Holdban, csillagokban,
a kikelt, földbe szórt magokban,
melyek élednek, s nem haboznak,
rügyet, virágot, élményt hoznak,
színezve véle életed.
Csak annyi kell, hogy észrevedd!

Mindenkinek köszönj mosollyal,
rajzolj mosolyt szép szóval, tollal!
Fesd szebbé ma még szürke világod,
válts csak valóra színes álmot!
Mutasd csak meg, mire vagy képes,
juss el a másik szép szívéhez!
Melengesd lelked mosolyával,
emeld fel szíved szép szavával!
Derűd szórd szét, mint sors magot,
amelyben lelked ott ragyog.

Aranyosi Ervin © 2019-10-24.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Halld már,
csendesen sír a gitár,
fájdalmas halk szava szól,
a szívem felzakatol.

Hold száll,
tünékeny reménysugár,
fekete felleg alól,
a múltunk árnyaiból.

Hol vársz?
Hová is sodort a lét,
álmaink szakítva szét,
hallgatom szívem neszét.

Hol jársz?
Lépteid nem hallhatók,
álmaid nem láthatók,
hazug szó téphette szét.

Refrén:
Szép szavakkal a szívedbe
szerelmet csiholtam,
én is lángra gyúltam,
fénylő fáklya voltam.
Álmok mentén, a mindenségben,
minden jót ígértem,
a szívedhez értem,
kissé meg is égtem.

Elmúlt!
Eldobtad szép szívemet,
nem tudtam élni veled,
nincs kérdés, nincs felelet!

Rám hullt!
Mindenütt köd vesz körül,
a lelkem börtönben ül,
nem súgod már nevemet.

Álom!
Elhalkult már a gitár,
érző szív nincs, ami vár,
a magány bilincsbe zár.

Emlék,
álmomból kúszik elő,
két kar, mely átölelő,
de többé nincs, aki vár…

Refrén:
Szép szavakkal a szívedbe
szerelmet csiholtam,
én is lángra gyúltam,
fénylő fáklya voltam.
Álmok mentén, a mindenségben,
minden jót ígértem,
a szívedhez értem,
kissé meg is égtem.
Végül aztán a magány poklát
magamnak ítéltem,
nélküled csak szomjan haltam,
s végül porrá égtem.
Végül.
Porrá égtem.
Végül.
Porrá égtem.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!