Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Isten szeret engem


Aranyosi Ervin: Isten szeret engem

Isten szeret, hiszen életre hívott,
és annyi szépre megtanított,
s hagyott mocsokban is fürödni,
s a Nap fényében tündökölni.
Hagyta, hogy perceim megéljem,
s biztatott, hogy szívem ne féljen,
s elém tárta minden kincsét,
hogy választhassak, hogy mim nincs még?
Adott mindent, mire vágytam,
eldugta jól, de megtaláltam,
valahányszor csak rá figyeltem,
kedves ajándékokra leltem.

De volt, amiért bosszankodtam,
nem láttam át azon nyomban,
hogy mi vele a valós szándék,
hogy egy kis baj, lehet ajándék!
Mert megvéd egy sokkal nagyobbtól,
mire az ember nem is gondol.
Sokszor már tudni is akartam,
vajon miért segít Ő rajtam,
mért támogat, s mért pont engem,
vajon kit láthatott meg bennem?

Mert a rossz is jobbra fordult,
de amíg a szívem koldult,
amíg földi kincsre vágyott,
nem kaptam meg a világot!
Így tanított napról napra,
fényt szórva a pillanatra,
mutatta azt, hogy mi a lényeg,
nem a tárgyak és nem a fények,
nem a felsejlő csillogások!
A tanítás mögött van más ok!
Hogy végre élvezzem a létet,
és kezdjem látni az egészet!

Isten szeret, bár sosem mondta,
csak fényt kevert hétköznapokba,
néhány percet ünneppé tett,
mikor a lelkem mindent értett,
amikor képes volt örülni,
földi körhintára ülni,
s tapasztalni, mert arra vágytam,
s ott volt a mag, az élő vágyban,
csak hagynom kellett, hogy kikeljen,
hogy neki adjam a figyelmem…

Aranyosi Ervin © 2020-09-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mától vár az iskola

Rajzolta Hartman Anikó

Aranyosi Ervin: Mától vár az iskola

Iskolába kell ma mennem,
búcsúztatom a nyarat!
A ruhámat rendbe szedtem,
s akadt még pár feladat.

Bepakoltam a táskába
füzeteket, könyveket,
tolltartót, meg órarendet,
s mire még szükség lehet.

A vonalzó, az is fontos,
hozta is a kiskutyám,
és hogy azt itthon ne hagyjam,
hozta a gazdi után.

Azt hiszem már minden meg van,
uzsonnám is beteszem,
jaj, csak itthon ne maradjon,
el ne hagyjam az eszem!

Mert ott arra nagy szükség lesz,
mikor újat tanulunk,
a tudáshoz fontos kellék,
s jó felé visz az utunk.

Csak a nyarat hagyom itthon,
az ősz lépett helyébe,
most már csepeghet a tudás
a tanuló fejébe.

Aranyosi Ervin © 2020-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat szabad!

Aranyosi Ervin: A gondolat szabad!

Ha igazadat ki nem mondhatod,
ha beléd fojtják színigaz szavad,
ha összetépik leírt mondatod,
azért azt tudd, a gondolat szabad!

Ha rácsok közé lökik testedet,
és megkínoznak, s csak a kín marad,
akkor sem győzik le a lelkedet,
mert jól tudod, a gondolat szabad!

Ha elrabolják majd a tiszta fényt,
de képzeleted szárnya megmarad,
a szíved mélyén őrzöd a reményt,
s nem adod fel! A gondolat szabad!

Az igazságot is elföldelik,
s a hazugság a szűrőn fenn akad,
a kiutat a lelkek meglelik,
hisz van fogódzó, a gondolat szabad!

Míg szíved mélyén él a szeretet,
míg jó embernek érzed még magad,
míg fejedet büszkén felemeled,
mert különb vagy, s a gondolat szabad!

Ha kirabolnak, s elvész mindened,
ha összes kincsed a hited marad,
még mindig megsegíthet Istened,
hisz teremtő vagy, s a gondolat szabad!

Aranyosi Ervin © 2020-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Belülről sugárzik

Aranyosi Ervin: Belülről sugárzik

A szépség valahogy
belülről sugárzik.
A szeretet ízét
megérzi a másik.
Olyan kötelék ez,
melyet mind kívánunk,
ami hittel éltet,
mire folyton vágyunk.
Ha két kedves lélek
egymásban meglátja,
szeretet ösvényét
már közösen járja.
Lám a szív is hálás,
boldog, örömteli,
az életben végre
a célját megleli.

Aranyosi Ervin © 2020-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom


Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom

Bohóckodom, de vajon mért teszem?
Bolond lennék és elment az eszem?
Vagy éppen mások tükre én vagyok,
ki belül bús, csak kívülről ragyog?
Ne hidd barátom, az képmutatás,
bennem a mókást, a vidám lelket lásd!
Bohóckodom, hogy jobb kedved legyen!
hogy túl léphess a napi gondhegyen.

Letehesd végre lelked terheit,
s valóra váltsd régebbi terveid!
Hogy ne borongj, nem vagy te rossz idő,
kiben a feszültség napról-napra nő!
Ne szórj másokra bús villámokat,
nevetned kell, de azt meg jó sokat!
Bohóckodom, hogy jobb kedvünk legyen,
a nevetés majd szabaddá tegyen!

Bohóckodom, s a bánat menekül,
felszabadul a lelkünk legbelül,
és leszakad a nyomasztó teher,
ha az ember vígan kacagni mer!
Legyünk a Föld legjobb bohócai,
s ha látjuk azt, hogy búsul valaki,
csaljunk mosolyt a gondok helyébe,
tegyünk rendet búskomor fejében.

Tudod-e már, hogy mért bohóckodom,
mert, jóbarát, a bútól óckodom!
A vidámságban a Nap ott ragyog,
és célom lesz, már tudom, hol vagyok!
A nevetés könnyen felszabadít,
és boldogabban élni megtanít,
és megérteti veled az okot,
amiért én – neked – bohóckodom!

Aranyosi Ervin © 2020-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik világunk

Fotó: Pap Zsuzsanna

Aranyosi Ervin: Haldoklik világunk

Ember, látod, hogy fuldoklik
szemetedtől a világ?
Csodálkozol, hogy keservét
szegény Földünk önti rád!

Természeti katasztrófák,
kihaló állatfajok,
ezek mind a te nyomaid,
nyitott szemmel láthatod!

Fentről mocskot szórsz az égből,
szétdobálod szemeted,
de a világod beszűkül,
soká már nem teheted!

Jó lenne már felébredned,
bolygód lassacskán kihal,
s magával ránt a pokolba,
egek villámaival!

Ember, látod, hogy haldoklik
körülötted a világ?
Ne légy hát élősködője,
amely gyilkol, ami rág!

Legyél végre emberséges,
mentsd, ami még menthető!
Ha kipusztul a természet,
rád is vár a temető!

Aranyosi Ervin © 2020-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettől szépek


Aranyosi Ervin: Szeretettől szépek

Ugye milyen szépek vagyunk?
Szeretetet adunk, s kapunk.
Látszik rajtunk az örömünk,
ez a belső áramkörünk,
Szívünk ettől dobog szépen,
ott látszunk egymás szemében.
Ezért jöttünk, ez a lényeg,
ez kell minden élőlénynek!
Vannak, akik ezt nem érzik,
szívük ezer sebből vérzik.
Azt kellene befoltozni,
rájuk is jó érzést hozni!

Aranyosi Ervin © 2020-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem a réten


Aranyosi Ervin: Szerelem a réten

Emlékszel még, ott a réten,
egy májusi reggelen?
Álmot hozó napsütésben
lelkemben jókedv terem.

Fűtengernek hullámában
táncoltam az ég alatt.
Szabad voltam, s arra vágytam
téged megtaláljalak.

S lám, az igaz szerelemnek
az első hulláma jő’!
Belopódzott a lelkembe,
s boldog érzés tört elő!

Refrén:
Zöld hullámok tengerében
jöttél, jöttél én felém.
Te drága szöszke lányka voltál,
én meg pajkos kislegény!
Szívem dobbant szenvedéllyel,
s rabbá váltam már megint,
a te raboddá, drága kincsem,
legszebb álmaim szerint!

Emlékszel még, ott a réten,
csak ránk nevetett a Nap.
Álmot rejtő napsütésben,
titkon megcsókoltalak.

Aranyosi Ervin © 2020-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermek szemével


Aranyosi Ervin: Gyermek szemével

Mikor gyermek voltam, mennyire csodáltam,
a sok felnőtt előtt lenyűgözve álltam,
mert ők mindent tudtak, amit egy gyerek nem.
Tőlük tanultam hát, hogy miben kell hinnem.

Ezért aztán mindent el akartam lesni,
hittem, hogy a tudást náluk kell keresni,
Igaz csak azt tették, mit ők is tanultak,
mikor a világhoz hozzá idomultak.

Mára már felnőttem, s rájöttem tévedtem,
sokkal több tudás volt kisgyerekként bennem,
mert még tiszta szívvel néztem világomra,
s nem ragadt magával hétköznapok sodra.

Még nem foglalkoztam magasztos eszmékkel,
nem mérgeztem lelkem folyton Júdás-pénzzel,
képes voltam még a világot csodálni,
s nem akartam szörnyű sorokba beállni.

Nem hajtottam kincsre, hatalomra, másra,
nem fektettem súlyt az emberré válásra,
képes voltam még a szépséget meglátni,
s hajlandó voltam az életet szolgálni.

Ma már igazán a gyermeket csodálom,
akiben még ott él az egyszerű álom,
hogy ezt a világot meg tudja váltani,
mert a lelkében él eldugva valami.

Gyermeki tisztaság, vágy a szépre, jóra,
úgy néz a világra, mint jót akaróra,
ameddig szeretik, képes szívből adni,
sajnos mégsem akar kisgyermek maradni.

Aztán megtanítjuk, hogy miképp kell élni,
álmait feladva, holnapjától félni,
a fejét megtöltjük hasztalan tudással,
másokat elnyomó győzni akarással.

Pedig addig szép e világban az élet,
ameddig csak játszunk, s nincs bennünk ítélet.
Míg tiszteljük egymást, s jó szándék vezérel,
amíg nem kérkedik senki az eszével!

Hát tanulnunk kéne, újra gyermek lenni,
élhető jövőnkért tisztán, s szívből tenni!
Jó lenne a gyermek szemén át csodálni,
életet tisztelő felnőttekké válni.

Emberül bánni a többi földlakóval,
sosem fukarkodni a lelkünk béli jóval!
Figyelni, s tisztelni az élővilágot,
amíg még szeretet gyújt szívünkben lángot.

Aranyosi Ervin © 2020-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért én meneküljek?


Aranyosi Ervin: Miért én meneküljek?

Veszem a batyum, elmegyek világgá,
oda, ahol majd megbecsülnek engem.
Ahol a mag, kifejlődik virággá,
hol a tudást is értékelik bennem.

De álljunk meg! Miért én meneküljek?
Miért én hagyjam el szeretett hazámat?
Menjenek hát, akik nyakunkra ültek,
mert mit a néppel tesznek, az gyalázat!

Csomagolok mégis, de már nem magamnak,
hanem akik engem folyton megvezetnek.
A nyugalmat inkább megtartom írmagnak,
a félelmem vigyék az idegeneknek.

Szemetüket máshol eltudnák-e adni?
Felkopna az álluk, de úgy kell nekik!
Hiszen nem képesek jó úton haladni,
csupán lopott kincsük, csak azt szeretik.

Veszem a batyumat, s adom a vállukra,
pánikot, félelmet csomagoltam én,
földi pokol vár tán mindannyiukra,
ha lelnek is helyet, itt, e Földtekén!

Én meg beutazom csodaszép hazámat,
értő, magyar szóval adok szép hitet.
Az igazi magyar, olvassa a számat,
és az igazunkat velem menti meg!

Aranyosi Ervin © 2020-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva