Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…


Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…

Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.

Ha jössz utánam mutatom,
s végig kísérlek utadon.
Ám dönthetsz már másképpen is!
Válassz hát! Utad merre visz?

Lelkedbe látsz, ha kell a fény,
biztatlak jöjj, van még remény,
az út egy szebb világba visz,
amelyben lelked egyre hisz.

Ám, fel is adhatod hited!
De lelked pont az menti meg?
Járhatsz körbe, magad körül,
de meglásd, lelked nem örül.

Járhat eszed rossz dolgokon,
s mondhatod: – Épp gondolkodom!
Ám ha a sötét útra lépsz,
vajon azzal majd többre mész?

A bűnöd visszaszáll reád,
ne légy te egy “se hall, se lát”,
keresd a jót, leld meg a fényt,
adj magadnak egy jobb esélyt!

Lámpást adott az Istenem,
hogy fényben élj, gyere velem!
De dönthetsz úgy, hogy itt maradsz,
és inkább sötétben haladsz.

Lámpámat én még cipelem,
akad még fény a szívemen,
lesz még akinek adhatok,
fényt és utat mutathatok.

Hiszen a fény a szeretet,
s ha becsukod is szemedet,
megérint téged akkor is,
átmelengető Napba visz!

Mi kell? Az árnyék, vagy a fény?
A gyűlölet, vagy a remény?
Szeretet kell, vagy félelem,
ha jóra vágysz, maradj velem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ketten vagyunk


Aranyosi Ervin: Ketten vagyunk

Ketten vagyunk, Én és az álomképem.
Mint fény, s az árnyék, mindig együtt leszünk.
Melyik kell néked, a valódi énem?
Vagy az a másik, mit elképzelt eszünk?

Tudod, a lényem mindig felruházod,
– ráaggatsz címkét, s magyarázatot.
És hogyha tévedsz? Ha becsapott világod?
Engem hibáztatsz, mert nem olyan vagyok!

Ismerj meg engem, önmagadba nézve!
Mi az, mi vonz, s mi az, ami taszít?
A külvilág, lelkednek tükörképe.
Elfogadásra, megértésre tanít!

Aranyosi Ervin © 2018-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve


Aranyosi Ervin: Mit jósol a medve

– Kijön, vagy bent marad? – tanakodott Lackó.
– Milyen időt jósol az idén a mackó?
Tovább álmodozni, van-e neki kedve,
vagy kint marad köztünk, szépben reménykedve?
Közeleg a tavasz, vagy a tél feltámad?
Visszamegy aludni, szundít még egy párat?
Vagy ünnepli velünk a Napot az égen,
s olyan szép tavasz jön, mint amilyen régen!

Kíváncsian várjuk, kijön-e a medve,
figyeljük az arcát, mihez támad kedve.
Lassan előcammog, most kiderül végre,
milyen időt jósol, ha felnéz az égre.
Vajon meglátja-e a saját árnyékát,
vagy mint rossz időjós, mond tücsköt, meg békát?
Vagy dörmög magában, s nem árul el titkot:
Láthatod-e eztán az erdőben itt-ott?

Hát kijött a Maci, s látta az árnyékát,
rögtön jelezte is az alvó szándékát.
Hosszú lesz még a tél, a maci úgy véli,
alszik, az életét barlangjában éli.
Na majd megfigyeljük, jó jós-e a medve,
ne legyünk a téltől úgy elkeseredve.
Van ám benne szép is, van ám benne jó is,
és ha lesz egy kis hó, élvezi Lackó is!

Aranyosi Ervin © 2018-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!


Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin © 2017-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérdések az Úrhoz


Aranyosi Ervin: Kérdések az Úrhoz

– Uram, az emberek mért félnek szeretni,
a sérelmeiket végleg eltemetni?
Mért félnek megélni a valót, a szépet,
s mért magukon kívül keresnek csak téged?

Hozzád imádkoznak, de nem téged látnak,
csak az árnyoldalát egy fénylő világnak.
Önmagukat múló eszköznek tekintik,
könnyükkel a Földet bőven telehintik.

Úgy hiszik, egyedül te vagy csak a jóság,
és saját lelküket a földbe tapossák.
Te szereted őket, de ők ezt nem érzik,
vágyakozó szívük félelmektől vérzik.

Lelkük az ördögtől, a pokoltól retteg!
– Uram, mért nem mondod el az embereknek,
hogy az árnyék világ csak saját szülöttük,
s ha a fénybe lépnek, elmarad mögöttük!

Mért kötik lelküket rút feltételekhez,
amik rabbá tesznek, s árnyvilágnak kedvez?
Mért nem képesek a létet megcsodálni,
az élet, az öröm oldalára állni?

Pedig a világ szép, s jónak teremtetted,
gyönyörű természet dicsér minden tetted.
Csak az ember nem tud boldogságra lelni?
s hiszi másoknak kell folyton megfelelni!

– Uram, nem tudnád a terhüket levenni,
szeretet vizével boldogabbá tenni?
Ne kívül keressék, mi belőlük árad,
hogy egyenlők veled, s ott vannak tenálad!

Nem a másvilágon van a Te országod,
itt is meglelhetik mire szívük vágyott!
Nem kell nagy bátorság, csupán nem kell félni,
csak hinni, hogy lehet szeretetben élni!

Aranyosi Ervin © 2017-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vágy virágai


Aranyosi Ervin: A vágy virágai

Hagyd, hogy a fény az arcodat fürössze!
Árnyék, s a gond mögötted gyűljön össze,
s mindazt mi fájt, hagyd csak magad mögött!
Előre nézz, múlthoz már nincs közöd!

A sérelmek csak visszahúzó terhek,
engedd csak el , ne súlyozzák le lelked!
Ne öltsenek ismét új alakot,
ne mérgezzenek újabb holnapot!

A lelkedben nyíljon újabb virág,
szeretettől szebbüljön a világ!
Fogalmazd meg és küldd el álmaid,
a holnapod a mában, itt lakik!

Vágyad vizével locsold, hogy legyen,
s hagyd, hogy virága boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2017-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

A szeretet melegével
Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

Önző, vad világban jéggé fagy a lélek,
szívbe hideg markol, bánt a téli szél.
Üressé, kihalttá változik az élet.
Ennek a világnak tűzhelye legyél!
Fűts be önmagadba, légy felizzó kályha,
mely a hideg éjben áraszt meleget!
Szíved szép érzése legyen tüzed fája,
s áraszd melegséged, szeretetedet!

Vonzd a csüggedőket szeretetkörödbe,
tüzed bűvkörében melegedjenek!
Ne maradjanak az árnyékban örökre,
végre melegségre, fényre leljenek.
Meglátod, mennyien éheznek a jóra,
mennyi fázós lélek gyűlik majd köréd.
Mennyire szükség van bátorító szóra,
mikor szívbe markol a fagyos sötét.

Adj esélyt a mának, hogy jövőbe nézhess,
s mások is hihessék: jön majd kikelet!
Szívdobbanásoddal más szívben zenélhess,
hitesd el, érdemes itt élni veled!
Egy kedves mosollyal, mennyei derűvel,
hited erejével álmodj holnapot.
Légy az, aki mással varázslatot művel,
melyhez szívjóságod adhat alapot.

Szíved közelében a remény feléled,
s élhetővé válik a fagyos földi lét.
Szeretetvirágod szép mosollyá érleld,
add csak tiszta szívvel, s másé lesz tiéd!
Hagyd hogy köréd gyűljön, aki melegedne,
vidám tüzed gyújtson éltető reményt!
Aztán ismételd meg, – Miért ne lehetne? –
ezt a hitet nyújtó csodás eseményt!

Aranyosi Ervin © 2017-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

vedd fel a cipőmet
Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Előbújt a maci…

előbújt a maci
Aranyosi Ervin: Előbújt a maci…

Előbújt a maci, de vajon mit látott?
Búsan ásítozó, bánatos világot!
És a hosszú téltől el is ment a kedve.
Amikor előjött, ezt látta a medve?
Az árnyékát látta, s visszament aludni.
Hosszú lesz még a tél, innen lehet tudni.
Ő még alszik egyet, s amikor felébred,
szebb arcát mutatja talán a természet.
Mert a maci okos, mert a maci ravasz,
akkor jön csak elő, ha itt lesz a tavasz!

Aranyosi Ervin © 2016-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

te vagy a fény

Aranyosi Ervin: Te vagy a FÉNY!

Te vagy a fény egy felfordult világban,
amit ural az árnyék, s a sötét.
De erő van az apró gyertyalángban,
mikor reménytől, s szeretettől ég.

Több milliárdnyi apró láng a Földön
pislákol csendben és magányosan.
A lelke rab, az élete egy börtön,
s elhiszi, hogy csak a halál felé rohan.

Nagy tömegben is magányos a lélek,
ha úgy érzem, egymáshoz nincs közünk.
Ha  azt hiszem, hogy szeretetlen élek,
s mikor folyton csak falnak ütközünk.

Nem teszünk mást, mint elfolytjuk a lángot,
s könnyű elfújni az éltető hitet.
A sötéttől már alig-alig látok.
Ezt a világot vajon ki menti meg?

Kívülről várunk megmentő hatalmat,
amitől majd változik a világ,
ám azok ott eltiporni akarnak,
árnyékukat ezért vetítik rád.

A változás, hidd el, nem jön kívülről,
változnunk nekünk, s magunkban kellene.
Álmodozni egy élhető jövőről,
amit hitünkkel töltünk majd tele.

Tudsz-e magadra szeretettel nézni,
s hinni, hogy léted csodás, nagy kaland?
Életedből boldog percet idézni?
Örömöt, mely fogódzkodód marad.

Mi lenne, ha léted kísérné a hála,
s vágyaid mind valóra váltanád
s kötéllé sodródna életed fonála,
erős lennél, s rugalmas, mint a nád?

Ha nem csak gyertya, fényszóró lehetnél,
útkereső, mely új ösvényt kutat.
Ha másokat is fénylővé szeretnél,
olyan ki ismer, és mutat szebb utat?

Hagyd hát lobogni, égni tiszta lángod,
a fény elől elbújik a sötét.
Hunyd be szemed, szíveddel kell most látnod,
szeretet fényét eképp szórva szét.

Nem is kell más, csak fényben megfürödni,
örömmel élni, boldog életet,
felemelni, és látni tündökölni,
e szép világot, amíg még lehet!

Aranyosi Ervin © 2015-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva