Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki visz haza?

ki visz haza
Aranyosi Ervin: Ki visz haza?

Ez a disznó ember elitta az eszét!
A kevéske pénzünk így szórta szerteszét.
A kocsmákat járta, sorban faluszerte,
amíg a sok lőre végül leteperte.

Mert megy ez, s csak iszik, amíg nem lesz kába!
Jó emberek tették be a taligába.
Úgy kell hazatolni, – mint kertbe a trágyát –
másképp nem leli meg józanító ágyát.

Borban az igazság, hát keresi benne!
Mintha a megoldás a részegség lenne.
Azt mondja öreg már, s nem szép már az élet,
azt várja mikor jön rá a végítélet.

Ezért nem keresi már a lét értelmét,
inkább alkohollal butítja az elmét.
Kiöl minden érzést, ötletet belőle.
Fél a haláltól is, s hát elfut előle.

Na, majd ha felébred, kapja a magáét,
ez a talicskázás nekem nem jó játék!
Ő bíz nem tud róla, nekem ég a képem,
megszólják az asszonyt mindenféleképpen!

Aranyosi Ervin © 2015-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva