Aranyosi Ervin: Az élet útját járva

Aranyosi Ervin: Az élet útját járva

Nem akarok különbnek látszani,
csak élni a létet és játszani.
Félvállról venni azt, ami gátol,
hadd javuljon csak az élet magától.

Nem töröm magamat, minek is tenném,
tegnapok terheit mind-mind letenném.
Cipelje az tovább, akinek ez kell,
nem halni érkezett, s van itt az ember!

Nem vagyok kevesebb, s több, mint egy lélek,
vagyok, ki vagyok, és eszerint élek.
Minden napomban ott van az érték,
adtam is magamból, ha mások kérték.

Kaptam is oly sokszor, hiszen szerettem,
ez csak a fontos az én életemben.
Jöttem is, hoztam is, volt, aki látott,
szebbé is tettem egy kicsiny világot.

Nem dobom szemétbe a teljes múltam,
akadtak jó dolgok, sokat tanultam.
Megyek az utamon, élek a mában,
társakat látok a fűben, a fában!

Kísérnek emberek, jó útitársak,
s emelnek magasra, hogy jobban lássak.
Elmondom nekik mindazt, mit láttam,
emberek gyertek csak, éljetek bátran!

Hiszek a holnapban, álmodok, élek,
aggódnom nincs miért, azért sem félek!
Egyszer, ha véget ér, s nevetnek rajtam,
nem fog majd zavarni: – Épp ezt akartam!

Aranyosi Ervin © 2018-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva