Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy új világ születése


Aranyosi Ervin: Egy új világ születése

A Földünk bebábozódott,
sötét veszi körbe,
benne élő fura hernyó
nem néz a tükörbe!
Amit látna, nem tetszene,
elborzadna tőle,
s megállna a fejlődésben,
s nem lenne belőle…

Nem válhatna az belőle,
mire régen vágyik,
vajon mivé nemesül,
ha gubója lemállik?
Ki kell várni azt az időt,
hogy lénye beérjen,
virágszirmú pilleszárnyak
nőnek közepében.

Nem törődik a sötéttel,
csak vár türelemmel,
és az idő neki kedvez,
fénnyel, szeretettel!
Nem is kell hát siettetni,
egyszer meg fog nyílni,
amikor az idő itt lesz,
ha minden idilli!

Feléli a sötétséget,
s megnyitja a bábját,
megmutatja a világnak
szeretet-ruháját!
Pille szárnyú pillangó lesz,
az élet csodája,
aki újjászületését,
jövetelét várja!

Talán, majd az új világban
mi is jobbá válunk,
képesek leszünk szeretni,
nyitott szemmel látunk!
Újjá születik a világ,
megtisztulva végre,
s pillangóként, tündökölve
szállunk fel az égre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pávaszemes lepke

pávaszemes lepke
Aranyosi Ervin: Pávaszemes lepke

Ő a pávaszemes lepke.
hol tett ő szert ennyi szemre?
Tisztán látja a világot,
megtalál minden virágot.
Pete is volt, hernyó is lett,
ám nem maradt olyan nyiszlett.
végül egy bábból bújt elő,
látod, milyen előkelő!
Pillangó lett mesés, csodás,
lám, mit tesz az átváltozás!

Aranyosi Ervin © 2016-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A pillangó szabadsága

Aranyosi Ervin: A pillangó szabadsága

Egy csodás pillangó, apró bábba bújva,
megszületni készült és hogy megtanulja,
hogyan is repüljön fényes szelek szárnyán,
hogyan legyen úrrá égbe vonzó vágyán.
Egy jószívű ember a küzdelmét látva,
úgy dönt segít neki, – ne maradjon lárva!
Kézzel meglazítja bábja selymes szálát,
hiszi, visszaadja a lepke szabadságát.
S lám, a szép pillangó kiszabadult szépen,
s szomorúan verdes bábja közelében.
Amit jó emberünk nem tudhatott róla,
születés küzdelme a szárnyak rugója.
Attól erősödik, s képes repülésre,
ha küzdelem árán történt születése.
Így hát a pillangót földhöz köti lánca.
Földhöz ragadtan él, s elvész szabadsága.
Meg kell hát tanulnunk nyílt kézzel szeretni,
kéretlenül senkit nem szabad vezetni!
Fájdalom tüzén át, türelem vizével,
önként rendelkezzen saját életével.
Az igaz szeretet, enged, sosem gátol,
nem fosztja meg sosem a szabadságától,
kit szeret a szívünk, szabaddá kell tennünk,
annyit kell tudnia, mindig bízhat bennünk.
Mert, ha csüngsz csak rajta, a szeretet lánc lesz,
s el fog menekülni, kit legjobban féltesz.
Hagyd, hogy saját bőrén tapasztaljon, éljen!
Ne legyél te árnyék, s ne akard, hogy féljen!
Álljon ki magáért, s gondolja át tettét,
s vállalja a súlyát, hogy végre elengedték!
Saját kezében lesz boldogulása,
s végre kivirágzik ereje, tudása…

Aranyosi Ervin © 2011-09-26.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva