Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Élt egyszer egy tavi tündér
sűrű nádas rejtekén.
Úgy hiszem, hogy néhány jó szót,
most ő róla ejtek én.

Itt élt egész kis korától,
mert szerette a vizet.
Múlt héten volt szülinapja,
betöltötte a tízet!

Iskolába sohasem járt,
mégis írt és olvasott.
Öreg bagoly tanította,
ki a tó mellett lakott.

Minden élőt nagyra becsült,
tisztelte az életet,
és megtanult varázsolni,
mert a lét úgy szép lehet.

Együtt úszott a halakkal,
és kacsákat etetett,
vidrák kölykeivel játszott,
ameddig csak lehetett.

Átsétált az aranyhídon,
mikor földre szállt a Nap,
víz tetején táncot lejtett,
nem süllyedt el, fenn maradt.

A fűzfával dudorászott,
mikor feltámadt a szél,
s meghallgatta a sok hattyú
holdvilágnál mit beszél.

Hallgatta a békák dalát,
tőlük zengett ám a tó,
a sok dalnok, mind elbújik,
hallható, s nem látható.

Jól megtréfált minden horgászt
ki bedobta csaliját,
gumicsizmát, konzervdobozt
foghattak csak, ami járt.

Minden vadászt elaltatott
vadászidény idején,
ne lőhessen vadkacsákat
az a sok lusta legény.

Csupa jóság vezérelte,
szívében a szeretet,
összeszedte éjszakánként
tó partján a szemetet.

Nádasban volt kicsi háza
és ott egyedül lakott,
bárki jött a vendége volt,
nem is tett rá lakatot.

Télen gyakran korcsolyázott,
mikor a tó befagyott,
korcsolyája nyomán csodás,
szép jégrajzokat hagyott.

Kacagott a sirályokkal,
vagy a Nappal nevetett.
Boldog volt a tó is tőle,
hisz tündére lehetett.

Mikor nyáron arra jártam,
találkoztam is vele.
Illendően ráköszöntem,
s vártam, hogy megismer-e,

Jaj, megörült, látszott rajta,
emlékezett még reám,
hiszen tavaly itt tanyáztam,
holdvilágos éjszakán.

Akkor épp nagy tüzet raktam,
hűvös volt az éjszaka,
s megjelent a tüzem mellett,
a tavi tündér maga.

Megkérdezte leülhet-e,
aminek én örültem,
kerestem hát egy kis széket
s a lapját letöröltem.

Épp egy nádsípot faragtam,
s kipróbáltam hogyan szól,
és hallottam, hogy egy rigó,
a kis dalra válaszol.

Aztán jöttek tücskök, békák,
alakítva zenekart,
hamar összeállt a kórus,
és mind dalolni akart.

A tündér elénekelte
a szép tónak a dalát,
szemközti hegy visszhangozta,
késleltetve odaát.

Madarak is körénk gyűltek,
lám csak, mind velünk dalolt,
a tündéri éjszakában,
bizony ez szép csoda volt.

Hát ilyen a tavi tündér,
jóságos és nagyszerű,
szép lelkéből másokra száll,
a vidámság, a derű.

Te is lehetsz tavi tündér,
megvédheted a tavat,
felelősen vigyázni rá,
az is komoly feladat.

Ha nem tudod mit kell tenned,
könnyen megtalálható,
tavi tündér mesterségben
ő lesz majd az oktató.

Mint a tündér, meg kell védjük
erdeink és tavaink,
vigyázzon a természetre,
kiben jóság, s szív lakik.

Én tanulni jöttem hozzá,
varázsolni akarok,
hisz a földért, ahol élek
a felelős én vagyok.

Mennyivel szebb a világunk,
mikor élettel teli,
ahol minden okos ember
az örömét megleli.

Aranyosi Ervin © 2019-08-28
A vers és a rajz megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bagoly bölcsessége

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: A bagoly bölcsessége

Volt egyszer egy bagoly,
s gondolt egy merészet:
– éjjel inkább aludt
és nem egerészett.
Tudós ébrenlétét
napközbenre hagyta,
mert az éj sötétje
őt már nem izgatta.

Nem akart már senkit
ijesztgetni éjjel,
inkább tudományát
kezdte szórni széjjel.
Bölcs volt, ha már egyszer
bagolynak született,
hát az ész osztásban
nem tartott szünetet.

Bár okos tanácsát
szívesen osztotta,
a tisztánlátástól
a Nap megfosztotta.
Okosságainak
az árát megkérte,
az állatok mégis
jártak hozzá érte.

Tágas odújában
volt az irodája,
ez volt a nagy erdő
legodvasabb fája.
Ott rendelt a fának
alsó, ágas szintjén,
a bejárat lent volt
a tölgyfa földszintjén.

Az állatok hozzá
csigalépcsőn jártak,
az ajtaja előtt
órákat is vártak.
Ám, mert bölcs bagoly volt
messze ment a híre,
jöttek jó tanácsra,
(s néha reggelire).

Kérdéssel kereste
őt fel minden állat,
persze, munka közben
megevett egy párat.
Egér, hörcsög, ürge
ritkán jött ki tőle,
működött az üzlet,
s jól megélt belőle.

Közben ügyfelei
szép lassacskán fogytak,
de a bölcs bagolyra
mégsem gyanakodtak.
Legtöbb jó tanácsa
igen csak működött,
könnyen eloszlatott
szemtakaró ködöt.

Dolgát napról-napra
nagyszerűen tette,
ám ha megéhezett
ügyfelét megette.
Többé ez az ügyfél
nem okozott gondot,
és miközben ette,
még tanácsot mondott.

Tanulsága is van
ennek a mesének:
– Elmúlna a gondod,
hogyha megennének…
Én nem vagyok bagoly,
te meg figyelj rája:
– Ne te légy a bagoly
mai vacsorája!

Aranyosi Ervin © 2017-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bagolyhoz jöttem

A bagolyhoz jöttem
Aranyosi Ervin: A bagolyhoz jöttem

Tudod, erre jártam egy csillagos esten,
öblös odújában a baglyot kerestem.
Kerestem, hiába! Sehol nem találtam,
sem a fák ágain, sem az odújában.
Mint kiderült később, éppen egerészett,
ebből megértettem végre az egészet:
– Ha jól akarsz lakni, ne tanácsot kérjél,
hanem a vadászat ösvényére lépjél,
mert amíg te mástól a tanácsot várod,
addig Ő jól lakik, neked lesz csak károd.
Inkább te is vadássz, vegyél róla példát,
majd a jóllakottság szép élményét éld át!

A bagolyhoz jöttem, végül is tanulni,
menni fog ez nekem, jól fog alakulni,
hiszen a bagolynak van egy kis könyvtára,
s a tanácsainak sem túl nagy az ára.
Este együtt megyünk éji gyakorlatra,
surranunk és szállunk, nem ülünk vonatra.
Inkább a tölgyfának egy magas ágára,
onnan ráláthatunk az egész határra.
Na így gubbasztottunk vacsorára várva,
csak a Hold sétált fenn, szokott útját járva.
A mezőn meg csend volt, egy fűszál sem rezdült,
egy egér sem szaladt a réten keresztül.

Ott ültünk az ágon, s majdnem elaludtunk,
csak a gyomrunkon múlt, hogy végül nem tudtunk,
mert bizony az korgott, ételt követelve,
napi táplálkozás volt a bendőnk elve.
Aztán mozgás támadt, és futott egy pocok,
és egy másik lyuknál egy másik mocorog.
Mintha vezényszóra életre kelnének,
elindultak enni, mind a pocok népek.
A bagoly sem volt rest, rögtön szárnyra kapott,
hisz meg kell tölteni, a bagoly pocakot.

Én is megpróbáltam nyomában repülni,
de csak esve tudtam a földre kerülni.
Na jó, talpra estem, ahogy minden macska,
ha előbb ér földet testénél a mancsa.
Aztán futnom kellett, s szaladtak a pockok,
úgy tűnik őnáluk csak lassabban mozgok.
A bagoly jól lakott, én éhen maradtam,
pockok kergetését ma éjjel feladtam.
Rájöttem bagolytól nem tudok tanulni,
laza szárnyalását könnyű alulmúlni.

Azt hiszem, hogy másik mestert kell keresnem,
nem elég a fáról a földre leesnem.
Más fortélyt kell eztán nekem kitalálnom,
lehessen vacsorám, aztán nyugodt álmom.
A bagolyhoz jöttem, immár utoljára,
lehet, hogy gyógymódot tud a más bajára,
ám az éhségemre rossz receptet adott,
a földi dolgokhoz kissé elmaradott.
Nem fogom használni már a bagoly eszét,
lyuk mellől figyelem majd a pockok neszét.

Türelmesen várok, mint az egérlyuknál,
türelmesebb vagyok én mindannyiuknál.
Holnap az evést is be kell majd pótolnom,
dupla zsákmányommal ezt könnyen megoldom.
A bagoly meg a fán, hadd huhogjon bölcsen,
földi vadászatban nem lehet jobb ő sem.
A bagolyhoz jöttem, de már meg is bántam,
kevesebbet tud ő, mint amennyit vártam!
Kicsit gyakorolok, majd iskolát nyitok,
úgy, ahogy a bagoly, butákat tanítok!

Aranyosi Ervin © 2016.12.07. és 2020.07.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bagoly mondja egérnek

Bagoly mondja egérnek
Aranyosi Ervin: Bagoly mondja egérnek

Fárasztó volt ez az éjjel.
Röpködtem csak szerte-széjjel,
s nem leltem az egeret.
A düh majdnem megevett!
Reggelre úgy elfáradtam,
hazaszálltam megfáradtan,
a testem is nyikorog.
S rájöttem, hogy mi korog?
Gyomrom üres, enni kér,
megfizetek mindenért!
Egér, vigyázz jól magadra,
baglyot ültetek nyakadra,
Addig alszom egy nagyot,
lekapcsolom a Napot!

Aranyosi Ervin © 2016-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 11. rész

hintázó boszorkány2
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 11. rész

– Eljöttem hát, újra hozzád –
kedves tündér – itt vagyok!
Folytasd ma is a mesédet,
zárd le szépen e napot!

Folytasd onnan, ahol tegnap
befejezted a mesét,
szegényember gonosz lényként
folytatta az életét.

Megszállott volt, mert a banya
a testébe költözött,
mintha új ruhát öltene,
új külsőbe öltözött.

Nála volt a varázspálca,
gonoszsága, ereje,
s az emberek nem láthatták:
– más bőrébe bújt bele.

Tündérország volt a végcél,
bosszút akart állni ő,
de míg saját testében élt,
csúf is volt, meg feltűnő.

A mostani gúnyájában
jól álcázhatta magát,
nem látták a csúfságát
és nem érezték a szagát.

Elment tehát oda, ahol
nem látták őt szívesen,
ahol ő sem örült lenni,
s nem dobbant meg szíve sem.

A húgához, a tündérhez,
vezetett hát az útja,
Hogy bosszúját és haragját
egy időre letudja.

Testvérek közt az utálat,
nem szép dolog, mondhatom,
szóljon hát az előzményről
pár kitérő mondatom.

A vasorrú kisgyerekként
kis tündérnek született.
A szülei tanították
nem is tartva szünetet.

Jó tündérnek, varázslónak
szánták ők a kisleányt,
de ő sokszor szüleire
nem figyelt, és fittyet hányt.

Szerette az erdőt járni,
mikor volt rá ideje,
zsiványságon rosszaságon
járt már akkor a feje.

Egy szép napon el is tévedt
és egy mély kutat talált.
Lemászott a kút mélyére,
mert nem félte a halált.

A kút alján alagút volt,
egy vasajtó zárta le,
a kis tündér kinyitotta,
s miért is ne lépne be.

Ajtó mögött hosszú, fénylő,
szűk folyosó vezetett,
s vonzotta a kíváncsiság
a kis tündér gyereket.

És az ajtó, min belépett
becsapódott mögötte,
olyan hangon nyikorogva,
mintha közben röhögne.

S lám az ajtó bezáródott,
s itt nem volt rajta kilincs,
erre felé visszamenni,
esély arra semmi nincs.

Elindult a keskeny úton,
másik kijárat felé,
úgy gondolta, hogy a végét
hamarosan meglelé.

Ment, mendegélt a folyosón,
remélte, hogy kitalál.
Lassan-lassan kezdte unni:
– Mikor érek haza már?

Az út végén, a folyosó
egy terembe vezetett,
a teremben sötétség volt,
s látott fürkész szemeket.

Föld alatti fák ágain
baglyok ültek, oly sokan,
ám középen egy vén banya
hintázgatott boldogan.

Mikor meglátta a tündért,
a hintájából kiszállt,
a meglepett kis tündérre
banya hangon rákiált.

Jaj, de jó, hogy megérkeztél,
már nagyon rég vártalak,
nem engedtek közeledbe
tündért védő várfalak.

Mostantól majd megváltozik
kis, egyhangú életed!
Megtanítlak sok mindenre,
sok tervem lesz még veled…

Mai mesém végére ért,
hát a könyvem becsuktam,
hamar rám talált az álmom,
mihelyt szemem behunytam.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csendes a tó partja…

Csendes a tó partja
Aranyosi Ervin: Csendes a tó partja…

Csendes a tó partja, csak a Hold világit.
Álomba ringat most minden e világit.
Lenge szellő röppen, borzolja a nádat,
hajlik jobbra-balra, hajlítja alázat.
A Hold arcát nézi tónak szép tükrében,
mintha randevúra készülődne éppen.
Fenn a sötét égről csillagok csodálják,
mint királynőjüket szépen körül állják.
A Hold lassan lépked, fénylik a ruhája,
tó vizén követi, elnyúló uszálya.

Egy fénylő villanás, potyka ugrik éppen,
majd köröket rajzol sima tó vizében,
aztán visszacsobban, hosszan elterülve,
viszi a Hold hírét a mélybe merülve.
Vadkacsák a sástól hosszú csíkot húznak,
most a túl part felé, aztán visszaúsznak.
Nyomukat szép ékként hullámok kísérik,
versenyezve vélük, hátha utolérik.
Fáradt szomorúfűz, tóra hajlott ággal,
alszik, nem küzd ma már e földi világgal.

Távoli odvas fán, öreg bagoly fészkel,
megvívta a harcát portyázó egérrel,
s ha az egér éppen nem figyelt reája,
meglett a bagolynak, éji vacsorája.
Csendes a tó partja, holdvilág sincs rajta,
mert egy kósza felhő éppen eltakarja.
Éj-fekete paplan borul a világra,
ködfoszlányok kúsznak fűre, vadvirágra.
Közeleg a hajnal, az új napot hozza,
a Hold koronáját önzőn elorozza.

Aranyosi Ervin © 2016-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megvizsgállak


Aranyosi Ervin: Megvizsgállak

Körbe-körbe megvizsgállak,
könnyen fordul a nyakam.
Alul-felül másnak látlak,
– vagy csak szédítem magam.
Bagoly vagyok, bölcsnek látszom,
de lehet, hogy tettetem.
Ne félj tőlem, mert csak játszom,
s túl járok az eszeden…

Aranyosi Ervin © 2012-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világ nagy dolgai

Aranyosi Ervin: A világ nagy dolgai

Pici bagoly ül a fán.
– Min elmélkedsz kiskomám?
– A világ nagy dolgain!
Mért nincsenek fogaim?

Éjjel mért nem süt a Nap,
aki mérges mért harap?
Az irigység mire jó?
Mitől folyik a folyó?

Hogy a Hold, az mért kerek?
Mitől vannak kráterek?
Kicsodák a csillagok,
és én mért bagoly vagyok?

Ücsörgök itt fenn a fán.
Mosolygok sok ostobán,
kik nem értik a lényeget,
és nem látják az életet!

Aranyosi Ervin © 2012-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bölcs bagoly

A bölcs bagoly
Aranyosi Ervin: A bölcs bagoly

Nem aludtam tegnap óta,
majd leragad a szemem.
Bölcs bagoly csak nappal alszik,
mivel ez a szerepem.
A holdfény, a csillagokkal,
terülj asztalkát terít,
pár egérrel és pocokkal
bulizgatok reggelig.

Aranyosi Ervin © 2012-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva