Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Táncra kelve


Aranyosi Ervin: Táncra kelve

Tudod a táncban egybeforr a lélek,
érzem, hogy szívvel lüktetek, hogy élek,
követi léptem az élet dallamát,
egy más világból száz érzést hallva át!

Pörög a tánc, felkap és elvarázsol,
a fájdalomtól megóv és elhatárol.
Eggyé olvad bennem a gondolat,
előre lép, majd lassacskán tolat.

Lábam, karom ritmusra jár, mozog,
s a külvilág, egy helyben ácsorog,
s élem zeném, érzem a ritmusát,
elandalítom szívem virtusát.

Majd önmagamba vissza-visszatérek,
megnyugszom, s újra szárnyra kap a lélek.
A gondolat sem maradhat bezárva,
repülni kész, a fellegekben szállva.

Olykor szép emléket idéz,
s egymáshoz ér kalandosan a kéz.
Föld felett szállsz, repít a lendület,
s kívánod azt, sose legyen szünet!

Örök mozgás, rejtelmes lebegés,
lágy mozdulat, jól eső nevetés.
Kellem és báj – és együtt álmodás,
feléledés, tüzesen lángolás.

És érzelem, mely vad, s mégis szelíd,
mely gondok felett lágyan átrepít.
A táncnak végén, mint végtelen varázs,
úgy enyészik el, kihűl a parázs.

De helyén élő csodálat marad,
hisz szabaddá tehetted önmagad…
Ledobtad lelked bilincseit,
és önmagaddá válhattál megint!

Aranyosi Ervin © 2020-05-07
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne irigykedj!

Aranyosi Ervin: Ne irigykedj!

Az a baj az irigységgel,
megfoszt attól, hogy teremts!
Amíg irigykedve nézel,
nem engedi, hogy szeress!
Negatív az energiád,
nem vonz, inkább távolít,
nem tudod közelebb húzni
a tőled még távolit.
Az irigység akadályoz,
elvakítja lelkedet,
vágyaidat köd borítja,
így elérni sem lehet!

Haragszol, mert neked nincsen?
A másiknak bezzeg van!
Eszed nem jár vágyott kincsen,
nem hiszed el komolyan
azt, hogy neked is lehetne,
csak akarnod kellene,
ha a szíved lelkesedne,
hozná a vágy szelleme!
Ám te duzzogsz, azt keresve,
másnak mért jár, mily jogon?
Mintha néha jobban esne,
hogy forronghatsz száz fokon.

Csak azt kéne megvizsgálnod,
érzed-e, hogy jár neked?
Megérdemled, s el is várod?
Mit hitettek el veled?
Azt,hogy nem tudsz, nem vagy képes,
neked nem jár, nem lehet?
Gyermekkorod bilincse ma,
megszerzett hitrendszered.
Mást gyűlölsz, mert képes volt rá,
s megkapta, amit akart.
Vágyainak szárnyat adott,
s nagyra tárta ki a kart!

Képes rá, hogy elfogadja,
és helyet teremt neki,
vágyát napi imádattal
az izzásig élteti.
Képes már előre látni,
érinteni, ami kell!
Élőn képes elképzelni
azt, hogy hogyan veszi el.
Nem irigyen, s más kárára,
csak, hogy neki is legyen!
Nem keresve, mi az ára,
csak, hogy boldoggá tegyen.

Ha képes vagy adni, s kapni,
a teremtés működik.
Nem kell elébe szaladni,
mert az álom eltörik.
Lásd inkább a lelked vásznán,
megkaptad, már a tiéd!
Élvezd úgy ki, hogy a látvány
kívánatos, csodaszép.
Amit vágyaddal teremtesz,
rögtön elindul feléd,
és, ha akadálya nem lesz,
hirtelen botlik beléd.

Ne irigykedj, csak varázsolj,
keltsd életre vágyaid!
Álmaidból hidat ácsolj,
így teremthetsz valamit!
Szórd kincseid bőkezűen,
adj magadból, mit lehet!
Az erőd – uradhoz hűen –
a vágy és a képzelet.
Szeretettel adva, kapsz is,
céljaid elérheted!
Ha már utadon haladsz is,
szebbé válik életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!


Aranyosi Ervin: Ne igazit keress!

Vannak emberek, kik túl soká keresnek…
Egész életükben az igazira lesnek.
Elhiszik, hogy olyan létezik e létben,
s amíg nem találják, szívük addig tétlen.
Az igazi, nem egy ember általában,
minden ember hordoz egy részt önmagában,
mely tán tökéletes, szép emberi érték,
de a teremtéskor kincseit szétmérték.

Mindenkiben találsz belőle egy cseppet,
amit egy másik szív őszintén szerethet.
Persze, mindőnk visel némi gyarlóságot,
ami megszürkíthet egy plátói álmot.
Miért is kell nekünk a Föld összes kincse,
hogy a szívünk mindezt sajátnak tekintse?
Miért nem érjük be apró kis csodával,
szívben tükröződő, fénylő csillogással?

Vannak emberek, kik folyton csak csalódnak,
nagyravágyásukban folyton becsapódnak.
Nem lelik másokban az igazt, a szépet,
egyetlen lélekben keresnek egészet.
Tudd, az az igazi, akit tudsz szeretni,
kivel lelked képes boldogan nevetni,
aki vonz magához, mert van cseppnyi bája,
mely mellett eltörpül számtalan hibája!

És a sok hibáját, mind el kell fogadnod!
A szép kapcsolatban önmagadat adnod!
Eszedbe ne jusson változtatni rajta,
mert a szerepjáték oly hálátlan fajta!
S tudd, hogy a párodon sem tudsz változtatni,
hite határolja, úgy sem tudsz rá hatni,
csak időlegesen képes változásra,
nem tud fátylat dobni megrögzött szokásra.

Nincsen tehát nagy Ő, csupán kicsik vannak,
a legfontosabbat keresd meg magadnak,
amire nagyon vágysz, s lelkednek hiányzik,
ami talán párod lelkében tanyázik.
Ne igazit keress, inkább boldogságot,
mert ha mindent akarsz, meg sosem találod!
Olyan lelket keress, ki magával ragad,
kivel boldogabbnak érezheted magad!

Aranyosi Ervin © 2017-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Elbűvöl a játék

Elbűvöl a játék


Szerinted most mit akarok,

miért hozom a kötelet?
Nem akarlak megkötözni,
csakis játszani veled.
A játék inkább feloldoz,
nincs kötöttség, nincs szabály,
s ki a játékban elmerül,
annak arca csupa báj…
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

összefogásAranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!

Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.

És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített.

Aranyosi Ervin © 2013-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva