Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne dühíts!


Aranyosi Ervin: Ne dühíts!

Ne dühíts már a divattal,
pont jó reám ez a cucc!
Ne merészelj kiröhögni,
akkor jobb, ha tovafutsz!
Elkapom a grabancodat,
átszabom a göncödet,
kitépkedem tollaidat,
– bántó ez a mű szöveg!

Pont rám szabták a gatyámat,
mellényem is jó reám,
más gúnyája kigúnyolna,
ezért hát nem hordanám!
Inkább néznél a tükörbe:
– mű szempilla, műköröm…
Lehet, hogy nem vagyok bájos,
de én pont így működöm!

Aranyosi Ervin © 2019-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hóember pár

Mándoki Halász Zsóka festménye

Aranyosi Ervin: Hóember pár

Két hóember, milyen bájos,
Hó-Erzsébet és Hó-János,
mai napon egybekeltek,
hóemberből, egy pár lettek.

A hószívük átmelegszik,
mindig szeret, s nem veszekszik,
el tán sosem hidegülnek,
ha jön a tél, ideülnek!

Ám tavasszal elolvadnak,
egy másik földrészen laknak,
míg újra jön a december,
s életre kel a hóember.

Ezt az esküvői képet,
megveheted, hogyha kéred,
s mától lakhatnának nálad,
s díszíthetnék a szobádat!

Aranyosi Ervin © 2015-11-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző és a festő nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kedves lény


Aranyosi Ervin: Kedves lény

Nézem, nézem kedves lényét,
mi a csábos-bájos benne?
Talán két szép, tiszta szeme,
mely szívemért epekedne?
Vagy a kedves, szép alakja,
amelyből az élet árad,
ami szívem csücskét lakja,
– mitől ilyen kedves állat?
Vajon, mit szeretek rajta?
Mivel igéz meg naponta?
Próbáltam már megkérdezni,
– nyau, nyau – csak azt mondta.
Megigéz és elvarázsol,
nem tudok rá haragudni.
Nem bújik ki a bőréből,
s mégsem lehet Őt megunni…

Aranyosi Ervin © 2014-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Kék cinkék

No nézd, fenn a fánkon egy kedves, kis cinke.
Milyen bájos jószág és milyen picinyke,
ahogy röpköd ott fent, lassan ágról ágra.
– Kékes a sapkája, s a mellénye sárga.
Miközben időzik, érkezik a társa,
egymáshoz beszélnek, nem is néznek másra.
Miközben repkednek, szívük együtt dobban,
én pedig csak nézem, játékuk, titokban.
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers