Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ház a világ szélén


Aranyosi Ervin: Ház a világ szélén

Van egy ház a világ szélén,
innen mindent láthatok:
csillagfényes boldogságot
és tengermély bánatot.
Úgy szeretném megosztani
ezt a fényes távlatot,
szeretetben feloldani,
ami másnak árthatott…

Jó lenne az ablakából
szebb jövőbe látni el!
Látni azt, hogy a világom,
nem rohan el, rám figyel!
Ábrándozva, mostban élve,
teremteni, ami kell!
S jóban lenni a világgal,
és persze, mindenkivel!

Van egy ház a világ szélén,
vágyra nyílik ajtaja,
álmainknak kincsestárát
őrzi ma még négy fala.
Csak szabadság kéne hozzá,
képzeletünk madara,
s lehetnénk tán boldogabbak,
és jobbak, mint valaha!

Aranyosi Ervin © 2019-08-22
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közhelyekben élünk


Aranyosi Ervin: Közhelyekben élünk

Az emberek közhelyekkel okosítják magukat,
semmit mondó életképek beszélnek hasba lyukat.
Okoskodók így sírják el másoknak a bánatuk,
mintha létünk gazdagodna, jobbá válna általuk.
Így megosztva, nyilvánossá teszik a panaszkodást,
azt kívánva, más se tudjon átérezni soha mást.
Kifogásként használható, magyarázó szövegek,
degradálják alantassá, sivárrá az életet.
De jó lenne felébredni, s meglátni az igazat,
mitől javul az életünk, mi jó nekünk, mi vacak?
Rossz hitrendszert terjesztgetni, ami téged igazol,
mikor gyommal telt a kerted, s nincsen, aki kigazol?
Szerencsétlen flótásokkal gyógyíttatod lelkedet?
Mint egy haldokló sírásó, akit nincs ki eltemet?
Elrabolják bizalmadat, másba vetett hitedet,
s mindig akad, ki ezt látva hazugsággal hiteget.
Csukott szemmel a világban, csak túlélni akarunk?
Igazoljuk önmagunkat, egyszer úgyis meghalunk?
Tudatlanul, mások által megírt sorstól szenvedünk?
Azt mondják, hogy egyszer élünk. Ilyen élet kell nekünk?

Aranyosi Ervin © 2019-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredjen a szíved!


Aranyosi Ervin: Ébredjen a szíved!

Minden új nap lehetőség,
új életet kezdeni.
Az nem mindegy,
hogy a napod
mivel rakod
majd teli.
Kezeld tehát ajándékként,
adj magadnak új esélyt!
Ezt folytatva,
utat adva,
engedd hatni a reményt!

Álmodozva szebb az élet,
hálás szívvel, boldogabb!
engedd csak el
ami bánthat,
bú és bánat
nélkül lásd el dolgodat!
Nem kell másnak megfelelned!
Légy csak más, és egyedi!
hisz az élet,
sodor téged,
szép lelkedet eteti!

Refrén:
Ébredjen a szíved
hálával telve!
Minden újabb napot
élőn ünnepelve!
Szeretettel tekints
a rád váró napra,
tegyél fel ma mindent,
erre az egy lapra!

Ne törődj a tegnapokkal,
az sem számít, hogy mi lesz!
Álmaidat
most építed,
most szépíted,
talán lassan élni kezd.
Van, aki már meg sem élte,
ám te itt vagy, létezel,
ha élvezed,
az életed,
akkor lelked érzi ezt!

Refrén:
Ébredjen a szíved
hálával telve!
Minden újabb napot
élőn ünnepelve!
Szeretettel tekints
a rád váró napra,
tegyél fel ma mindent,
erre az egy lapra!

Aranyosi Ervin © 2019-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van nekem egy nyuszikám


Aranyosi Ervin: Van nekem egy nyuszikám

Van nekem egy nyuszikám,
ő egy csodás nyuszi ám!
Bolondozik, ha van kedve,
soha nincs elkeseredve.
Hátsólábán állva táncol,
homlokot ő sosem ráncol,
hisz bánatra nincs oka.
A vidámság bajnoka!
Ha táncába belefárad,
ölemben nyújtózik párat,
úgy alszik el, elringatom,
bundáját simogatom…

Aranyosi Ervin © 2019-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam


Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam

Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.

Szépen összeszedtem, amit gyűjtögettem,
apró sérelmeket, miket őrzött lelkem.
Némi nehézséget, cseppnyi bosszankodást,
bántó rossz szavakat, csúnya káromkodást.

Sok-sok félreértést és megbántottságot,
amely eltakarta tőlem a világot,
minden gúnyt és sértést, vagy megaláztatást,
ami elcsúfítja lelkemben a lakást.

Vittem csomagomat, az oly nehéz terhet,
amilyet – gondoltam – mások is cipelnek.
Túladok most rajtuk – fillérekért – másnak,
– a lélekbúvárok ezért mélyre ásnak.

A piacon aztán kipakoltam szépen,
hogy másoknál mi van, én is körülnéztem.
Megrémült a lelkem, amiket ott láttam,
mások rút terheit mikor megtaláltam.

Hisz nekem alig volt, s mégis hogy cipeltem,
folyton siránkoztam, megnyugvást nem leltem.
De most szembesültem, mások terhe nagyobb,
összecsomagoltam, s most már boldog vagyok.

Nem kell őrizgetnem, szemétre dobhatom,
ezek a terhek már nem nyomhatnak agyon!
Elengedem őket, nincsen szükség rájuk,
nem akarok lenni tovább a gazdájuk.

Mától másképp nézek körül a világban,
hisz a lelkem tiszta, nyugtom megtaláltam.
Minden sérelmemet szélnek eresztettem,
ne tehessenek kárt – itt bent – többé bennem!

Kitakarítottam, fénnyel feltöltöttem,
szeretet és jóság ragyogjon köröttem!
Mától elengedem minden dühöm, gondom,
s nem lesz sértegetés nálam már porondon.

Hiszem, ha mindenki önmagába nézne,
egyre többen vennék a nyilvánvalót észre,
hogy a sérelmeink mind minket mérgeznek,
lelket nyomorítanak és beteggé tesznek!

Meg kéne csak állni, s önmagunkba nézni,
hagyni a lelkünket széptől megigézni!
A világ jobb felét naponta csodálni,
sötétből kilépve jó oldalra állni!

A lélek terheit nagy máglyára vetni,
a megtévedt lelket is jobbá szeretni!
Szeretet fényénél mind-mind jobban látnánk!
Mi lenne ha végre ezt is kipróbálnánk?

Segítsünk egymásnak letenni a rosszat,
jóra törekedni, s tenni is naphosszat!
Szebbé varázsolni a megfáradt világot,
hogy a szép lelkekről múljon el az átok!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Festmény: Szitár Éva – Fergeteg

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Mint szél a pusztán, vágtat át,
elhagyja minden bánatát.
Lelkében csak a Nap ragyog,
s hiszi: – Mindennel egy vagyok!

Vele dalol a nyurga szél,
dobban a Föld, s hozzá beszél.
Porfelhő kél lova mögött,
de belé béke költözött.

Elhagyta fájó bánatát,
segíti őt egy jó barát,
aki tán le sem győzhető,
lüktet benne az őserő!

Mint szélvihar a csend nyomán,
vágtat az élet bús porán,
fennen szárnyalva nézi már,
a lét csak odalent sivár.

Itt fent a Napot éri el,
arcán ragyog az égi jel.
Boldog mosoly arcára ül,
s a félelemtől mentesül.

Nincs gond, amely a mélybe ránt,
nincs olyan érzés, ami bánt,
hiszen felülemelkedett,
megérintve a kék eget!

Saját lelkéhez eljutott,
félelmein már túlfutott,
s érti már léte lényegét,
– meglelte végre Istenét!

Aranyosi Ervin © 2018-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találj ki új varázslatot!


Aranyosi Ervin: Találj ki új varázslatot!

Találj ki új varázslatot,
tüntess el minden bánatot!
Gyógyíts meg sérült, bús szívet,
mely fáj, mert senki sem érti meg!
Teremts csak szebb világot itt,
amelyben csak jóság lakik,
ahol majd szívünkre hallgatunk,
ahol csak egymásért vagyunk.

Álmodjunk közös álmokat,
tegyünk boldoggá másokat!
Legyünk hát földi angyalok,
legyenek szárnyaink nagyok!
Éljünk egy boldog életet,
legyen világunk szép keret,
Legyen a Földünk tiszta szép,
tegyünk hát érte itt, ma még!

Refrén:
Nem kell több hozzá, mint szeretve lenni,
lentről a porból, mást felemelni,
adni hitet, hogy nyerhet boldogságot,
adni neki egy élhető világot.
Nem kell több hozzá, mint szeretve lenni,
lentről a porból, mást felemelni,
szívünkből adni, a fénybe lépve,
tenni a dolgunk a napjaink megélve!

Varázsolj szebb világot itt,
amiben egykor lelked hitt,
Fogd meg az emberek kezét,
mosolyod szórd csak szerteszét!
Tegyed a dolgod, légy erős,
legyen mindenki ismerős,
varázsold jobbá magadat,
éld meg a jót, s az igazat!

Refrén:
Nem kell több hozzá, mint szeretve lenni,
lentről a porból, mást felemelni,
adni hitet, hogy nyerhet boldogságot,
adni neki egy élhető világot.
Nem kell több hozzá, mint szeretve lenni,
lentről a porból, mást felemelni,
szívünkből adni, a fénybe lépve,
tenni a dolgunk a napjaink megélve!

Aranyosi Ervin © 2018-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…


Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Havat szórnék a világra
így december közepén!
Havat szórnék a szívekre,
rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,
érezné, milyen hideg,
de amikor elolvadna,
ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől
lángra gyúlna minden szív,
s érezné, hogy szép az élet,
és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ
csak látszatra oly rideg,
de elolvad minden bánat,
ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,
rátok is essen a hó!
Kapjátok meg üzenetem:
– Emberek, szeretni jó!

Aranyosi Ervin © 2017-12-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak


Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak

Üzenem a nagyvilágnak:
– Nem mehetek, otthon várnak!
Hazavárnak szeretettel,
a mennybe sem mehetek fel!
Hiszen nincsen más fontosabb,
mint ki ölel, szívvel fogad,
kinek minden nap hiányzom,
kinek jókedvét vigyázom!
Kinek fontos egészsége,
aki úgy vár haza: – Végre!
Akik nélkül nem megy dolgom,
akik hazavárnak otthon.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Ha megyek is visszavárnak,
hazahúz a szívem, lelkem,
boldogságra csak itt leltem.
Szebb lehet a világ máshol,
de távol e kis hazától
honvágy kínoz, húzna haza,
s e kötelék sosem laza!
Mert szeretem a hazámat,
itt ér öröm, itt ér bánat,
itt kell boldogulnom, élnem,
sosem szabad elcserélnem.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Szívemben nem maradt másnak
ilyen vonzó, kedves helye,
ezért térek vissza, bele.
Itt születtem, magyar vagyok!
Máshol élni? Akadna ok!
Ám mindenütt magyar lennék,
s visszahúzna minden emlék.
Visszahúzna szülőföldem,
sose legyen messze tőlem!
Anyanyelvem itt beszélik,
magyarságom csak itt élik!

Üzenem a nagyvilágnak:
– Az eszemben ősök járnak,
akik itt éltek e honban,
kiknek szíve velem dobban!
Üzenem a nagyvilágnak,
ha minden fát is kivágnak,
gyökereim idekötnek,
mert őseim visszajöttek,
visszatértek, s e hazában
hittek maguk igazában.
Nem érdekel, hogy mit hittél,
aki magyar, ma is itt él!
Kárpátok közt, magyar tájon,
lelkem helyét itt találom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutya az ember őszinte barátja

A kutya az ember őszinte barátja
Aranyosi Ervin:
A kutya az ember őszinte barátja

Amikor az élet magányra ítélne,
amikor a szíved ürességtől félne,
nincs másra szükséged, csak egy jó barátra,
a szomorúságod így hagyhatod hátra.

Kitölti szívedben az űrt, mi ott tátong,
s rájössz, hogy létezik öröm a világon.
Nem fázik a lelked, tőle felmelegszik,
mindaz, mi elszürkült, végre, újra tetszik.

Beszélhetsz is hozzá, kiöntheted szíved,
titkodat megőrzi hőn szerető híved.
Mikor bánatos vagy, mélyen veled érez,
közelebb húzódik a gazdi szívéhez.

Ha kell bohóckodik, s visszaadja kedved.
Tudja, milyen fontos nap, mint nap nevetned!
Elkísér bárhová, ahová szeretnéd,
a hétköznapokban örömhozó vendég.

Önzetlenül szeret, kevéssel beéri,
csupán figyelmedet, s kedvességed kéri!
Mert, tudod, a kutyánk, lelkünk földi társa,
közel a szívünkhöz, csak egy karnyújtásra.

Ha teheted gyakran húzd még közelebbre!
Ráfér a szeretet a szerető ebre!
Hálás lesz a szíve, szeme büszkén csillog.
Neki elmondhatod minden földi titkod.

Figyelmesen néz rád, segít gondolkozni,
segít a megoldást lelked elé hozni.
Kapcsolatot teremt közted, s lelked között,
amikor a szíved bánatba öltözött.

Amikor a létet nehéz elviselned,
a remény szép lángját kutyád őrzi benned!
Ha életed döccen, számíthatsz reája,
a kutya az ember őszinte barátja!

Aranyosi Ervin © 2017-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva