Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról


Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról

Kínoznak bántva, szüntelen,
a hazug szó lelkembe mar,
csak annak fáj, ki bűntelen,
aki felébredni akar.
Mért erről szól az életünk,
én nem pont ezt terveztem el,
mondd mért packáznak még velünk,
ki az, ki szembeszállni mer?

Nem írhatják át holnapom,
nem ölhetik meg a reményt,
üvöltöm, ki kell mondanom,
hogy nem hagyom a röpke fényt
kialudni, nem engedem,
s a szenvedés is véget ér.
Legyen a lét most több velem,
megharcolok az életért!

Meg kell kapnom, mindazt mi jár,
azért születtem le ide,
atyám a mennybe visszavár,
de mit vihetnék elibe?
Mondjam, hogy jaj, elbuktam én,
legyőzött önző hatalom,
hogy kihűlt bennem a remény,
s a jussomat mind feladom?

Hadd sírjon ősök szelleme,
hogy az utód ilyen silány,
nincs tartása, se jelleme,
s becsapta néhány rút zsivány.
Lelke, ha lázad legbelül,
csak önmagának árt vele,
az ősi láng lassan kihűl.
A büszkeségem hal bele?

Ugyan barátom, mely világ
hozza e rút törvényeket,
élősködő foga, mi rág,
s nem találsz itt észérveket!
Érdek mentén hoznak jogot,
s közben egy nemzet süllyed el,
az áruló, képzel nagyot,
s a léttel szembeszállni mer.

Vállunkon állva megtapos,
gyűjti közben a kincseit,
csendben vagyunk, pofánk lapos,
s hordjuk a bűn bilincseit.
Mi ez a játék emberek,
mi csak gyenge bábuk vagyunk?
S fél ujjal hanyatt döntenek,
mind eldőlünk, majd meghalunk.

Végignézzük csak csendesen,
hogy ez a sors vár itt reánk?
Nem akarjuk, hogy rend legyen,
s elégettük a glóriánk!
Isten maga is elveszett,
s veszni hagyná sok gyermekét?
Kiszállunk, s majd ő elvezet,
nem illik ránk a földi lét?

De akkor mért kellett nekünk,
mire volt jó ez az egész,
mit ért megkínzott életünk,
ha csúfos süllyesztőbe vész?
Ébredeznünk nem ártana,
az élet így nem múlhat el,
egy egész nemzet álma ma,
posvány mocsárban süllyed el.

Naponta várjuk a csodát,
az ég alján az új jelet,
hogy gondolnak ránk odaát,
s a holnap mégis jobb lehet?
Vagy újra várunk messiást,
ki helyettünk, s értünk kiáll,
s addig folytatjuk a sírást?
Emberré kéne érni már!

Támasszuk fel az ősöket,
lelkünkben itt lehessenek!
A szeretet erős szövet,
mutassuk, hadd kövessenek!
Istentől kapott értelem,
emeljen a helyünkre fel,
hogy jövőnk újra szép legyen,
mit minden magyar ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2022-04-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találkozzunk a Költészet napján Egyeken!


Aranyosi Ervin: Találkozzunk a Költészet napján Egyeken!

Költészet napján Egyekre megyek,
köztetek lenni, hogy veletek legyek,
de ehhez az kell, hogy eljöjj barátom,
a találkozást már olyan nagyon várom!

A szeretetről mesélek néktek,
táplálja lelkem, én benne élek,
s hiszem, ez éltetőm és adnám másnak,
akik még keresik, s lelkekbe ásnak!

A költészet napját ünnepeljük együtt,
ha már a verseket mindnyájan szeretjük!
Verseknek, meséknek vidám dala árad,
és a végeredmény megjelenik nálad.

Hozom könyveimet, úgy lesz maradandó,
bármikor olvashat tőlem a halandó!
Aki könyvet is vesz, annak dedikálom,
e közös ünnepet, szívemből ajánlom!

Aranyosi Ervin © 2022-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cipő nélkül


Aranyosi Ervin: Cipő nélkül

Kilenc éve – ki hinné barátom –
hogy égi útra szántad el magad!
A rajongókban fekete lyuk tátong,
de minden dalod szívünkben marad!
Bár megcsaltak az eltartott barátok,
még nélküled is kullog szekerük,
de nem fáj már, ha odafentről látod,
hogy szegényebb lett csak a Föld velük.
Dalod ma is betölti a szívünket,
a bús fájdalmad olykor leteper,
a szívfájdalmad ragályosnak tűnhet,
mert a lelkünk érzésekre lel!
A hiányod ma nem pótolja senki,
be kell érnünk azzal, ami maradt,
ám nem kellett volna úgy elsietni,
hogy a szíved bele is szakadt!

Aranyosi Ervin © 2022.03.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lóbeszéd – szóbeszéd


Aranyosi Ervin: Lóbeszéd – szóbeszéd

Hej barátom, miért fetrengsz ott a porban,
mielőtt megálltam, idejében szóltam!
Nem hiszem, hogy nekünk versenyeznünk kéne,
persze, ha egódnak erre van igénye…
Az őrangyalodat éppígy megelőzöd,
sebed nyalogatni azután nem győzöd!
A nagy rohanásnak látod, ez a vége?
Kászálódj fel szépen, és ülj vissza végre!
Hej barátom, miért kellett úgy sietned,
most pórul járt embert láthat a nép benned!
Persze, én a mesés repülést is láttam!
Na, felülsz, vagy inkább kullogsz csak utánam?

Aranyosi Ervin © 2022.02.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel


Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Aranyosi Ervin © 2022.01.14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!


Aranyosi Ervin: Nevetni láttam az eget!

Álmodtam szépet,
álmodtam jót.
Én kormányoztam
az álomhajót.
Amerre néztem,
ott csak csoda várt,
nevetni láttam
a látóhatárt.

Azt teszem végre,
mit vágyott szívem,
álomhajómat
szép révbe viszem,
boldoggá válok
szeretve én,
szívdobbanásom
a kedvenc zeném.

Szabaddá váltam,
nincs rajtam teher,
nem érzem többé,
hogy küzdeni kell!
Élem a létet,
és boldog vagyok,
mások lelkében,
szép nyomot hagyok.

Álmodni mertem,
most ébren vagyok,
napom teremtem,
s a lelkem ragyog.
Boldog a szívem,
mert nincs egyedül,
békém galambja
a vállamon ül.

Ébren is kéne,
álmodni már,
megkapni végre,
azt ami jár,
s szívünkből adni,
amit lehet,
megtapasztalni
egy szebb életet.

Ébredjetek fel
jó emberek!
Legyen az élet
több veletek!
Váltsuk valóra,
mit álmunk ígér,
mikor a kedvünk
az egekig ér!

Ébredj barátom,
és álmodj velem!
Miénk a cseppnyi,
s a végtelen
Csak meg kell élnünk
saját csodánk,
s nem is kell félnünk
egy életen át!

Ébredjetek fel
jóemberek,
csak egy a fontos,
a szívszeretet!
Nem kell, hogy harcolj,
csak boldogan élj,
holnapba nézve
szép jövőt remélj!

Álmodjunk együtt,
álmodjunk jót,
tegyük boldoggá
az álmodozót,
gondolatunk majd
szebb jövőt teremt,
majd ezzel uraljuk
a végtelent!

Szeretve élni,
mit is jelent?
Teljessé tenni
a megélt jelent.
Elfogadásban
megélni csodát,
látni az élet
szebb oldalát.

Nevetni láttam
a fénylő eget,
szívemben itt él
e szép jelenet,
arcodra festem
e vidám jelet,
tükrödben lássad,
hogy lelked nevet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevettess meg!


Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!

Egész évben lóg az orrunk?
Egész nap csak morgolódunk!
Az életem ne így teljen,
benne örömömet leljem!

Nevettess hát meg barátom,
vidítsál fel mindenáron,
lássunk jobbat, vegyük észre,
s legyen okunk nevetésre!

Félelmünket dobjuk sutba,
ne lehessen borúnk útban,
ha kell, vicceket meséljünk,
tiszta szívvel, vígan éljünk!

Ám, őszintén kell nevetnünk,
tiszta forrás ered bennünk,
s ha vize arcunkra árad,
lelkünk nevetni nem fárad!

Nevettess hát, s kacagj vígan,
ráérsz sírni, majd a sírban!
Teremtsünk vidám világot,
mely a nevetéstől áldott!

Adjunk nevetést és mosolyt,
vidámítsunk minden komolyt,
s ha a félelem menekül,
minden a helyére kerül.

Nevetnem kell, hát nevettess,
s nevess te is, sose reszkess,
nem kell félnünk a világtól,
minket a nevetés ápol.

Beteg lennél? Meg is gyógyít,
aligha találsz jobb gyógyírt!
Ha már reggel korán kezded,
napod el nem vesztegetted!

Mindaz, aki tud nevetni,
képes lesz boldoggá lenni,
másokat boldoggá tenni,
életet komolyan venni!

Ez életünk sava-borsa,
a vidámnak szebb a sorsa,
s megszépülhet a világod,
ha azt derűs szemmel látod!

Jó barátom, nevettess meg,
mert míg szívem búban tesped,
jobb világom nem találom,
a jó utat én sem látom.

Nevessünk hát, ez a lényeg,
lelkünkből a tiszta fények
ragyogjanak a világra,
hangolódjunk kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerető barát


Aranyosi Ervin: Szerető barát

Kicsi vagyok, s nem értem még világom.
Egyet tudok, hogy szeretetre vágyom!
Keresem azt, ki lenne a barátom,
s kicsi szívem, majd örül, ha őt látom.

Kicsi vagyok, de lelkesedni képes,
s hozzáérek a barátom szívéhez.
Nem lesz nehéz mindig szeretni engem,
örök társra talál a gazdám bennem!

Ragaszkodom, és hűséggel szolgállak,
ha messze mész én mindig hazavárlak,
s ha itt leszel, mindig boldognak látszom,
hisz lesz nekem egy szerető barátom!

Aranyosi Ervin © 2021-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még utoljára?


Aranyosi Ervin: Még utoljára?

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Talán egy virág még kinő,
jelezve, élt itt valaki,
belészakadt a vers, a dal,
nem tudta élőn tartani.
Elfolyt a hit, a szép remény,
megállt a szív csak vértelen,
kihalt az érték, a tudás,
hisz az ember testvértelen.

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Rosszul végeztem dolgomat,
nem vált szebbé ez a világ,
nem lett az ember boldogabb
az élőn férgek foga rág.
Isten elbújt egy kő alatt,
s pusztulni hagyja nemzetét,
kikben istenhit sem maradt,
kihunyt a fény, így lett sötét!

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Menekülj hát, fuss messze el előlem,
ma már a halál hörög csak belőlem,
gyilkolja meghasonlott lelkemet,
mert ez a kor, halálos kór,
mely közönyével eltemet.
Hitetlen lény az ember mind,
s amíg pénzt, sikert istenit,
rend a világban nem lehet!
Ne éltess halott lelkeket!

Talán még most,
tán mielőtt letenném végleg lantomat…
Tudd meg barátom,
hogy nem tudod, megköpködni sírhantomat!
Hiszen örökkön élek én,
s jobbítok még e földtekén,
szeretettel hitet adok,
mert teremtő lélek vagyok,
akin nem fog a félelem…
Jöjj barátom, tarts én velem!
Teremtsünk jobb világot itt,
emelve a Föld lelkeit!

Aranyosi Ervin © 2021-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom


Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom

Bohóckodom, de vajon mért teszem?
Bolond lennék és elment az eszem?
Vagy éppen mások tükre én vagyok,
ki belül bús, csak kívülről ragyog?
Ne hidd barátom, az képmutatás,
bennem a mókást, a vidám lelket lásd!
Bohóckodom, hogy jobb kedved legyen!
hogy túl léphess a napi gondhegyen.

Letehesd végre lelked terheit,
s valóra váltsd régebbi terveid!
Hogy ne borongj, nem vagy te rossz idő,
kiben a feszültség napról-napra nő!
Ne szórj másokra bús villámokat,
nevetned kell, de azt meg jó sokat!
Bohóckodom, hogy jobb kedvünk legyen,
a nevetés majd szabaddá tegyen!

Bohóckodom, s a bánat menekül,
felszabadul a lelkünk legbelül,
és leszakad a nyomasztó teher,
ha az ember vígan kacagni mer!
Legyünk a Föld legjobb bohócai,
s ha látjuk azt, hogy búsul valaki,
csaljunk mosolyt a gondok helyébe,
tegyünk rendet búskomor fejében.

Tudod-e már, hogy mért bohóckodom,
mert, jóbarát, a bútól óckodom!
A vidámságban a Nap ott ragyog,
és célom lesz, már tudom, hol vagyok!
A nevetés könnyen felszabadít,
és boldogabban élni megtanít,
és megérteti veled az okot,
amiért én – neked – bohóckodom!

Aranyosi Ervin © 2020-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva