Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő


Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő

Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.

A mókus is gondolkodott,
jó lehet-e háznak?
Vagy az odút kibélelni,
ha majd télen fáznak?

Csak, hogy most a mókusodú
telve élelemmel,
a mókusnak meg a szíve,
egy kis félelemmel.

Mire a makk, a mogyoró
elfogyhat belőle,
bizony ezt a szép lábbelit
elviszik előle!

Hogyan tudná szerzeményét
biztonságban tudni,
hova lehetne a cipőt
más elöl eldugni?

Ki lehetne talán adni
egy madárnak bérbe,
havonta egy egész diót
kérhetne cserébe.

Hát a cipőt hol őrizze,
míg bérlőt találhat?
Mert addig egy jó rejtekhely
előnyére válhat.

Úgy döntött hát, hogy elviszi
medve barlangjába,
rá a cipő úgy sem lesz jó,
mert túl nagy a lába.

A medvének barlangjába
úgysem jár be senki.
Róka, nyúl, vagy tolvaj szarka
nem merne bemenni!

Így aztán a medvénél
a cipőt elrejtette,
s büszke volt, hogy mennyi észre
vallott ügyes tette.

Kínálgatta fűnek-fának
cipő-bérleményét,
csillogtatva az albérlet
számos szép erényét.

De a cipőt látatlanban,
a holló sem kérte,
azt üzente, hogy a mókus
előbb menjen érte!

Elment hát a mókusunk
a medve barlangjába,
ám az odarejtett cipőt
sehol sem találta…

Barlang előtt, a tisztáson
medvebocs tanyázott,
valamivel bíbelődött,
elfoglaltnak látszott.

A mókusunk felszaladt
egy közeli fenyőre,
onnan lesett le a földön
buzgón ügyködőre.

Aztán elhűlt, szörnyülködött,
borzasztó mit látott,
a kis mackó éppen
az ő cipőjével játszott!

Karmaival széttépkedte,
foggal marcangolta,
félredobta, majd ráugrott,
s széjjeldarabolta.

Mert a mackó azt tanulta
egész bocs korától,
hogyan szabaduljon lelke
mások bocskorától.

A mókusnak nem lesz holló
idén a vendége,
mert a cipő széjjelszakadt…
Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2017-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Tavaszról álmodó
Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Mackó pajtás, mi van veled?
Te is unod már a telet?
Ki aludtad tán magadat?
Kamrádban méz csepp sem maradt?
Már a hó is olvad, csorog?
– Enned kéne, gyomrod korog?
Mire gondol most a medve?
– Bár a tavasz közeledne!
Visszafordul barlangjába,
visszabújik a vackába,
újra rátalál az álom.
– Utánoznám, megpróbálom!

Aranyosi Ervin © 2017-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha nyár van és nagy a hőség – ez egy prima lehetőség!

Gyere el ha nagyon meleged van,
ha a rosszból nagyon eleged van.
Hűvös élmény csalogat a mélybe,
csak a rosszkedv kerülhet veszélybe.

Szemlő-hegyi-barlang  hűvös mélyén,
merengj el a gongok lágy zenéjén.
Ám mielőtt ezen meditálnál,
jó lenne, ha velünk körbe állnál.

Nevetésünk visszhangozzon végre,
szálljon fel a barlang tetejébe.
Érzéseid emeljék a lelked,
változások induljanak benned!

E kis helyen sok jó ember elfér,
ha kedved van, te is eljöhetnél.
A barlangban hűsölhet az ember,
idevárunk, sok sok szeretettel!

További részletek és jelentkezés

By

Aranyosi Ervin: Az élmény újra vár!

A kacagástól visszhangzott a barlang,
Arcunkra mosoly festett szép napot.
Velünk voltál, ha te is úgy akartad,
S ha eljössz, újra megtapasztalod.

Hangtálak lágyan suttogtak füledbe,
angyalok küldtek édes, lágy zenét,
majd gong szavára estünk révületbe,
hallva egy álom szép üzenetét.

Ha velünk voltál, gazdagabbá lettél,
felhevült lelked öröm járta át.
Lelki társakkal önfeledt lehettél,
s elfelejthetted a világ 100 baját.

Biztatlak hát, ismét legyél közöttünk,
ereszd szívedhez a megváltó csodát.
Hívj másokat, – s mi “angyal ruhát” öltünk,
– légy hírnökünk, s másoknak add tovább!

Információk a következő alkalomról és jelentkezési lehetőség itt!

By

Aranyosi Ervin: Gong és Nevetés a barlangban

A természetnek lágy ölén.
egy barlang mélye vár reád.
Egy csodás megtapasztalás,
hol elcsendesül a világ.

Egy percbe süllyed az idő.
Eggyé válik a hang, s a csend.
összeolvad a múlt, s jövő,
az odafent, s az idelent.

A komolyság, s a nevetés,
a valóság, s az álmaink.
Elcsendesül a szívverés,
s a tükörképed rád kacsint.

Hát jöjj, tapasztalj, éljed át,
lelkedre lelj most csendesen.
Gong bongó dalát hallhatod,
s hulláma visz a tengeren.

>>> Itt minden infó megtudsz + Jelentkezés! <<<

By

Aranyosi Ervin: Hangtál és Gongmeditáció a Szemlő-hegyi-barlangban

Amikor csendben maradtál,
halkan megszólalt a hangtál,
lelked lassú táncba kezdett,
és az élmény nem eresztett.

Lent a barlang hűvösében,
felolvadtál a zenében,
majd a gong szavára máris,
tovatűnt a külvilág is…

Felrepülni támadt kedvem,
fent, mennyei fellegekben,
s úgy éreztem, hogy már várnak…
körülvesznek angyal-szárnyak.

Majd az Óceánok hívtak,
a hullámok meg-megnyíltak,
álomvilág, zengő hangok,
elringattak apró lantok.

Tenger moraj, égi fények,
csillag por és bálna ének,
átkaroltak, körbefontak,
mélybe húztak, égbe dobtak.

Majd elhalkult szépen lassan,
nap ragyogott a magasban,
helyére mély sötét lépett,
csendbe olvasztva a szépet.