Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vízió


Aranyosi Ervin: Vízió

Álmatlanságban szenved az ország,
s rémálommá érik a valóság.
A lélek nem tud örömökre lelni,
s a balgaságot illik ünnepelni.
A hazugság megmérgezi a lelket,
a vezetők mind ebben remekelnek.
A megalkuvók szakértőkké válnak,
és milliókért karriert csinálnak.

A képviselők pártot képviselnek,
az arcuk helyett álarcot viselnek,
és süketek a választók szavára,
rájuk a nép mindhiába vár ma.
Az álmatlanság vakságot okozhat,
a népre furcsa betegséget hozhat,
mely médián és híreken át terjed,
és bűzös löttye az elmékben erjed.

A félelem megmérgezi a lelket,
cirkuszok vonják el a figyelmet.
A tudós nem tud! Hazugsággal ámít,
de ha ő mondja, elhisznek akármit!
Vakok között oly nehéz az élet,
de talán ez a reánk mért ítélet,
ha álmatlanul, mégis álmot látunk,
mert lassacskán kipusztul a világunk.

Én szeretnék egy jobb világban élni,
hol nem kell folyton hatalomtól félni!
Hol végre a bolygónkkal eggyé válunk,
hol élünk, s nem csak várjuk a halálunk!
Hol szeretet van, igazság és béke
hol őseinknek lépünk örökébe,
hol egy világot minden lélek szolgál,
hol az ember azt is tudja, hol jár!

Hol szolgálunk, de senki nem lesz szolga,
hol minden ember tudja, mi a dolga!
Hol bátran élnek, vidáman nevetnek,
mert nem uralnak többé, nem vezetnek!
Ez egy módon megy, összefogva, együtt,
ha világunkat élővé teremtjük,
és megfigyeljük élő Föld-anyánkat,
hogy felismerjük: – Amit adunk, ránk hat!

Aranyosi Ervin © 2021-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!


Aranyosi Ervin: Állj ki magadért!

Mekkora állat vagy,
és mégis vezetnek!
Mért nem adod magad
át az élvezetnek?
Mért nem indulsz magad
álmaid nyomába?
Mért hagyod, hogy azok
vesszenek homályba?

Vajon mért engeded
magad megvezetni,
hogy mire vagy képes,
nem mondta el senki?
Más útját követve
szolga lesz a lelked,
itt lenne az idő
önmagadra lelned!

Nagyobb vagy, erősebb,
ügyesebb is másnál,
mi lenne, ha végre
saját lábra állnál?
Nem hinnél azoknak,
akik már becsaptak,
ellopott munkádért
alamizsnát adtak!

Vedd már észre magad,
és ne hagyd becsapni!
Ne akarj másoknak
szolgája maradni!
Becsüld önmagadat,
bátran állj ki érted!
Akkor látni fogod,
célodat elérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva