Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ha elmúlik karácsony


Aranyosi Ervin: Ha elmúlik karácsony

Ha elmúlik a karácsony,
a szeretet maradjon!
Muszáj, hogy a szívünk éljen,
melegséget adjon!
Fontos, hogy mi törekedjünk
mindig csak a jóra,
ne múljon el szeretetlen
akár csak egy óra!
Figyeljünk a lelkünkre,
hogy legyen benne béke,
maradjon ott a karácsony
csoda szép emléke!
Ne hűlhessen ki egy szív se,
egy se dideregjen!
Téli fagyban, hóesésben
boldogság teremjen!

Aranyosi Ervin © 2018-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világon örökké karácsony!


Aranyosi Ervin:
Legyen a világon örökké karácsony!

Minden évben várjuk, hogy újra megszülessen,
aztán megint várunk, hogy közöttünk lehessen!
Pedig egész évben köztünk van a helye,
csak szívünket töltsük szeretettel tele!

Ne csak sajátunkat, de mindenki másét,
őrizzük a csodát, az élő Messiásét!
Kövessük példáját, tanuljunk belőle,
szeretet csodáját örököltük tőle!

Lépjünk hát nyomába, hisz kétezer éve,
az esthajnal csillag felkúszott az égre,
s azóta hirdeti, hogy ő megszületett,
miért hűl ki bennünk mégis a szeretet?

Várjuk születését, meghalni m’ért hagyjuk,
sok, szép tanítását gyakran megtagadjuk.
Magunk tesszük rabbá, s lesünk ki a rácson,
hátha megszabadít minket a karácsony!

Pedig, ha szívünkben tanítása élne,
szeretete rosszat, mind jóra cserélne,
s megtalálnánk végre földi létünk célját,
s követnénk a békét, a szeretet-példát!

Gyújtsunk meg egy gyertyát, hadd lobbanjon lángra,
hadd hozzon igaz fényt az egész világra!
Szeretet költözzön minden élő szívbe,
legyen bennünk bőség-asztal megterítve!

Ne éhezzen tovább lélek itt a Földön,
lelkünk öröklétre élőn készülődjön!
Hadd szülessen újjá, s maradjon itt végleg,
hisz az ember tudja, a szeretet a lényeg.

Díszítsük fel lelkünk újjászületésre,
szeretet igéit mind, mind belevésve,
nyissuk fel szemünket, hogy mindenki lásson,
legyen a világon örökké karácsony!

Aranyosi Ervin © 2018-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!


Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
rajtad a harag többé már nem segít!
Engedd el, dobd el! Elmúlt, végre már!
Szárnyalj az égben, mint szabad madár!
Tervezz hát mától egy méltóbb holnapot,
amire vágysz ma, azt holnap megkapod!
Lebegjen cél mindig szemed előtt,
repítsen vágy, hogy elérd a hegytetőt!

Ne cipeld tovább lehúzó terheid,
haragod, dühöd, – az rajtad nem segít!
Ne cipeld tovább, dobd már végre el,
szabadulj meg, s szíved békére lel!
Magadba nézve, csak légy mindig veled,
élvezd lelkedben a zajló életet!
Lásd meg a szépet, örülj, és éld a jót,
képzelt vitorla repítse a hajód!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
dobd el a harcod rossz fegyvereit!
Az élet nem harc, nem kínzó háború,
nincs csatatér, nem borul rád ború!
Az erőszak nem jó hajtó erő,
a fájdalom, attól csak egyre nő!
A szeretet segít, s ha hiszel, az Isten!
Ne háborúzz, hagyd inkább, hogy segítsen!

Ne cipeld hát a terheid tovább,
pihenj csak meg és úgy várd a csodát!
Ne bánts senkit, téged se bántsanak,
s kerüld a harcot, bele ne rántsanak!
Terheid helyét a béke vegye át,
magadban kezdjen szépülni a világ,
s a külvilág követni fogja majd,
csak butaság, ami harcolni hajt!

Ne cipeld tovább, tedd le a terheket,
súly alatt élni, boldogan nem lehet!
Nem másokért kell megfelelni ma,
magadról szóljon magadban az ima!
Szeresd magad és embertársaid,
a hit, remény, már rég benned lakik!
Ha értenéd, csupán szeretni kell,
a mánál sokkal szebb holnap jönne el!

Aranyosi Ervin © 2018-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem


Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol, a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templom tornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak.
A tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, azt amit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, a boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt,
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
Attól féltem, megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja ki vagy
én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.
Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, Égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, folyton rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt egy szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

KÖVETKEZTETÉS:
Ott vagy szerte a világban,
ott vagy kőben, élő ágban,
te vagy minden körülöttem,
előttem vagy és mögöttem,
testemben, a lelkem mélyén,
lelkem kibomló szegélyén.
Végre, végre reád leltem,
mert te veled egy a lelkem!

MÁSOKNAK:
Míg kívül keresed, eltűnik előled,
míg ha önmagadban, előlép belőled,
kitárul az élet, megnyílik előtted,
s rájössz, sohasem volt távol, messze tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen jó barát…

Aranyosi Ervin: Milyen jó barát…

Milyen jó barát a csend,
bennünk szép békét teremt,
ha lelkedben csend marad,
megtalálod önmagad!

Milyen jó barát a fény,
benne éled a remény,
és ha szebb jövőd hiszed,
szabadabbá lesz szíved!

Ref.:
Szeretettel sokkal könnyebb,
ha szemedbe csal is könnyet,
ne bánd hisz az jól esik,
lelked széppel megtelik.
Szeretettel élni álom,
mosolyom, ha megtalálom,
benne lelkem felragyog,
s rögtön látod: Itt vagyok!

Milyen jó barát a hit,
mikor hiszel, megsegít,
és ha magadban hiszel,
napjaidba jót viszel!

A béke is jó barát,
a világ szebb oldalát
megmutatja mind neked,
amikor őt hirdeted!

Ref.:
Szeretettel sokkal könnyebb,
ha szemedbe csal is könnyet,
ne bánd hisz az jól esik,
lelked széppel megtelik.
Szeretettel élni álom,
mosolyom, ha megtalálom,
benne lelkem felragyog,
s rögtön látod: Itt vagyok!

Aranyosi Ervin – Komlósi Ferenc © 2018-02-17.
A dal bármilyen előadása csak a

szerzők írásos engedélyével
lehetséges. Minden jog fenntartva!

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Találj önmagadra!


Aranyosi Ervin: Találj önmagadra!

Emlékezz ki voltál, mikor megszülettél,
míg azzá nem váltál, kivé mára lettél!
Amíg nem mondták meg, mivé kéne válnod,
mások rögös útját, hogyan kéne járnod!
Kínzó rabláncodat mért vetted magadra?
Békéd szép galambját, miért fogtad hadra?
Hová vezet harcod, s hol van a szabadság,
ha a szárnyaidat rövidebbre szabják.

Azt hiszed, csak így tudsz szeretetre lelni?
Örökké másoknak muszáj megfelelni?
Törvények, szabályok korlátozzák lépted.
Rab vagy, s ketrecedbe zár milliónyi érdek!
Teszed, amit várnak. S mondd: – jobban szeretnek?
Ura vagy-e tényleg zajló életednek?
Vagy csak megtapasztalsz, mit engednek mások?
Boldoggá tesznek e megtapasztalások?

Másoknak kuncsorogsz, s haragszol magadra,
ám senki sem figyel fájó zokszavadra.
Cipeled a terhet, mert ezt tanították,
megszakadsz a szélben, s nem bontasz vitorlát.
Nem tudod, hogy ki vagy, s azt se, honnan jöttél,
hiszed az ördöggel szerződést kötöttél?
Mások gondolata minden egyes szavad,
s hiszed, nem létezik a szabad akarat?

Ismerd meg önmagad, keresd azt, ki voltál,
mikor e világra egykor lejutottál!
Találd meg örömöd, leld meg boldogságod,
változtasd javadra az egész világot!
Nézz csak önmagadba, mert ott van a válasz,
megoldást, tiszta fényt lelkedben találhatsz!
Ha majd életedben komoly döntést hozol,
teremtő lényeddel végre találkozol!

Aranyosi Ervin © 2017-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kell a háború!

bekegalamb
Aranyosi Ervin: Nem kell a háború!

Nem kell a háború, nem kell a világnak!
Azok harcoltatnak, akik többre vágynak!
Kik életek árán, kincseket szereznek,
ám nem tagjai a harcoló seregnek.

Mást küldenek hadba, ki a csatatérre,
mindegy sárga bőrű, néger, vagy fehér-e,
Nem számít családja, értelme, vagy kora,
az sem, hogy szegény-e, vagy jól megy a sora?

Csupán annyi számít, hogy “védje hazáját”!
Engedelmeskedjen, s fogja be a száját!
Lényeg, hogy a drága lőszert elhasználja,
s a golyót felfogja? Ezt várja “hazája”?

Nem kell a háború, hidd el nekem, nem kell!
Naponta háborút visel minden ember.
Van ki a létért küzd, van, ki többre vágyna,
ezért mások hátán a csúcsokra hágna!

Ám a háborúban aki részt vesz sérül,
nehezen mond le az EGO köntöséről,
mert a siker némi örömet is okoz,
ha ízére rákapsz, új vágyakat fokoz.

Harcolsz mások ellen, még többre vágysz ennél,
átalakul lényed, mintha nem te lennél.
Hiányzik az élet mozgató rugója,
amiért egykoron elhozott a gólya.

Nem egymás ellen kell megharcolva élni!
Ezt a gondolatot le kéne cserélni!
Mert hát boldogulni született az ember,
megtöltve életét hittel, szeretettel.

Azért születtünk, hogy egymást támogassuk,
s mások tiszta lelkét meg-meglátogassuk.
Örömöt szerezzünk, sok-sok vidámságot,
– szeretettel élni – nincsen erre más ok!

Ne végy hát kezedbe fegyvert, ami ölhet,
ne legyen lakásod laktanya, vagy körlet,
vedd az embereket végre ember számba,
hozzuk el a békét kies kis hazámba!

Nem kell a háború! Nagyon kell a béke!
Harcnak, küzdelemnek legyen végre vége!
Tanuljunk meg szépen csak egymásért élni,
ne is kelljen többé senkinek se félni!

Aranyosi Ervin © 2015-10-17.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Figyelem az arcod…

figyelem az arcod

Aranyosi Ervin: Figyelem az arcod…

Figyelem az arcod, őrizem az álmod,
benne is én vagyok a legjobb barátod.
Ott is együtt játszunk, ott is szeretettel,
egy csepp cicagyerek, egy embergyerekkel.
Lehet-e nagyobb kincs, mint ez a barátság,
követendő példa, hogy mások is lássák!
Együtt felfedezni mindent a világon,
szeretettel élni, ez egy csodaálom.
Figyelem az arcod, rajta derű, béke,
kedves kis mosolyod, mely a legfőbb éke,
és ha majd felébredsz, nevetni is fogsz rám,
mikor úgy teszek majd, mint egy bősz oroszlán…

Aranyosi Ervin © 2015-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.
Nyíljon ki szívünk virága,
aki remél, készülődjön!

Aranyosi Ervin © 2014-12-10.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kicsi pék


Aranyosi Ervin: Kicsi pék

Mindennapi kenyeredet gyúrom össze, látod?
Úgy, ahogy a jó Istenke egykor a világot!
Szeretetem, ügyességem ott lesz a kenyérben,
nem is hinnéd, mi lakozik, két kis pék tenyérben.
Nem félek én a munkától, megfogom a végét,
aki etet, aki táplál, az teremthet békét!
Mindennapi kenyeredet meg is sütöm, látod?
Ezzel fogom jobbá tenni az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2014-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva