Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Élt egyszer egy tavi tündér
sűrű nádas rejtekén.
Úgy hiszem, hogy néhány jó szót,
most ő róla ejtek én.

Itt élt egész kis korától,
mert szerette a vizet.
Múlt héten volt szülinapja,
betöltötte a tízet!

Iskolába sohasem járt,
mégis írt és olvasott.
Öreg bagoly tanította,
ki a tó mellett lakott.

Minden élőt nagyra becsült,
tisztelte az életet,
és megtanult varázsolni,
mert a lét úgy szép lehet.

Együtt úszott a halakkal,
és kacsákat etetett,
vidrák kölykeivel játszott,
ameddig csak lehetett.

Átsétált az aranyhídon,
mikor földre szállt a Nap,
víz tetején táncot lejtett,
nem süllyedt el, fenn maradt.

A fűzfával dudorászott,
mikor feltámadt a szél,
s meghallgatta a sok hattyú
holdvilágnál mit beszél.

Hallgatta a békák dalát,
tőlük zengett ám a tó,
a sok dalnok, mind elbújik,
hallható, s nem látható.

Jól megtréfált minden horgászt
ki bedobta csaliját,
gumicsizmát, konzervdobozt
foghattak csak, ami járt.

Minden vadászt elaltatott
vadászidény idején,
ne lőhessen vadkacsákat
az a sok lusta legény.

Csupa jóság vezérelte,
szívében a szeretet,
összeszedte éjszakánként
tó partján a szemetet.

Nádasban volt kicsi háza
és ott egyedül lakott,
bárki jött a vendége volt,
nem is tett rá lakatot.

Télen gyakran korcsolyázott,
mikor a tó befagyott,
korcsolyája nyomán csodás,
szép jégrajzokat hagyott.

Kacagott a sirályokkal,
vagy a Nappal nevetett.
Boldog volt a tó is tőle,
hisz tündére lehetett.

Mikor nyáron arra jártam,
találkoztam is vele.
Illendően ráköszöntem,
s vártam, hogy megismer-e,

Jaj, megörült, látszott rajta,
emlékezett még reám,
hiszen tavaly itt tanyáztam,
holdvilágos éjszakán.

Akkor épp nagy tüzet raktam,
hűvös volt az éjszaka,
s megjelent a tüzem mellett,
a tavi tündér maga.

Megkérdezte leülhet-e,
aminek én örültem,
kerestem hát egy kis széket
s a lapját letöröltem.

Épp egy nádsípot faragtam,
s kipróbáltam hogyan szól,
és hallottam, hogy egy rigó,
a kis dalra válaszol.

Aztán jöttek tücskök, békák,
alakítva zenekart,
hamar összeállt a kórus,
és mind dalolni akart.

A tündér elénekelte
a szép tónak a dalát,
szemközti hegy visszhangozta,
késleltetve odaát.

Madarak is körénk gyűltek,
lám csak, mind velünk dalolt,
a tündéri éjszakában,
bizony ez szép csoda volt.

Hát ilyen a tavi tündér,
jóságos és nagyszerű,
szép lelkéből másokra száll,
a vidámság, a derű.

Te is lehetsz tavi tündér,
megvédheted a tavat,
felelősen vigyázni rá,
az is komoly feladat.

Ha nem tudod mit kell tenned,
könnyen megtalálható,
tavi tündér mesterségben
ő lesz majd az oktató.

Mint a tündér, meg kell védjük
erdeink és tavaink,
vigyázzon a természetre,
kiben jóság, s szív lakik.

Én tanulni jöttem hozzá,
varázsolni akarok,
hisz a földért, ahol élek
a felelős én vagyok.

Mennyivel szebb a világunk,
mikor élettel teli,
ahol minden okos ember
az örömét megleli.

Aranyosi Ervin © 2019-08-28
A vers és a rajz megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!


Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!

Verebek ugrálnak a diófaágon,
fényes jókedvüket igen csak csodálom!
Nem aggasztja őket, hogy mit hoz a holnap,
egész világukat így találják jónak.

Csiripelésüktől felébred a lelkem,
tán repülnöm kéne, vígan útra kelnem?
Megkeresni néhány jókedvű barátot,
s elmesélni nekik, a szemem mit látott.

A szívem mit érzett, a fülem mit hallott,
mikor a világom önmagáról vallott.
Amikor rájöttem: – egyszerű az élet,
és hogy minden lélek szabadabban élhet.

Hej, ha veréb lennék, verset csiripelnék,
a többi verébben közönségre lelnék,
aztán meghallgatnám mások költeményét,
miként csillogtatja költői erényét.

Aztán tovaszállnék, s elmondanám újra,
míg a többi veréb szépen megtanulja.
Együtt csiripelnénk tovább azt a verset,
élvezve, hogy lelkünk békét ünnepelhet.

Hej, ha veréb lennék a diófaágon,
folyton csiripelnék, mindig, s mindenáron!

Aranyosi Ervin © 2019-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az igazi felismerés


Aranyosi Ervin: Az igazi felismerés

Mikor problémád van, ne siránkozz rajta,
ne sírd világodat bánattal teli!
Hiszen a forrásod nem veszted akarta,
tudja, a megoldást lelked megleli.
Mert már minden válasz ott van régen benned,
külvilág zajától mégsem hallhatod!
A negatív érzés épülni nem enged,
ha fájdalmaidnak tested átadod.

Mindig csak a jóról, s szépről kéne szólnod,
kerülni a rosszat és a nyafogást.
Hinni, gondjaidat könnyedén megoldod,
s nem kell érte tenned, hidd el, soha mást:
– csak a lelked mélyén szépen elmerülni,
a külvilág zaját megszüntetni már.
Saját szép lelkeddel egy síkra kerülni,
ahol csend és béke, s Isten szava vár.

Ott van az életnek minden tudománya,
a tudásnak fénye ott majd rád vetül,
megoldódik könnyen életed talánya,
lelkednek tavából felszínre kerül.
Harcnak, küzdelemnek nincsen semmi haszna,
boldoggá az embert csak szeretet tehet.
Melletted az élet könnyen elszaladna,
és csak történnének a dolgok veled.

Adj örömöt másnak, ha örömre vágynál,
vidámíts, vigasztalj, így emelve fel!
Nincs nagyobb gazdagság egy igazi társnál,
akinek a lelke lelkednek felel.
Tapasztald meg azt is, milyen öröm adni,
csodálatos érzés, boldogabb a szív,
és ha felismered, jó akarsz maradni,
hisz maga az élet egy szebb világba hív!

Aranyosi Ervin © 2019-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Békélj meg!


Aranyosi Ervin: Békélj meg!

Nem harc az élet!
Az csupán a látszat!
Hiába jártad végig iskoládat,
ha nem érted az élet lényegét.
De amíg futsz,
versengsz csak elvakultan,
vagy sérelmek közt hánykolódsz a múltban,
lemarad lelked, s elméd mit sem ért.

Nem harc az élet!
Megbékélni kéne!
És átérezni, hogy mit jelent a béke.
Megélni végre a szépséges jelent.
Jelekre lelni
az éppen zajló mában,
megmártózni a bőség áramában,
s keresni azt, hogy melyik, mit jelent?

Nem harc az élet!
Nem áldozat az ember!
Csak együtt kéne élned Isteneddel,
s megélni egyként isteni valódat!
A lelkedet
a jelenben találod,
s míg retteged nem létező halálod,
magadra húzod árnyék-takaródat.

Alatta nem látsz,
csak fájdalmat érzel.
Nem tudsz kezdeni semmit az egésszel,
mert félelmeid elvakítanak.
Ettől beteg
az ember teste, lelke,
ezért nem szállhat fennen, fellegekben,
s elhiszi azt, amit tanítanak.

Nem harc az élet!
Csak észre kéne venni!
Nem kell nekünk mind-mind pokolra menni,
ne higgyük el, hogy bűnösök vagyunk.
Szeretni kell!
Ezt kéne megtanulni
és nem fogunk pokol tűzébe hullni!
Szívvel éljünk, s használjuk bölcs agyunk.

Nem harc az élet!
Ideje lenne másnak!
Egy nagyszerű, közös álmodozásnak,
mely bőségbe, boldogságba vezet.
Ha lelkünkben
végre a béke élne,
ha jövőjétől az ember nem félne,
ha átjárna az élet-szeretet.

Nem harc az élet,
ha nincsen ellenséged!
Ha nem rettegve várod épp a véget,
ha értelmet nyer lelkedben a lét.
Hiszen Teremtőd
ellát minden jóval!
Élelemmel, s átgondolni valóval,
s ha kész vagy rá, csodákat tesz eléd!

Nem harc az élet!
Békélj meg magaddal!
Legyél a jóság, a csodát hordó angyal,
kitől világunk boldog, s szép lehet!
Békélj meg hát,
lelked nyugtára leljen,
és aki lát örömmel ünnepeljen!
Szeresd valódat, élvezd az életed!

Aranyosi Ervin © 2019-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha elmúlik karácsony


Aranyosi Ervin: Ha elmúlik karácsony

Ha elmúlik a karácsony,
a szeretet maradjon!
Muszáj, hogy a szívünk éljen,
melegséget adjon!
Fontos, hogy mi törekedjünk
mindig csak a jóra,
ne múljon el szeretetlen
akár csak egy óra!
Figyeljünk a lelkünkre,
hogy legyen benne béke,
maradjon ott a karácsony
csoda szép emléke!
Ne hűlhessen ki egy szív se,
egy se dideregjen!
Téli fagyban, hóesésben
boldogság teremjen!

Aranyosi Ervin © 2018-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világon örökké karácsony!


Aranyosi Ervin:
Legyen a világon örökké karácsony!

Minden évben várjuk, hogy újra megszülessen,
aztán megint várunk, hogy közöttünk lehessen!
Pedig egész évben köztünk van a helye,
csak szívünket töltsük szeretettel tele!

Ne csak sajátunkat, de mindenki másét,
őrizzük a csodát, az élő Messiásét!
Kövessük példáját, tanuljunk belőle,
szeretet csodáját örököltük tőle!

Lépjünk hát nyomába, hisz kétezer éve,
az esthajnal csillag felkúszott az égre,
s azóta hirdeti, hogy ő megszületett,
miért hűl ki bennünk mégis a szeretet?

Várjuk születését, meghalni m’ért hagyjuk,
sok, szép tanítását gyakran megtagadjuk.
Magunk tesszük rabbá, s lesünk ki a rácson,
hátha megszabadít minket a karácsony!

Pedig, ha szívünkben tanítása élne,
szeretete rosszat, mind jóra cserélne,
s megtalálnánk végre földi létünk célját,
s követnénk a békét, a szeretet-példát!

Gyújtsunk meg egy gyertyát, hadd lobbanjon lángra,
hadd hozzon igaz fényt az egész világra!
Szeretet költözzön minden élő szívbe,
legyen bennünk bőség-asztal megterítve!

Ne éhezzen tovább lélek itt a Földön,
lelkünk öröklétre élőn készülődjön!
Hadd szülessen újjá, s maradjon itt végleg,
hisz az ember tudja, a szeretet a lényeg.

Díszítsük fel lelkünk újjászületésre,
szeretet igéit mind, mind belevésve,
nyissuk fel szemünket, hogy mindenki lásson,
legyen a világon örökké karácsony!

Aranyosi Ervin © 2018-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!


Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
rajtad a harag többé már nem segít!
Engedd el, dobd el! Elmúlt, végre már!
Szárnyalj az égben, mint szabad madár!
Tervezz hát mától egy méltóbb holnapot,
amire vágysz ma, azt holnap megkapod!
Lebegjen cél mindig szemed előtt,
repítsen vágy, hogy elérd a hegytetőt!

Ne cipeld tovább lehúzó terheid,
haragod, dühöd, – az rajtad nem segít!
Ne cipeld tovább, dobd már végre el,
szabadulj meg, s szíved békére lel!
Magadba nézve, csak légy mindig veled,
élvezd lelkedben a zajló életet!
Lásd meg a szépet, örülj, és éld a jót,
képzelt vitorla repítse a hajód!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
dobd el a harcod rossz fegyvereit!
Az élet nem harc, nem kínzó háború,
nincs csatatér, nem borul rád ború!
Az erőszak nem jó hajtó erő,
a fájdalom, attól csak egyre nő!
A szeretet segít, s ha hiszel, az Isten!
Ne háborúzz, hagyd inkább, hogy segítsen!

Ne cipeld hát a terheid tovább,
pihenj csak meg és úgy várd a csodát!
Ne bánts senkit, téged se bántsanak,
s kerüld a harcot, bele ne rántsanak!
Terheid helyét a béke vegye át,
magadban kezdjen szépülni a világ,
s a külvilág követni fogja majd,
csak butaság, ami harcolni hajt!

Ne cipeld tovább, tedd le a terheket,
súly alatt élni, boldogan nem lehet!
Nem másokért kell megfelelni ma,
magadról szóljon magadban az ima!
Szeresd magad és embertársaid,
a hit, remény, már rég benned lakik!
Ha értenéd, csupán szeretni kell,
a mánál sokkal szebb holnap jönne el!

Aranyosi Ervin © 2018-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem


Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol, a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templom tornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak.
A tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, azt amit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, a boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt,
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
Attól féltem, megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja ki vagy
én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.
Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, Égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, folyton rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt egy szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

KÖVETKEZTETÉS:
Ott vagy szerte a világban,
ott vagy kőben, élő ágban,
te vagy minden körülöttem,
előttem vagy és mögöttem,
testemben, a lelkem mélyén,
lelkem kibomló szegélyén.
Végre, végre reád leltem,
mert te veled egy a lelkem!

MÁSOKNAK:
Míg kívül keresed, eltűnik előled,
míg ha önmagadban, előlép belőled,
kitárul az élet, megnyílik előtted,
s rájössz, sohasem volt távol, messze tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen jó barát…

Aranyosi Ervin: Milyen jó barát…

Milyen jó barát a csend,
bennünk szép békét teremt,
ha lelkedben csend marad,
megtalálod önmagad!

Milyen jó barát a fény,
benne éled a remény,
és ha szebb jövőd hiszed,
szabadabbá lesz szíved!

Ref.:
Szeretettel sokkal könnyebb,
ha szemedbe csal is könnyet,
ne bánd hisz az jól esik,
lelked széppel megtelik.
Szeretettel élni álom,
mosolyom, ha megtalálom,
benne lelkem felragyog,
s rögtön látod: Itt vagyok!

Milyen jó barát a hit,
mikor hiszel, megsegít,
és ha magadban hiszel,
napjaidba jót viszel!

A béke is jó barát,
a világ szebb oldalát
megmutatja mind neked,
amikor őt hirdeted!

Ref.:
Szeretettel sokkal könnyebb,
ha szemedbe csal is könnyet,
ne bánd hisz az jól esik,
lelked széppel megtelik.
Szeretettel élni álom,
mosolyom, ha megtalálom,
benne lelkem felragyog,
s rögtön látod: Itt vagyok!

Aranyosi Ervin – Komlósi Ferenc © 2018-02-17.
A dal bármilyen előadása csak a

szerzők írásos engedélyével
lehetséges. Minden jog fenntartva!

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Találj önmagadra!


Aranyosi Ervin: Találj önmagadra!

Emlékezz ki voltál, mikor megszülettél,
míg azzá nem váltál, kivé mára lettél!
Amíg nem mondták meg, mivé kéne válnod,
mások rögös útját, hogyan kéne járnod!
Kínzó rabláncodat mért vetted magadra?
Békéd szép galambját, miért fogtad hadra?
Hová vezet harcod, s hol van a szabadság,
ha a szárnyaidat rövidebbre szabják.

Azt hiszed, csak így tudsz szeretetre lelni?
Örökké másoknak muszáj megfelelni?
Törvények, szabályok korlátozzák lépted.
Rab vagy, s ketrecedbe zár milliónyi érdek!
Teszed, amit várnak. S mondd: – jobban szeretnek?
Ura vagy-e tényleg zajló életednek?
Vagy csak megtapasztalsz, mit engednek mások?
Boldoggá tesznek e megtapasztalások?

Másoknak kuncsorogsz, s haragszol magadra,
ám senki sem figyel fájó zokszavadra.
Cipeled a terhet, mert ezt tanították,
megszakadsz a szélben, s nem bontasz vitorlát.
Nem tudod, hogy ki vagy, s azt se, honnan jöttél,
hiszed az ördöggel szerződést kötöttél?
Mások gondolata minden egyes szavad,
s hiszed, nem létezik a szabad akarat?

Ismerd meg önmagad, keresd azt, ki voltál,
mikor e világra egykor lejutottál!
Találd meg örömöd, leld meg boldogságod,
változtasd javadra az egész világot!
Nézz csak önmagadba, mert ott van a válasz,
megoldást, tiszta fényt lelkedben találhatsz!
Ha majd életedben komoly döntést hozol,
teremtő lényeddel végre találkozol!

Aranyosi Ervin © 2017-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva