Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?


Aranyosi Ervin: Ismered önmagad?

Mondd kedves barátom, te ismered magad?
És ez a tudásod, vajon miből fakad?
Talán mások mondták? Szidtak, vagy dicsértek?
Vajon gyermek korban, mily bántások értek?
A szeretet akkor volt csak elérhető,
ha lelked lenyugszik, s fejed lágya benő?
Ha már felnőtt szemmel nézed a világot,
s azt látod, mit szülőd, vagy nevelőd látott?

Mondd csak hányan voltak lelkedre hatással?
Törődtél magaddal, vagy mindig a mással?
Saját álmod élted? Próbáltál evezni,
tengernyi határ közt magad kifejezni?
Úgy tetted dolgodat, ahogy mások mondták?
Akkor is, ha ezzel kedved elrontották?
Vajon félre dobtad összes izzó vágyad,
csak, hogy szeressenek, s levágják a szárnyad.

Mondd csak, földhöz kötve, megismerted magad,
vagy csak szabad lelked ingoványba ragad?
Teszed, amit mások kérnek és elvárnak,
s csak átlagos dolgok maradnak utánad.
És vajon az lettél, akinek születtél,
vagy meghasonultál, másnak megfeleltél?
Mások bús terheit cipeli a vállad?
Mondd, a saját lelked, végre megtaláltad?

Hiszem, sosem késő, önmagaddá válni,
csupán a lelkedet kéne hagynod szállni!
Terheidet dobd el, élj magadért végre,
dobd el a sok béklyót, s emelkedj az égre!
Csak úgy csendesülj el, s keresd meg a lelked,
igazi önmagad ott él mélyen benned.
Tedd szabaddá végre, s vágyaidat éld át,
hagyatkozz lelkedre, s keress méltó példát!

Ismerd meg önmagad, lépj valós utadra,
bátorítson álom, erőt adó mantra!
Soha sincsen késő, felszállni, repülni,
csodát rejtő, valós álmokba merülni!
Szeretni, tisztelni önmagadat végre,
szabadság örömét felírni az égre!
Álmokat álmodva önmagaddá válni,
szeretni, örülni, a létet csodálni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tintaló, avagy a pacából lett paci


Aranyosi Ervin:
Tintaló, avagy a pacából lett paci

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy tinta folt.
Toll ejtette a papírra,
s nem reagált a radírra.
Nem tűnt el, csak kéklőn fénylett.
Kéklő felhőként örvénylett.

Néztem, néztem, de nem tetszett,
tiszta lapot összefestett,
s nem is láttam jónak, szépnek,
egy formátlan, buta kép lett!
Folyt a tollamból a tinta,
s lám a buta papír itta.

Fogtam hát egy másik tollat,
mert a pacni nem rabolhat,
el egy egész papírt tőlem,
hogy ne is halljon felőlem.
Nézegettem hát a foltot,
mert akkor még nyugton volt ott!

Nem volt keze, nem volt lába,
biztos nem járt iskolába.
Nem is tudta mi a játék.
– Ha így hagynám jobban járnék?
Egy kis ördög ébredt bennem:
– Hogyan kéne lóvá tennem?

Rajzoltam rá egy lófejet,
mert a pacni hagyott helyet,
aztán alá négy lólábat,
a lábakra meg patákat,
a végére hosszú farkat,
mert anélkül nem maradhat!

Itt állt hát egy kéklő, kék ló,
a lábain nem volt béklyó,
ágaskodott és nyerített,
de lám, rám sem hederített.
Így lett paci a pacából,
amit egy kék paca ápol.

Figyeltem, hogy meddig bírja,
itt tartani a papírja,
egyet-kettőt ágaskodott,
s az asztalra átslattyogott,
s kezdődött egy hosszú vágta,
s elfutott a nagyvilágba.

Úgy elszaladt tőlem mintha,
nem is lett volna itt tinta.
Biztos rétre, Napra vágyott,
megismerni a világot.
Ha kék lovat látnál egyszer,
tudd meg, hogy az tőlem ment el!

Aranyosi Ervin © 2017-06-25.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva