Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: November

Aranyosi Ervin: November

Aranyosi Ervin: November

Puha avar takaróval
az ősz szép ágyat vetett.
Ha épp most az erdőben jársz,
ez fogja fel léptedet.
Szél anyó, ha úgy találja,
nem sima a lepedő,
felkap pár tucat levelet,
s a nyomukba ered ő.

Aztán szépen elsimítja.
Ott alszik a sok bogár,
és a később kikelő mag,
a telet ott várja már.
Azt hiszed, hogy szemetel csak?
Mire jó a sok levél?
Ám a természet az tudja:
– Tavasz és nyár bennük él.

Az frissíti fel a földet,
tápanyaggal lesz teli,
az elmúlók sok tudása,
a születőt élteti.
Ha jön a tél, betakarja,
szórva rá puha havat.
Némi faggyal tartósítja,
s jégvirágot is arat.

A napfény is egyre csökken,
fázik mind-mind, aki él.
Bújjatok hát ágyatokba,
közeledik már a tél!
Szép álmokat, hogy tavasszal
minden szebb és jobb legyen!
Megújuljon a világunk,
a körforgás így megyen.

A világ elcsendesedik,
belesápad, ami zöld,
önmagába néz a világ,
szenderegni kezd a Föld.

Aranyosi Ervin © 2019-11-03.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Gyurgyalag


Aranyosi Ervin: Gyurgyalag

Fán vagy villanydróton ücsörgő madárka,
röptében csap le a repkedő bogárra.
Darázs, légy vagy bögöly nem menekül tőle,
szitakötő, lepke sem száll el előle.
Májusban érkezik téli szállásáról,
Lényegében csak a telet tölti távol.
Színpompás ruhája okozhatja vesztét,
mert néhány „oktondi” dísznek hiszi testét.
Ám nem olyan csodás halottként kitömve,
mint amikor röpköd élve, örömködve.

Aranyosi Ervin © 2016-07-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kuvik reggeli (anyai monológ)

Kuvik reggeli

Fotó: Barta Gábor

Aranyosi Ervin: Kuvik reggeli (anyai monológ)

– Gyerekek, gyerekek, ideje felkelni,
megjöttem, s könnyű lesz táplálékra lelni!
Tücsköt és bogarat tálalt ma az erdő,
éhes pocakoknak lesz tán elegendő.
– Azt hittem, jól laktál, ne tátsd már a szádat,
ne hajszold ennyire édes, jó anyádat!
Megyek, s hozok újra, te addig pihenjél!
Áruld el anyádnak ezután mit ennél?
– Egeret, meg pockot? – gondolhattam volna!
– Hej, ha az életem nem csak rólad szólna…
De fontos vagy nekem, szívemből szeretlek,
s míg bírom erővel, szívesen etetlek!

Aranyosi Ervin © 2016-08-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva