Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébreszt a Telihold


Aranyosi Ervin: Ébreszt a Telihold

Kerek a Hold, a tegnapunkat őrzi,
s a jó Nap fényét tükrözi reánk.
Úgy tűnik szeret az ablakban időzni,
benéz, s általa fénylő a szobánk.
Talán eddig az álmomat figyelte,
de véget ért! A holdfény nem hagyott,
s álmom a fényben csúf halálát lelte,
s tudatta vélem: – Már ébren vagyok!
Néztem a Holdat. Gúnyosan mosolygott,
mint aki féltett titkot rejteget.
Vén, ráncos arca bölcsességet hordott,
amit nem fejthetnek meg az emberek.

Nem baj, te Hold, őrizd csak titkaid,
te sem látod, mi bennem, itt lakik!

Aranyosi Ervin © 2018-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy az én kincsem!


Aranyosi Ervin: Te vagy az én kincsem!

Te vagy a világom
méltó folytatása,
te vagy legszebb álmom
életre kelt mása.

Te vagy az életem
értelme, gyümölcse,
tanító mesterem,
világ apró bölcse!

Te rajtad keresztül
tanulok szeretni,
megértés tükrén át,
jó felnőtté lenni!

Te vagy a mindenem,
féltve őrzött kincsem,
fontosabb a létben,
hidd el kincsem, nincsen!

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv a legjobb barát


Aranyosi Ervin: A könyv a legjobb barát

Kis barátom, nincs szerencséd,
– előregyártott az életed.
A számítógépből hiányzik,
az álmot szövő képzelet.

Nélküle már nem is tudsz élni,
csak programokban létezel.
Nem tudsz adni a nagy világnak,
egy monoton kis rész leszel.

Tudod, a könyv nagyon hiányzik,
benne ott volt a gondolat!
Saját magad nem leszel képes
megoldani a gondokat.

Elfelejtesz szépen beszélni,
elmondani érzéseket.
Nem fogsz tudni szavak alapján
felidézni szép képeket.

Emlékeid nem történések,
nem csupa kedves pillanat.
Ha jelened nincsen leírva,
nyomodban semmi sem marad.

Hát kell a könyv! Létünk tanúja.
Egy kedves, régi, jó barát,
melyben az ember bölcsen őrzi,
életét tükröző korát.

A könyv egy járat az időben,
amin keresztül közlekedsz.
Gyökérzet, mellyel mélyről jövő,
komoly, s bölcs tanításra lelsz.

Ne hagyd, hogy ezt is úgy “kivágják”,
ahogy fákat tüntetnek el!
Tudod, a könyv a jó barátod,
melyben tudást ültetnek el.

Az ember csakis úgy fejlődhet,
úgy alkothat új dolgokat,
ha az, mit milliárd könyv őriz,
elérhető és megmarad!

Legyen a könyv a jó barátod,
az útjelződ, utad során.
Segítsen jobban, szebben élni,
nemcsak meghalni ostobán…

Aranyosi Ervin © 2013-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A bölcs bagoly

A bölcs bagoly
Aranyosi Ervin: A bölcs bagoly

Nem aludtam tegnap óta,
majd leragad a szemem.
Bölcs bagoly csak nappal alszik,
mivel ez a szerepem.
A holdfény, a csillagokkal,
terülj asztalkát terít,
pár egérrel és pocokkal
bulizgatok reggelig.

Aranyosi Ervin © 2012-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Aranyosi Ervin: Mikor lent jársz a téren


Mikor lent jársz a téren,
nézd a gyerekek arcát.
Homokvárat, ha épít,
egyik sem vívja harcát.
Alkotás örömétől
szellemül át a lélek.
A gyerekek, ha tehetnék,
csak jót teremtenének.

Mikor lent jársz a téren,
tekints pár idős arcra.
A bölcs öreg szemekben,
nem találsz dühre, harcra.
Az élet viharán túl,
lenyugszik már az ember,
s látni tudja a szépet,
miért harcolni nem kell.

Mikor lent jársz a téren,
legyél hát gyermek újra,
kíváncsiságod győzzön,
s vágyjál a szépre, s újra.
Az élet bölcsessége,
legyen már meg szívedben.
Mikor lent jársz a téren,
hagyd, hogy a szív vezessen….

By

Aranyosi Ervin: Nem jönnek a válaszok…


Bár annyi év elszállt felettem,
nem érzem úgy, hogy bölcsebb lettem.
Nem jönnek még a válaszok.
Lelkemben kis gyerek vagyok.

Sok tudást kéne még szereznem,
tanulás közben észrevettem:
Nem jönnek még a válaszok!
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Nem értem még a nagyvilágot,
ismerek fát, füvet, virágot.
De nem jönnek a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Megismertem már mindkét oldalt.
Dúdoltam harsány altatódalt.
S nem jöttek meg a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Felnőtt vagyok, mert nagyra nőttem,
nyom is maradt talán mögöttem,
Ám nem jöttek a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

A világunk oly mérhetetlen,
elveszünk itt a végtelenben.
Rájövünk, oly kicsik vagyunk,
és nem ad választ bölcs agyunk.

Testünkbe hálni jár a lélek,
Gondolkodom, vagyok, s tán élek.
A világnak mit adhatok,
ha lelkemben gyerek vagyok?

Talán embert szolgálni jöttem,
akik itt élnek körülöttem.
Talán majd választ is kapok,
miért így telnek a napok?

Mert tudnom kell, mi végből lettem?
Miért dolgoztam és szerettem?
Egyáltalán, miért vagyok?
Bölcs választ erre hol kapok?

By

Aranyosi Ervin: Szabad madár

Aranyosi Ervin festmény: Szabad madár

Aranyosi Ervin: Szabad madár

Szabad madárként szállok fent,
a Föld alattam elsuhan.
Látom a bűvös végtelent,
ahol ti éltek oly sokan.

Nincs tér, mely zord börtönbe zár
időtlen lelkem – drága kincs.
Az életem lebegve száll,
mint vad folyó, ha gátja nincs.

A múltam rég nem érdekel,
jövőt többé nem építek,
lelkem a széllel énekel,
csak Istent félem, és hiszek.

Napom előttem ott ragyog,
számomra ez mindent jelent.
Általa súlytalan vagyok,
s élem a szépséges JELEN-t.

Felülről nézve – emberek –
a Föld felbolydult hangyaboly!
A titkot meg nem értitek,
amely kihúz a súly alól.

De felhők felett kél a Nap,
– elménkbe tiszta fény hatol.
Legyen létünkhöz bölcs alap,
amely egy szebb világról szól.

Szabad madárként szállok fent,
a Föld alattam elsuhan.
Legyen példa az életem,
amit követtek majd sokan.

Aranyosi Ervin © 2011-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te milyennek látsz másokat?

Aranyosi Ervin: Te milyennek látsz másokat?

A város mellett, az út szélén
egy öreg bölcs üldögélt,
Itt született e városban,
azóta itt éldegélt.
Városába igyekezvén,
arra járt egy idegen,
a bölcset megszólította,
s érdeklődött ridegen.
Milyen népek laknak erre,
milyenek itt az emberek?
Az öreg csak felnézett rá,
s lassan visszakérdezett.
Mondd, te vajon honnan jöttél,
hol élted az életed?
Ahol laktál, hogy érezted
milyenek az emberek?
– Csupa csaló, önző, lusta,
Igaztalan és hazug.
Ezért hagytam magam mögött,
s ide hozott ez az út.
Hát azt bizony nem jól tetted,
elhagytad az otthonod.
Otthagytad a szülőfölded,
de itt is csak azt kapod.
Az emberek oly galádok
erre felé, mint felétek,
rossz célpontot választottál,
rosszból van itt temérdek.
Csupa csalót fogsz találni,
önzőt, lustát, hazugot!
– Azt sem tudod, hogy mit mondok?
Igazat, vagy hazudok.
És a vándor mordult egyet,
sarkon fordult, s távozott:
– Úgy látszik mindegyik város,
s minden ember átkozott.

Alig telt el egy fél óra
s jött egy másik utazó,
Illendően köszöntötte
úgy, ahogyan az való.
Kíváncsi volt Ő is arra,
amit meg is kérdezett:
– Aztán mondja, erre felé,
milyenek az emberek?
A bölcs kicsit gondolkodott…
– Hát milyenek nálatok?
Ha te előbb elmeséled,
megjönnek a válaszok.
Lám, a vándor büszkén mondta,
– Hol máig éltem életem,
csupa igaz emberrel volt,
eddig dolgom énnekem.
Mindenkinek segítenek,
mindenkihez kedvesek,
nagyszerű mind, egytől egyig
igazak és rendesek.
Vajon itt a városodban,
milyen az ember és a nép,
kérdezte az, a bölcs öregtől,
– elmeséled, ha várok még?
– Szerencséd van, városunkban
csupa kedves ember él.
Szólt az öreg – s a helyiekről
minden szépet elmesélt.
Ugyanazt fogod találni
nálunk, amit nálatok.
Békésen élnek a népek,
mesébe illő állapot.
Vándort mindez megnyugtatta,
s fütyörészve ment tovább.
Csodásnak látta a világot,
nem úgy, mint az ostobák…

Egy helybéli ifjú ember,
– a bölcset ismerte rég, –
meghallgatva a két beszédet,
szidta a bölcset ezért.
– Hát öreg, csalódtam benned,
ily kétszínű hogyan lehetsz?
Sosem hittem volna rólad,
hogy bárkit így félrevezetsz!
– Bizony tévedsz ifjú barátom!
válaszolta a jó öreg.
A világ szívünkben tükröződik,
mindenki másképp éli meg.
Kinek a szíve túl gyanakvó,
nem láthat jót, helyén valót,
nem fog találni kedves embert,
csakis galádot és csalót.
Ám, ki szívét szeretettel,
és jósággal tölti fel,
járhat bárhol a világon,
olyan emberekre lel.
Gondold meg kedves barátom,
téged kik vesznek körül?
Szívedben, ha jó a válasz,
örömöt kaphatsz örökül…

Aranyosi Ervin © 2011-04-13.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

fatörzsAranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

Róka koma megéhezett,
hát kutatott és keresett,
s egy vén fának odújában
talált húst, na meg kenyeret.

Bemászott és mind megette,
s hogy a hasát teletette,
hasa dagadt, s belül maradt,
mert az odú nem engedte.

Sóhajtozott, sírt a jámbor
de csak nem fér ki a fából.
Arra járt egy másik róka,
öreg, bölcs, a legjavából.

A sírását meghallgatta,
majd azt a tanácsot adta:
– várj nyugodtan míg a hasad
olyan kerek, mint a labda.

Mert mikor majd visszanyered
eredeti méretedet,
szabadságod visszakapod,
s élheted az életedet.

A mesénk azt bizonyítja,
szorult helynek is van nyitja:
– csak türelem! A megoldást
majd az idő leszállítja!

Aranyosi Ervin © 2010-01-06.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva