Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Anya taníts!


Aranyosi Ervin: Anya taníts!

– Anya, taníts ravaszságot,
ígérem, hogy figyelek!
Tetszik az, ahogy csinálod,
s jó lesz tanulni veled!
Hadd lehessek ravasz róka,
aki ügyes, meg okos,
kit, ha vár egy kemény próba,
csalódást sose okoz!
– Anya, mutasd hogy csinálod,
hogy használod az eszed,
hol tartod az okosságot,
mielőtt előveszed?
Hadd lehessek ravasz róka,
ki túl jár mások eszén,
s büszke leszel az utódra,
hadd legyek bölcs róka én!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Drága madaraim…


Aranyosi Ervin: Drága madaraim…

Drága madaraim, odakint a kertben,
dalotoktól megint vidámabban keltem,
trillátok segíti lelkem égben szállni,
magasba repülni és szabaddá válni!
Máris csupa jókedv költözködik belém,
egy vidám, jó reggelt tárva rögtön elém.
Átjárja a szívem melegség és hála,
ahogyan világom ablakát kitárja.

Drága madaraim, hallom dalotokat,
az lehet csak boldog, ki ebből ért sokat,
aki felfedezi, mitől szép az élet,
akit nem fertőz meg bölcsnek hitt ítélet.
Aki világában csak a szépet látja,
nem kesereg múltján, nem holnapját várja,
hanem képes élni, pont itt, a jelenben,
mikor a titkokról a fátyol lelebben.

Drága madaraim, édes tanítóim,
szárnyaló testekbe bújt csoda-manóim,
ti tényleg tudjátok, mért érdemes élni,
dalolva a hajnalt, szép napra cserélni.
Jó veletek kelni, hallgatni a csendben,
milyen vidámság van apró szívetekben,
s mennyi szép dallammal tudjátok mutatni,
a semmi porából öröm tud fakadni.

Drága madaraim, tanítsatok engem,
hogyan kell napomért hálásabbnak lennem,
hogy mikor felkelek, mozog kezem lábam,
és a víg dalotok vendég lehet nálam.
Néha azt is látom ágról-ágra szálltok,
színessé teszitek az egész világot,
fejet nem lógattok, soha nem csüggedtek,
örök boldogságra, vígságra születtek.

Drága madaraim, angyali barátok,
hiszem, szüksége van a Földnek reátok!
Mutassátok végre meg az embereknek,
ők is dalolhatnak, boldogok lehetnek!
Csak szívüket kéne reggel megnyitniuk,
dalt és vidámságot, hálát tanulniuk.
Meglátni a szépet ebben a világban,
az ébredő napban, s a madarak dalában!

Aranyosi Ervin © 2020-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?


Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?

Töviskoronád most a fejünkre került,
átérezni sorsod sehogy sem sikerült!
Hisz a hatalmasok most rajtunk taposnak,
keresztre szögelnek, gonosz törvényt hoznak.
Csak a szereteted tűnt el a világból,
az is megvezetett, aki lelket ápol!
Vajon, képesekké válunk feltámadni,
nyomodba szegődni, élőn megmaradni?
Visszatérni hittel jó Atyánk házába,
s hinni a Teremtő oly bölcs igazában.
Vagy magunk pusztítjuk, önként a világot,
utat a halálba a hatalom vágott!

Szívünkben ott a jel, követnünk kell téged,
de a Golgotánkról szólna ez az élet?
Keresztcipelésről, fájdalmas halálról?
Mért veszi az ember szavaid félvállról?
Végigjárjuk utad, koronát viselve,
hazugság vizében lubickol az elme.
Kétezer év alatt semmit nem tanultunk,
üres fecsegéstől visszhangzik a múltunk!
Elvetted bűneink, s büntetéstől félünk,
gyakran szeretetlen, s bezárt szívvel élünk!
Vajon feltámadás is fog reánk várni,
a megértés nélkül kevés csak próbálni.

Egy út vezet hozzád, a szeretet útja,
lelkünk lehet létünk tisztavízű kútja,
de ha hagyjuk azt is méreggel szennyezni,
alig fogunk élni, boldogan szeretni.
Csupán az utadat járjuk együtt végig,
fájdalmunk, jajszavunk száll a magas égig,
de a feloldozást mindig mástól várjuk,
nem csoda, hogy folyton kanosszánkat járjuk.
Vezeklünk olyanért, mit el sem követtünk,
s nem hisszük, hogy Isten gyermekei lettünk,
akik szabad lelkek, bűntelenek, élők,
életre születők, s folyton visszatérők.

Hisz tanulni jövünk erre a világra,
s Atyánk itt van bennünk, a lelkünk nem árva,
csak a figyelmünket elfordítjuk róla,
mintha nem is lenne mondani valója.
Elfordítják fejünk nem látunk, nem érzünk,
haldokolni jövünk, koronától vérzünk.
Csak a kínt éljük át, s csak ritkán szeretünk,
s ritkán adatik meg, hogy lelkek lehetünk.
Lelkek kik szeretnek, s tiszta szívből adnak,
kik csábítás közben a jó úton maradnak,
és ha fénnyé válnak, tükrei a Napnak,
harmadnapra mind-mind, együtt feltámadnak!

Aranyosi Ervin © 2020-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébreszt a Telihold


Aranyosi Ervin: Ébreszt a Telihold

Kerek a Hold, a tegnapunkat őrzi,
s a jó Nap fényét tükrözi reánk.
Úgy tűnik szeret az ablakban időzni,
benéz, s általa fénylő a szobánk.
Talán eddig az álmomat figyelte,
de véget ért! A holdfény nem hagyott,
s álmom a fényben csúf halálát lelte,
s tudatta vélem: – Már ébren vagyok!
Néztem a Holdat. Gúnyosan mosolygott,
mint aki féltett titkot rejteget.
Vén, ráncos arca bölcsességet hordott,
amit nem fejthetnek meg az emberek.

Nem baj, te Hold, őrizd csak titkaid,
te sem látod, mi bennem, itt lakik!

Aranyosi Ervin © 2018-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te vagy az én kincsem!


Aranyosi Ervin: Te vagy az én kincsem!

Te vagy a világom
méltó folytatása,
te vagy legszebb álmom
életre kelt mása.

Te vagy az életem
értelme, gyümölcse,
tanító mesterem,
világ apró bölcse!

Te rajtad keresztül
tanulok szeretni,
megértés tükrén át,
jó felnőtté lenni!

Te vagy a mindenem,
féltve őrzött kincsem,
fontosabb a létben,
hidd el kincsem, nincsen!

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv a legjobb barát


Aranyosi Ervin: A könyv a legjobb barát

Kis barátom, nincs szerencséd,
– előregyártott az életed.
A számítógépből hiányzik,
az álmot szövő képzelet.

Nélküle már nem is tudsz élni,
csak programokban létezel.
Nem tudsz adni a nagy világnak,
egy monoton kis rész leszel.

Tudod, a könyv nagyon hiányzik,
benne ott volt a gondolat!
Saját magad nem leszel képes
megoldani a gondokat.

Elfelejtesz szépen beszélni,
elmondani érzéseket.
Nem fogsz tudni szavak alapján
felidézni szép képeket.

Emlékeid nem történések,
nem csupa kedves pillanat.
Ha jelened nincsen leírva,
nyomodban semmi sem marad.

Hát kell a könyv! Létünk tanúja.
Egy kedves, régi, jó barát,
melyben az ember bölcsen őrzi,
életét tükröző korát.

A könyv egy járat az időben,
amin keresztül közlekedsz.
Gyökérzet, mellyel mélyről jövő,
komoly, s bölcs tanításra lelsz.

Ne hagyd, hogy ezt is úgy “kivágják”,
ahogy fákat tüntetnek el!
Tudod, a könyv a jó barátod,
melyben tudást ültetnek el.

Az ember csakis úgy fejlődhet,
úgy alkothat új dolgokat,
ha az, mit milliárd könyv őriz,
elérhető és megmarad!

Legyen a könyv a jó barátod,
az útjelződ, utad során.
Segítsen jobban, szebben élni,
nemcsak meghalni ostobán…

Aranyosi Ervin © 2013-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Derűsen megöregedni


Aranyosi Ervin: Derűsen megöregedni

Vidám öregnek lenni nagyszerű!
Arcodon árad a végtelen derű.
Megérted azt, miért e puszta lét,
megérted már az élet lényegét.
Itt az idő, hogy harcaid letedd,
mosoly és béke kísérje léptedet,
hogy rájöjj végre, azért vagy, hogy legyél!
A bölcs ezt tudja, és gazdagabban él!
Huncut mosoly színezze arcodat,
vidám derű tegyen alád lovat!
Bolondos szíved hadd hallja a világ,
hadd irigyeljen mindaz, aki lát!
A múltad nem kell elfelejtened,
őrizd és éld át a szép emlékeket.
Gyűjts újakat, hisz az mind drága kincs,
ki haldoklik, annak holnapja nincs.
Hát ne gubózz be, legyen sok szép napod,
legyen a vénség is egy boldog állapot!

Aranyosi Ervin © 2012-08-22
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bölcs bagoly

A bölcs bagoly
Aranyosi Ervin: A bölcs bagoly

Nem aludtam tegnap óta,
majd leragad a szemem.
Bölcs bagoly csak nappal alszik,
mivel ez a szerepem.
A holdfény, a csillagokkal,
terülj asztalkát terít,
pár egérrel és pocokkal
bulizgatok reggelig.

Aranyosi Ervin © 2012-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Aranyosi Ervin: Mikor lent jársz a téren


Mikor lent jársz a téren,
nézd a gyerekek arcát.
Homokvárat, ha épít,
egyik sem vívja harcát.
Alkotás örömétől
szellemül át a lélek.
A gyerekek, ha tehetnék,
csak jót teremtenének.

Mikor lent jársz a téren,
tekints pár idős arcra.
A bölcs öreg szemekben,
nem találsz dühre, harcra.
Az élet viharán túl,
lenyugszik már az ember,
s látni tudja a szépet,
miért harcolni nem kell.

Mikor lent jársz a téren,
legyél hát gyermek újra,
kíváncsiságod győzzön,
s vágyjál a szépre, s újra.
Az élet bölcsessége,
legyen már meg szívedben.
Mikor lent jársz a téren,
hagyd, hogy a szív vezessen….

By

Aranyosi Ervin: Nem jönnek a válaszok…


Bár annyi év elszállt felettem,
nem érzem úgy, hogy bölcsebb lettem.
Nem jönnek még a válaszok.
Lelkemben kis gyerek vagyok.

Sok tudást kéne még szereznem,
tanulás közben észrevettem:
Nem jönnek még a válaszok!
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Nem értem még a nagyvilágot,
ismerek fát, füvet, virágot.
De nem jönnek a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Megismertem már mindkét oldalt.
Dúdoltam harsány altatódalt.
S nem jöttek meg a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

Felnőtt vagyok, mert nagyra nőttem,
nyom is maradt talán mögöttem,
Ám nem jöttek a válaszok.
Lelkemben kisgyerek vagyok.

A világunk oly mérhetetlen,
elveszünk itt a végtelenben.
Rájövünk, oly kicsik vagyunk,
és nem ad választ bölcs agyunk.

Testünkbe hálni jár a lélek,
Gondolkodom, vagyok, s tán élek.
A világnak mit adhatok,
ha lelkemben gyerek vagyok?

Talán embert szolgálni jöttem,
akik itt élnek körülöttem.
Talán majd választ is kapok,
miért így telnek a napok?

Mert tudnom kell, mi végből lettem?
Miért dolgoztam és szerettem?
Egyáltalán, miért vagyok?
Bölcs választ erre hol kapok?