Aranyosi Ervin versei

Alkonyi órán néztem az eget.
Az aranyló nap bágyadtan ragyogott.
Szemem a horizont szélére tévedett,
s éreztem belül, – súlytalan vagyok.

Megihletett egy érzés, amit kaptam,
amit tanultam átjárta lelkemet.
Tovább kell adnom, éreztem és tudtam,
leültem hát, és írtam versemet:

Több milliárdan vagyunk itt a földön,
tanulni jöttünk, s adni is talán.
Az idő elszáll, s ha tartalmasan töltöm,
nem volt hiába, annyi iskolám.

Most rátaláltam egy újabb ösvényre,
mely minden lelket a boldogsághoz visz,
megtanít újra a boldog nevetésre,
s magához vonzza azt ki benne hisz.

Emlékszel? Régen oly sokat nevettél,
S jobb volt a kedved, – áldott a napod -
Tiszta szívből és őszintén szerettél.
(Tán ösztönösen, ahogy az állatok.)

Hallottad-e már:  a nevetés gyógyít,
s nem csak a lelket, ami felderül.
Egészséget és immunrendszert jobbít.
A legjobb masszőr, a testben legbelül!

Ingyen kapható, szuper kábítószer,
s legális, – törvény sem tilthatja meg.
Mellékhatások nélkül álló gyógyszer,
amit túlzásba vinni sem lehet.

Lelkedből bőven áradjon derű,
rajzolj mosolyt, arcokra nevetést!
Az öröm magját elvetni egyszerű.
Kövesse bőség a jókedvű vetést!

Sikerekben bővelkedő,
gazdagító új esztendő,
legyen az eljövő éved,
s szeretetben legyen részed!
Leljenek rád boldog napok,
többet mit is kívánhatok?
Kívánok hát minden szépet,
ifjú szívet, egészséget!
Teljesüljön minden álmod,
úgy legyen, ahogy kívánod!

Egy szép napon a múltam rám köszönt:
- Szívesen látnám néha-néha Önt.
Örömmel venném,ha visszalátogatna,
bár tudom néhány fillér kéne a vonatra.
És szóltam én: – Drága múlt, meg ne sértsem,
de visszamenni, nincsen érkezésem.
Boldogan élek itt a jelenemmel,
a csábítás az ifjúságba nem kell.
Oda bármikor elrepít az álom,
megélni még is a jelenem kívánom.

Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.

Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni nem a harcra.
Megtanítani célokat látni.
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.

Ilyenkor érzi át az ember,
milyen szép is az élete.
Nem kell a bűnnel szembenézni.
Elég hálásnak lennie.
Az élet néha oly kegyetlen,
ezért kell láss, minden csodát.
Az ember szegényen is boldog,
ha van egy szerető család…
Ha van kivel megosztva élni,
s megbeszélni a gondokat,
a holnapoktól sem kell félni,
s néha egy ötlet,  gondolat
elvezethet a változáshoz:
amid van, nem kell féltened!
Álmodj nagyot, na és merészet!
S a valóságban átélheted.
Boldogulni jöttünk e földre,
felfedezni minden csodát.
Az életedben megtalálod,
ha van egy szerető család…
Egy nagy család biztosan vár rád,
- emberek milliárdjai,
nemcsak szülők, testvérek, társak,
lehetnek lényed barátai.
Lelked, hidd el, sosem magányos,
csak tárd ki bátran ablakát,
engedd be azt, amire vársz most,
s vegyen körül egy nagy család…

Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?
Alul éretlen, s elérhető.
Ahol nap éri, messzi ágon,
finomabbra és szebbre nő.
S ha körbenézel lenn a porban,
néhány ütődött, oly közel.
Ha ezért nyúlsz és szeded sorban
velük tán boldogabb leszel?
Érdemes-e a szépért mászni?
S elérni inkább a csodát,
mint földről rosszakat halászni,
s csalódni sok-sok éven át.
Megéri-e a fáradtságot,
hogy megleld a pont neked valót?
Megtalálni a boldogságot,
s tudni, hogy nem hiába volt,
a hit, a küzdelem megérte,
mert minden vágyad teljesül.
Érdemes, hidd, felmászni érte.
A csalódás így, majd elkerül.
Válaszd te is az “ízesebbet”,
mely küzdés árán lesz tiéd.
Az eredmény mindent feledtet,
s kárpótol végül mindenért…

Fogadd el azt, ami Te vagy!
Szeresd magad mindig ilyennek!
Mert kell, hogy önmagad maradj,
s mások is majd, ezért szeretnek.
Békülj meg végre önmagaddal,
éld boldogan az életet!
Az élet – mint a torta habbal,
- csak akkor szép, ha élvezed.
A hétköznapok viharában,
a gondok mind feladatok.
Birkózz meg velük! Élj a mában!
Ne érezd, hogy feladhatod!
Ne ússz mindig szembe az árral!
Ne hidd: – Folyton harcolni kell!
Ne kerülj szembe a világgal,
a holnap magától jöjjön el.
Koncentrálj mindig a jelenre!
A múlt elszállt, nem létezik.
S hiába vársz folyton egy jelre.
A jövő e percben érkezik.

Kívánok neked napsütést,
hogy elfeledd a szürkeséget,
s esőt, hogy jobban megbecsüld
a napot, ami téged éltet.
Kívánok sok-sok boldogságot,
mely gazdagítja szellemed,
és fájdalmat, hogy értékelhesd,
ha apróbb öröm jut neked.
Kívánok olyan gazdagságot,
mi teljesíti vágyaid,
és veszteséget, hogy megbecsülhesd,
amikor van már valamid.
Kívánom azt, tanulj meg élni,
s taníts meg erre másokat,
úgy hagyj nyomot a föld porában,
hogy valóra váltasz álmokat.
S mikor utad végére értél,
jól esik majd, hidd el nekem,
már elmondhatod önmagadról,
hogy: – Teljes volt az életem…

Nézzenek rám!
Bohócruhám,
takarja érző szívemet.
Mindenki kinevet.
Bár én is könnyezem,
ha fáj a szívem.
Tudják, az okoz örömöt,
ha Önökkel együtt röhögök.
Saját lábamon átesek,
ha ez kell, hogy nevessenek,
csak kérem, meg ne vessenek.
s szívükből szeressenek!
Tudják, csak ennyi, mire vágyom,
s megteszek mindent a világon,
átmegyek tűzön és a lángon.
S ha arcukon mosoly ragyog,
higgyék el, én boldog vagyok.