Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mai nőnapi köszöntő


Aranyosi Ervin: Mai nőnapi köszöntő

Ó, drága nő, most gondolok reád,
sose veszíts el fiút, vagy apát,
magad mellett tudd, élőn férjedet,
ki átölel és őszintén szeret!

Hogy rettegés, ne markolja szíved,
hogy Istenben ne veszítsd el hited,
hogy ne törjön rád gyilkos háború,
ne árnyékolja életed ború!

Hogy melletted legyen, akit szeretsz,
hogy megtehesd érte, amit tehetsz,
kedvében járhass, hadd viszonozza azt,
hogy érezhesse mindazt, amit adsz!

A háborút ne tapasztald meg soha,
ne lehessen az élet mostoha!
Köszöntsön téged sok színes virág,
és józanodjon ki a nagyvilág!

Te sem akarsz lángoló harcokat,
inkább békét, ünneplő arcokat,
nem háborúzni, hanem szeretni kell,
az ember jó, s még jobbat érdemel!

Ó, drága nő, most ünneplek veled,
s remélem győz a béke, szeretet,
és minden évben virágod megkapod,
s boldogan éled meg a nőnapot!

Aranyosi Ervin © 2022.03.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én még tudom…


Aranyosi Ervin: Én még tudom…

Én még tudom, hogy miről szól az élet,
és szívesen megsúgnám most neked.
Pici vagyok és semmitől sem félek,
ezért aztán szívemből szeretek.
Ma még világom tele van csodákkal,
ezt szeretném mind felfedezni én!
Együtt nőni a fákkal, kis virággal
s boldogan élni itt, e földtekén!

Én még tudok, mert hoztam a tudásom,
s egy napon majd megosztom, hogyha kell!
Az ősi kincset lelkemből kiásom,
s csodát teszek, mert lelkem célra lel!
Megmutatom, hogy hogyan kéne élnünk,
hogy ne uraljon minket az anyag,
hogyan használjuk tiszta, belső fényünk,
ez lenne tán a legfőbb tananyag!

Én még tudom, bár te már elfeledted,
hogy milyen céllal születtünk ide,
a hozott tudás elveszhetett benned,
s kaparsz a kincsért, s bámulsz a semmibe!
Talán ha énrám még jobban figyelnél,
megérhetnéd az élet lényegét,
nem uralnál, csak igazságra lelnél,
s fény ragyogná be lelked szép egét!

Én még tudom, s ha lelkembe látnál,
meglelnéd tán az őseink szavát,
talán újra olyan emberré válnál,
ki megbecsül egy népet, egy hazát!
Tán visszatérnél az ősi tudáshoz,
s a természettel tudnál élni még,
ez a tudás, mely mindent meghatároz,
ez az utunk, s letértünk róla rég!

Én még tudom, hogyan találjunk vissza,
mert az az út még mindig létezik,
s ki azon jár, az élet vizét issza,
igazan él, s jóságra éhezik!
Kövess hát engem, s ne küldj más utakra,
a szeretet az egyetlen helyes,
keressük együtt, hitet, reményt adva,
s aggódni többé már felesleges!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Száll az idő…


Aranyosi Ervin: Száll az idő…

Száll az idő, mint sólyom az égen,
mennyire más volt a világ itt régen,
mennyire más volt benne az ember,
fel volt ruházva az értelemmel,
eligazodott és tisztán látott,
értette még a zajló világot.

Száll az idő és múlnak a percek,
szeretnék látni úgy, mint egy gyermek,
szeretném élvezni ezt a világot,
szeretném hinni, hogy jó amit látok!
Beleolvadva élni a létet,
s látni, hogy magától zajlik az élet!

Refrén:
Megnyitnám a lelkemet,
beengednék, akit lehet,
beengedném, vendégül látnám,
a mások lelkét megcsodálnám!
Megnyitnám a lelkemet,
egyek vagyunk mind emberek!
Szebb lenne minden, ha egymásért élnénk,
egymást az életen végig kísérnénk!

Száll az idő, mint sólyom az égen,
szeretném megélni az emberségem,
szeretnék hinni az emberi jóban,
nyomokat hagyva a hófehér hóban,
nyomokat hagyni mások szívében,
boldognak lenni attól, hogy éltem!

Szeretném hinni, hogy ezt más is érzi,
lehet e Földön boldogan élni,
boldogan élni, s azt látni másban,
nem veszni el örök rohanásban!
Lelassulnék, a lelkem megvárnám,
életem célját így megtalálnám.

Refrén:
Megnyitnám a lelkemet,
beengednék, akit lehet,
beengedném, vendégül látnám,
a mások lelkét megcsodálnám!
Megnyitnám a lelkemet,
egyek vagyunk mind emberek!
Szebb lenne minden, ha egymásért élnénk,
egymást az életen végig kísérnénk!

Hadd nyissam meg hát lelkemet,
egyetlen út ha a szív szeret!
Egyetlen út és rá kéne lelnünk,
egymásra kéne tán jobban figyelnünk!
Szálljon a lelkünk, mint sólyom az égen,
elmondhassam majd, boldogan éltem!

Aranyosi Ervin © 2020-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lét csodaszép


Aranyosi Ervin: A lét csodaszép

Szépen szeretve,
így élni jó.
Napba nevetve,
száll a hajó.
Álmokat szőve,
szeretni szép,
feltündökölve
írni mesét!

Valóra váltva
saját csodát,
s folyton csodálva
a Föld mosolyát!
Embernek lenni,
megélni valót,
csupa jót tenni,
használva a szót!

Hogyan is kéne,
hogyan is kell?
Boldogan élve,
nevetni fel!
Álmokat látva
élni csodát,
szépnek találva
mások mosolyát!

Szeretni kellene
csak emberek,
ennyi lehetne
a szép üzenet!
Meg kéne fognunk
már egymás kezét,
s felmosolyognunk:
– A lét csodaszép!

Aranyosi Ervin © 2020-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése


Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek!

Aranyosi Ervin © 2020-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne borongj!


Aranyosi Ervin: Ne borongj!

Ne hagyd, hogy a felhők elvegyék a kedved,
nem a bánatodért szórnak földre nedvet,
csupán terheiktől most megszabadulnak,
rosszkedvük könnyei – hidd el – ezért hullnak!

Mi lenne, ha te is letennéd a terhed,
s nem hurcolna lelked bánatot, keservet!
Szíved vidámodna, boldogan dobogna,
s arcod újra élne, újra mosolyogna.

Hisz a felhők mögött örök napfény ragyog,
ettől a tudattól már is jobban vagyok,
hiszen, ha a mámat gondfelhők takarják,
a holnapot tőlem elvenni akarják.

De én ezt nem hagyom, inkább kiragyogok,
a gondjaim sorát jó szívvel hagyom ott,
s megkeresem inkább a derűst, a szépet,
s várom, milyen csodát tartogat az élet?

A gondfelhők mögött belső Napom ragyog,
s én döntök arról, hogy beléjük ragadok,
vagy inkább keresek okot nevetésre,
s inkább a vidámat, a jót veszem észre!

Mától ne borongj hát, ragyogtasd mosolyod,
jobb ha világodba a derűt belopod,
s kerülöd a fájót, ami földre ránthat,
ha folyton mosolyogsz, elkerül a bánat.

Ha sikerül lelked mosolygóssá tenned,
az isteni szikra fénnyé válik benned,
s a megoldásokat elhozza az élet,
s hidd el, világod is gazdagabban éled!

Hagyd a bús felhőket egymagukban sírni,
te ússz boldogságban, s könnyebb lesz kibírni,
keresd a ragyogást, vidámságot, szépet,
s figyeld hogyan válik csodássá az élet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ismerd meg a lét csodáját!


Aranyosi Ervin: Ismerd meg a lét csodáját!

Amíg az életről nem tudsz még semmit,
csak hogy a lelked a fényből ered.
Talán egy gondolat majd tovább lendít,
s talán a lét kulcsát is megleled!

Ameddig zavarnak nem értett álmok,
amíg az utad még oly céltalan,
amíg a lét okát meg nem találod,
nem is létezhetsz még boldogan!

refrén:
Ismerd meg a lét csodáját,
tanulj meg végre szeretni már,
a lelked hadd dobja le álruháját,
mert itt a Földön is mennyország vár.
Amit már tudsz, azt add tovább másnak,
amit még nem, az mástól tanuld!
Ezen az úton szép kalandok várnak,
a léted célja a végigjárt út!

Amíg az életből nem tanulsz semmit,
amíg még nem ismerheted magad.
addig az utadon nincs mi átlendít,
a létnek kereke sárba ragad.

Ám olykor segíthetnek bűvös álmok,
jelzések mutatnak újabb utat,
ha a lelkedet nekik kitárod,
végül a lét minden jót megmutat.

Refrén:
Ismerd meg a lét csodáját,
tanulj meg végre szeretni már,
a lelked hadd dobja le álruháját,
mert itt a Földön is mennyország vár.
Amit már tudsz, azt add tovább másnak,
amit még nem, az mástól tanuld!
Ezen az úton szép kalandok várnak,
a léted célja a végigjárt út!

Aranyosi Ervin © 2020-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majom-beszéd


Aranyosi Ervin: Majom-beszéd

Majomnak születtem, de én mégsem bánom
nem rémiszt a holnap, és nem fáj a múlt!
Eszembe sem jutna várni a halálom!
Nem leszek diplomás, nem leszek tanult.

Viszont egyet tudok: őszintén szeretni!
És a földi létben nincs is fontosabb!
Örömből a részem ki akarom venni,
s tudom, aki szeret, az mind folyton ad!

Majomnak születtem és nem bánom mégsem,
élem a világom tisztán, boldogan.
Őszintén, szeretve végzem küldetésem,
és az Univerzum mutatja, hogyan?

Majomnak születtem, de én mégsem bánom,
magamban találom azt, mi boldogít!
Eszembe sem jutna várni a halálom!
Az én valóságom életre tanít.

Aranyosi Ervin © 2020-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetni kell! (Komolyan!)


Aranyosi Ervin: Nevetni kell!
(komolyan!)

Ne röhögtess! Ez most komoly?
Vagy inkább komolytalan?
A sok ember nem nevet,
mert annyi féle gondja van?
A gondokra jó megoldás
épp a vidám nevetés!
Hiszen egy jó kacagástól
lendületet kap az ész!

Bolond lennék nem nevetni,
én így érzem jól magam!
Hiszen, aki nem nevethet,
nem is élhet boldogan!
Ezért inkább kacagnom kell,
nevess te is én velem,
hiszen, amíg nevethetek,
világomat élvezem!

Aranyosi Ervin © 2020-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az este örömei


Aranyosi Ervin: Az este örömei

Érints meg, érints meg,
simogasd testemet!
Ma reád áldozom
gyönyörű estemet.
Kéjesen nyújtózom,
élvezem kezedet,
macskaként boldogan
élhetek teveled.
Lelkemből zenélek,
a belsőm dorombol,
hálából itt vagyok
kismacska koromtól.
Megszűnik számunkra
meglásd a külvilág,
s érzed a szívedben,
hogy szeret a cicád!

Aranyosi Ervin © 2018-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva