Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megérteni a világot


Aranyosi Ervin: Megérteni a világot

Mikor az élet súlya nem húz le a mélybe,
mikor megéled belső boldogságod.
Mikor minden vagy, egyetlen személyben,
– na, akkor végre, megérted a világot!
Így kéne hagynod lebegni a lelked,
szeretet által emelkedni fel!
Naponta kéne önmagad ünnepelned,
s az élet súlyától nem süllyedni el!

Aranyosi Ervin © 2022-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csak rajtad áll!


Aranyosi Ervin: Csak rajtad áll!

A boldogságot hajszolod?
Derék dolog. Derék dolog?
De megkapni hogyan fogod,
ha léted végig nyafogod?

A boldogság, mint lepke száll,
megcsodálja, ki rátalál,
de azt rabul nem ejtheted,
úgy nem maradhatna veled!

A boldogság csak rajtad áll,
ha képes vagy örülni már,
megcsodálni az életet,
és élvezni a perceket.

A boldogság lehet tied,
ha jól használod a szíved,
ha másoknak is megnyitod,
s a sorsod könyvét te írod!

Csak rajtad áll, nevetsz, vagy sírsz,
hogy érzésekből mennyit bírsz,
hisz amit adsz, majd azt kapod,
s az adja főként holnapod!

A recept, mit, hogyan csinálj?
A jó érzésre fókuszálj,
ne bénítson a félelem,
számodra az, nem lét-elem!

Sértettség, méreg, düh, harag,
ezek alól mentsd fel magad!
Bocsáss meg, tisztítsd lelkedet,
ez ad majd megnyugvást neked!

Csak rajtad áll, csak rajtad áll!
Hisz nem is létezik halál!
Csak élni kell, hogy megtanulj,
hogy boldogító létbe hullj!

Aranyosi Ervin © 2022-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Anyuka szeme fénye


Aranyosi Ervin: Anyuka szeme fénye

Te vagy anyukád szeme fénye,
– a minden másnál fontosabb!
S mindent megtesz, hogy szemed fénye
ragyogjon ezután sokat.
Arcodra boldogságot rajzol,
lelked betölti szeretet.
Kívánja azt, hogy a világon,
a legjobb legyen teneked!

Aranyosi Ervin © 2022-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgass szívedre!


Aranyosi Ervin: Hallgass szívedre!

Ne gondolkodj, csak hallgass a szívedre!
Mert más is hallgat, hidd el, a tiedre!
Képtelenség bizalom nélkül élni,
a reményt, bezárt magányra cserélni.
Ha szenvedtél, tán tanultál belőle!
Az életet mégsem kapod meg tőle.
Keress inkább örömöt, boldogságot,
s a választ majd szívedben megtalálod!

Ha volt ki szíved érzőn megnyitotta,
s később a kulcsát messze hajította,
bocsáss meg néki, engedd szabadon!
Ne fogyjon el az értő bizalom!
Hidd el, neked rossz, ha szíved bezárod,
csak téged kínoz felvállalt magányod,
s az élet elszáll, elzárva minden szépet,
rossz kedvre ítél, meggyötörve téged!

Hallgass szívedre, s ne félj a csalódástól!
Kell, hogy örömöt, mosolyt remélj mástól!
Remeteként lehet, de nem jó, élni,
életen át a megcsalástól félni!
De tenned kell önmagad érdekében,
mindenkinek egy óhaj él lelkében,
mind azt akarjuk, hogy szeressenek,
hogy álmaink szépek lehessenek!

Ehhez előbb önmagad kell szeretned,
és észrevenned az értékeset benned!
Szívedbe nézz, s ha azt már szépnek látod,
feléd fordul majd kíváncsian világod!
Szívedre hallgass és úgy tedd dolgodat,
legyen világod jobb hely, s te boldogabb!
Hidd el, a sorsod, saját magad teremted,
hallgass szívedre, csak tegyél benne rendet!

Aranyosi Ervin © 2022-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevess reám, légy kedvesem!


Aranyosi Ervin: Nevess reám, légy kedvesem!

Álmodozom, álmodozom,
szép szívemet eléd hozom,
megmutatom érzéseim,
játszom szép szíved húrjain.

Ha engeded, ha engeded,
bejárnám világom veled!
Én nyíltan lopnám csókodat,
iriggyé téve másokat!

Refrén
:
Nevess reám, légy kedvesem,
a boldogságod meglesem!
Légy kedvesem, nevess reám,
legyél nappalom, éjszakám!

Legyél velem, legyél velem,
sétáljunk át az életen,
legyen közös minden dalunk,
mi mától összetartozunk!

Álmodozom, álmodozom,
s álmodj velem azt akarom,
ébren is álmodjunk tovább,
legyen ez a mi kis csodánk!

Refrén:
Nevess reám, légy kedvesem,
a boldogságod meglesem!
Légy kedvesem, nevess reám,
legyél nappalom, éjszakám!

Aranyosi Ervin © 2022.03.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én lelkem nem eladó!


Aranyosi Ervin: Az én lelkem nem eladó!

Az én lelkem nem eladó,
Teremtőmtől kaptam!
Tisztán tartom, amíg élek,
minden pillanatban.
Bemocskolni, sosem hagyom,
s nem élek hitetlen,
s nem felejtem létem okát,
hisz megélni lettem.

Megélni a boldogságot,
örülni a létnek,
nem várni a nem létezőt,
sokan attól félnek!
Nem igaz, hogy egyszer élünk,
mind tanulni jöttünk,
számtalanszor leszülettünk,
sok út van mögöttünk!

Nincs szükségünk gazdagságra,
csak vegyük már észre,
ne tekintsünk istenségként
a megrontó pénzre.
Nem sikerről szól az élet,
nem kell versenyeznünk,
inkább a jót megtalálnunk,
együtt felfedeznünk.

Nevetnünk kell, eljárni
a boldog lélek táncát,
ledobni a béklyóinkat,
szolgalétünk láncát.
Odafigyelnünk egymásra,
járni a világban,
természettel lenni közös,
szép harmóniában!

Az én lelkem nem eladó,
és el sem cserélem,
nem vágyódom gazdagságra,
álmaimat élem!
Hazugság el nem tántorít,
élvezem világom,
a Teremtőm élni tanít,
míg utamat járom.

Aranyosi Ervin © 2022.01.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérdések és biztatások!


Aranyosi Ervin: Kérdések és biztatások!

Vajon a boldogsághoz
milyen út vezet?
Úgy szép, ha minden percét
végig élvezed?
A percnek csillogása,
ad csak örömöt?
Vagy mikor hála jár át,
s beléd költözött?

Vajon az életeddel
mi is volt a cél?
Vagy minden meg volt írva,
mikor születtél?
De vajon te írtad meg,
vagy más írta neked?
Hiszed, hogy készen kaptad
az egész életet?

Refrén:
Tedd csendben dolgodat,
legyél csak boldogabb,
álmodd saját világodat!
Élvezd a perceket,
készíts nagy terveket,
és valósítd meg önmagad!

Vajon, ha nagyot álmodsz
nem lesz-e teher?
Vajon, mi vállad nyomja,
majd földre teper?
Vajon, ha folyton rettegsz,
a végzet rád talál?
Amikor nem mersz tenni,
az már a halál?

Refrén 2.:
Tedd csendben dolgodat,
legyél csak boldogabb,
álmodd saját világodat!
Élvezd a perceket,
készíts nagy terveket,
és valósítsd meg önmagad!

Tedd csendben dolgodat,
tégy jobbá másokat,
élvezd ki szép világodat!
Álmodj szebb holnapot,
higgy benne, s megkapod!
Tedd valósággá az álmodat!

Aranyosi Ervin © 2021.12.11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A paprikák mosolya

Hartman Judit festménye

Aranyosi Ervin: A paprikák mosolya

Valami fontosat
tudhat az én manóm,
s teszi is a dolgát
szépen, jót akarón.
Az ő paprikái
vígan mosolyognak,
ezt tartom csodának,
igen nagy dolognak!

Mert Paprika Jancsi
sok mosolyt varázsol,
s odavan a lelke
mások mosolyától.
Az ő képéről sem
lehet letörölni,
s a paprikáinak
nagyon tud örülni.

A paprikáira
a Nap szebben ragyog,
s ettől jobban nőnek,
ezért lesznek nagyok,
héjuk a napfénytől,
lesz igazán fényes,
ez már rég nyílt titok,
csak így lehetséges!

Paprikák gyökere
folyton vízben ázik,
a manónk egész nap
viccel és mókázik!
Egyszer, nagy titokban
meg is lestem őket,
s jól megmosolyogtam
a vidám nevetőket.

Nem akad más dolguk,
csupán nagyra nőni,
levegőt beszívni,
aztán fészkelődni,
nevetni, hogy látsszon,
a boldogság rajtuk,
ettől lesz olyan szép,
jól felfújt alakjuk.

A testük megtelik
tiszta levegővel,
jó édeskés ízzel,
erük, meg erővel!
Ezzel teszik később
finommá az ételt,
ezt alátámasztja,
ki ma jót ebédelt.

A paprikák bizony
varázsolni tudnak,
amikor az ember
konyhájába jutnak.
Távoli rokonuk
a jó paradicsom,
ezért a kettőjük
közös főztje finom!

A paprika belül,
ha megnézed üres,
sok apró mag lakja,
ami nagyon ügyes,
mert ha szerte szórjuk
odakint a kertben,
megjelenhet szépen,
a magból kikelten.

Kis gyökeret ereszt
azzal kapaszkodik,
szép zöld szárat növeszt,
s az sem panaszkodik,
lesz neki levele
és később virága,
és a manónk védi,
senki meg ne rágja!

Már a virágok is
vígan mosolyognak,
hála a napfénynek,
Paprika manónknak!
Paprika virágát
rovarok porozzák,
és, hogy mosolyogjon,
meg-megcsiklandozzák.

Ebből is látszik, hogy
mindig van rá oka,
hogy a nagyvilágra
villanjon mosolya.
Beporzott virágot
a mi manónk óvja,
az ágyások között
hosszú útját rója.

Virágból termés lesz,
s vigyázni kell nagyon,
óvni kell hidegtől,
nehogy lehervadjon!
Apró kis arcára
víg mosolyt kell csalni,
és hogy nagyra nőjön,
nagyon kell akarni!

A paprika manó
erre nagyon ügyel,
ezért szép a termés,
öntözi derűvel!
Ahol manó nincsen,
ott, bizony nem terem,
ezért is olyan jó,
hogy van manóm nekem!

Aranyosi Ervin © 2021-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért jövünk a létbe?


Aranyosi Ervin: Miért jövünk a létbe?

Miért jövünk a létbe?
Másokat szolgálni,
szeretni tanulni,
angyalokká válni!

Megtapasztalni
egy olykor zord világot,
keresve a vágyott
csodát, boldogságot!

Magunk jobbá válni,
mást is jobbá tenni,
megtanulni, hogy kell
őszintén szeretni.

S mikor mi már tudjuk,
mást is tanítani,
lelkünket megnyitva,
minél többet adni.

Miért jövünk a létbe?
Nem a halált várni!
Hanem a világban
csodákra találni!

Felfedezni minden
szerethetőt, szépet,
amit utunk során
elénk tár az élet!

S ott, ahol sötét van,
tisztán fényt gyújtani,
az eltévedteknek
hitet, reményt adni!

S jó annak, ki célját,
útját megtalálja,
mert azt a megnyugvás,
s a szeretet várja!

Aranyosi Ervin © 2021-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Fabian Perez: Embrace

Aranyosi Ervin: Elbújni egy ölelésben

Elbújnék most egy ölelésben,
a karjaidban béke van!
Áldott a perc, áldott az óra,
s a lelkem, érzem, védve van!

Kizárhatom a külvilágot,
és csak mi ketten létezünk!
Azt kapjuk, mire szívünk vágyott,
amire folyton éhezünk!

Az összebújós, meleg csendben
megszépül az is, ami fáj!
Nem számít semmi! Minden rendben,
tűnik a külső, zord muszáj!

A lelkünk mézként egybeolvad,
nem bántanak a tegnapok.
Feltöltődünk energiával,
lelkemből adok és kapok!

A fájdalmakat csillapítjuk,
elillan minden félelem,
elbújunk ketten a világtól,
s a végtelenbe lépsz velem!

No lám, hogy nő szeretet-burkunk,
elérünk kézzel csillagot.
Nincs kezdőpontunk és nincs végünk,
nincsen “te vagy”, nincs “én vagyok”!

Az érzés eggyé forraszt minket,
s a lelkünk boldogan lebeg,
rácsodálkozunk önvalónkra,
ahogy egy révedő gyerek.

De jó, hogy benned megtaláltam,
lelkemnek hiányzó felét,
s mit én őriztem, felkínáltam,
legyen hát teljesebb a lét!

Talán mindig így kéne lennünk,
kizárva mindazt, ami bánt,
megélnénk együtt – mosolyogva –
az élet szebbik oldalát.

Elveszhetnénk a végtelenben,
de mindig fognám két kezed,
elbújhatnánk egy ölelésben,
s a boldogság megérkezett!

Aranyosi Ervin © 2021-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva