Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai


Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai

Ha nem lett volna gyermekem,
több pénzem lett volna,
s talán ez a versem is
csak a pénzről szólna.

Bejárhattam volna tán,
az egész világot,
és most mindazt leírnám,
mit két szemem látott!

Elmondhatnám magamról,
hogy sokat pihentem,
büszke lennék arra is,
hogy végül mi lettem.

Jobban adnék magamra,
s a környezetemre,
ám, valahogy a világ
nagyon üres lenne!

Mára már az életem
unalmasabb volna,
rájönnék, hogy az a lét
nem is rólam szólna.

De, mivel van gyermekem,
sokkal szebben éltem,
kevesebb és több jutott,
mint, amit reméltem.

Hiszen többet nevettem,
s néha persze sírtam,
de tettem a dolgomat,
ahogyan csak bírtam!

Aggódtam és rohantam,
ha valami történt,
éjszakákat hagytam ki,
s ébren voltam önként!

Kevesebbet aludtam,
de szebb volt az álmom,
s tudtam, hogy a folytatást
másnap megtalálom.

Vidámság és szeretet
társam volt a napban.
Csoda volt az életem
minden pillanatban!

Tanítottam, s tanultam,
és bölcsebbé váltam,
s ha megkérdik elmondhatom,
hogy hogyan csináltam.

Látható az eredmény,
büszke vagyok rájuk!
Azt, ami nem sikerült,
szépen korrigáljuk.

Ha nem volna gyermekem,
hát szegényebb lennék,
hiányozna életemből
a rengeteg emlék.

Hiányozna az öröm,
boldogság, vidámság.
Arcomon az unalmat,
s lógó orrom látnák.

Én kaptam a legtöbbet,
hisz szülő lehettem.
Boldogságban éltem én,
s őszintén szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly és ölelés


Aranyosi Ervin: Mosoly és ölelés

A mosolyod fesse szebbé a világot!
Ne tudja feledni többé, aki látott!
Képzeld el, hogy milyen csodás dolog volna,
ha a világ tőled folyton mosolyogna!
Adj hát kedvességet, javíts kedvet másnál,
hiszen a jókedvre te is rászolgáltál,
ha mosolyod adod, visszatalál hozzád,
felvidítja lelked, belső derűt hoz rád!

Az érintés szintén kell a boldogsághoz,
hasonlít melege a nyári napsugárhoz.
Szebbé teszi napod, elmúlik a bánat,
általa az élet is hosszabbá válhat.
Öleld, akit szeretsz és hagyd, hogy öleljen,
mindkettőtök lelke megnyugvásra leljen!
Mosoly és ölelés, mind a kettő gyógyít,
nem találsz a Földön hatásosabb gyógyírt!

Mosoly ragyogása, ölelés mélysége,
megláttatja milyen az élet szépsége.
A szívek általuk még közelebb érnek,
boldogan dobognak, teljesebben élnek.
Legyen kitüntetett része minden napnak,
hiszen kik ölelést, szeretetet kapnak,
könnyebben viselik el az élet súlyát,
meglátják a báját, feledik a búját!

Aranyosi Ervin © 2019-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?

A verset Skolik Ágnes novellája ihlette

Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?

Tudod, a nagymamák kislányként születnek.
Egy kicsit babáznak, majd nagylányok lesznek…
Aztán a szerelem talál a szívükre,
s vágynak valamire, mi a lelkük tükre.

Egy pici babára, aki értelmet ad,
aki miatt szívük többé meg nem riad!
Akit jó nevelni, akiért jó élni,
akihez boldogság szívvel hozzáérni.

Akit tanítgathat mindenféle jóra,
szép viselkedésre, szépen csengő szóra.
Ekkor még anyukák, telve szeretettel,
hitekkel, amiktől gazdagabb az ember.

Minden kisbabával anyukák születnek,
és a szeretettől lesznek jobbak, szebbek!
Igyekeznek jól és ügyesen csinálni,
a világ legjobbik anyájává válni.

Nagymamává aztán vajon mikor válnak?
Mikor nevezhetjük őket nagymamának?
Mikor gyermeküknek, gyermeke születik,
amikor a szívük unokával telik.

Képzeld, az ő szívük akkorára megnő,
nem értjük, honnan vesz ilyen nagyot egy nő?
Pedig lesz ott helye bőven unokának,
mert, ha unoka van, kiszorul a bánat!

Helyét átveszi a boldogság, imádat,
büszkeség, a csöppség iránti csodálat.
Többet akar adni, mint anyaként adott,
sokszor ezért vállal még több feladatot.

A szíve meglágyul, inkább engedékeny,
sokszor végigszalad sok régi emléken,
amikor anyaként itt-ott még hibázott,
s amikor megbánta, szeme könnyben ázott.

Most már van türelme, többet képes adni,
nem is akar csupán anyuka maradni.
Ideje is több van, nagy már a tudása,
s kell, hogy unokáját minél többször lássa!

A szeretet hajtja a szíve motorját,
játszik, sétál, ha kell szívesen süt tortát,
minden szép tudását unokának adja,
bele van égetve szíve egy darabja!

Bizony, valahányszor kisbabák születnek,
a régi anyákból, új nagymamák lesznek!
Újabb esélyt kapnak, s tán élnek is vele,
apró, tiszta lénybe szerethetnek bele!

Aranyosi Ervin © 2019-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha elmúlik karácsony


Aranyosi Ervin: Ha elmúlik karácsony

Ha elmúlik a karácsony,
a szeretet maradjon!
Muszáj, hogy a szívünk éljen,
melegséget adjon!
Fontos, hogy mi törekedjünk
mindig csak a jóra,
ne múljon el szeretetlen
akár csak egy óra!
Figyeljünk a lelkünkre,
hogy legyen benne béke,
maradjon ott a karácsony
csoda szép emléke!
Ne hűlhessen ki egy szív se,
egy se dideregjen!
Téli fagyban, hóesésben
boldogság teremjen!

Aranyosi Ervin © 2018-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni!


Aranyosi Ervin:
Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni!

Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni,
elárvult szíveket is boldoggá tenni!
Varázsolni szívvel igaz boldogságot,
mennyországgá téve az egész világot!

Hisz csak szeretetre sóvárog a lélek,
egy kis szeretetért bármit megtennének,
de hiába, ha a szívük nem tud adni,
mások szeretetét nem képes fogadni!

Locsolgasd mosollyal, kedves szép szavakkal,
legyen a tenyered terülj-terülj asztal,
hagyd arcára sütni lelkedből a Napot,
így építs lelkébe szeretet alapot!

Tegyél néhány kedves gesztust társaidnak,
használd jóságodat lelkek közé hídnak!
Töltsd meg mások lelkét jó energiával,
s a földi pokolból mindenki kilábal!

Legyünk hát fényszórók, mutassuk az utat,
leljen rá mindenki, ki jó után kutat!
Tanuljunk meg együtt őszintén szeretni,
együtt boldogulni, és szeretve lenni!

Aranyosi Ervin © 2018-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló


Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak hinnem kell…


Aranyosi Ervin: Csak hinnem kell…

Kerestem, kutattam
sok éven át,
kerestem merre van
a boldogság!
Most végre megtaláltam,
s az élet elindult felém!

Az élet rögös útján
járok ma is,
de végre régen vágyott
holnapba visz!
Tudom már merre menjek
örökös társam a remény.

Refrén:
Csak hinnem kell!
Hiszen a képzelet szabad!
Mért adnám fel,
hisz akkor semmim sem marad!
Indulnom kell,
hiszen várnak álmaim,
elérhetem
a képzelet szárnyain!

Kezemben életem,
teremthetek,
szabadon élhetek,
csak így lehet!
Álmodom új világom,
és tisztán látom szebb jövőm…

A világom kitárul,
szebb lesz a lét,
élhetem szép világom
jobbik felét,
mindent valóra váltok
és élek álmokat szövőn!

Refrén:
Csak hinnem kell!
Hiszen a képzelet szabad!
Mért adnám fel,
hisz akkor semmim sem marad!
Indulnom kell,
hiszen várnak álmaim,
elérhetem
a képzelet szárnyain!

Aranyosi Ervin © 2018-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor a szív fázik…


Aranyosi Ervin: Mikor a szív fázik…

Mikor a szív fázik, gyújts egy apró lángot,
segíts megtalálni így a boldogságot!
Legyél fény a ködben, hagyd hatni a szépet,
amely megmutatja, mitől szebb az élet!
Neked is jól esik, ha mást melegítesz,
mikor örömöket meglátni segítesz,
mikor a sötétben gyúl szeretet vágya,
és az éhes lélek végre megtalálja.
Ahol híján vannak szeretetnek, fénynek,
mutasd meg az útját éledő reménynek!
Engedd a magányost közelebb a tűzhöz,
ne lehessen többé, akit a sors üldöz!
Segítsd, hogy álmait válthassa valóra,
hogy az ő élete nem szól csakis róla!

Aranyosi Ervin © 2018-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeresd önmagadat


Aranyosi Ervin: Szeresd önmagadat

Szeretem magamat,
szeretet van bennem.
A szeretet segít
önmagammá lennem!

Akkor vagyok képes
szeretetet adni,
ha a belső lényem
el tudom fogadni.

Azzal, aki vagyok
meg tudok békélni,
s minden, mivé lettem,
engem segít élni!

Mivel egyek vagyunk,
ha magam szolgálom,
rögtön szebbé válhat
környező világom.

Mikor fény van bennem,
belőlem kiárad,
erősíti lelkem,
így az sosem fárad.

És, ha szeretettel
nézek a világra,
megadom a választ
a szeretet vágyra.

Szeretném, ha te is
megbecsülnéd magad,
hiszen erre okod
milliónyi akad!

Hiszem, a jó Isten,
mind jónak teremtett,
e tény támogatja
az isteni rendet.

Mert bennünk a lélek
a jó Isten része,
amíg ezt nem érted,
a teremtés kész-e?

Nem vagy tehetetlen,
kit a sorsa lökdös,
és nem is vagy szolga,
leláncolva röghöz.

Csupán rajtunk múlik,
akarunk-e szállni,
önmagunkért földi
angyalokká válni?

Szeresd hát magadat,
ismerd meg a lelked!
Saját magadban kell
Istenedre lelned!

Ha őt megtalálod,
megleled az utad,
ami jobb világba,
élhetőbbe mutat!

Szeretni csak az tud,
kiben van szeretet,
s addig nem találod,
míg kívül keresed!

Keresd hát magadban,
szeretet az Isten,
s addig nem találod,
amíg benned nincsen!

Amíg mástól várod,
hogy szeressen téged,
addig úgy érzed majd,
becsapott az élet.

Az isteni részünk
teremteni képes,
s mikor hiszel benne
bármi lehetséges!

Ma a teremtésben
csak a hited gátol,
higgy hát önmagadban,
s minden jön magától!

Szeresd önmagadat,
kezdj el végre élni,
fénylény lakik benned,
nincs hát mitől félni!

Csak a szeretetlen
képtelen örülni,
Isten szekerére
nap, mint nap fölülni.

Szeresd előbb magad,
s más is szeretni fog,
nehéz azt szeretni,
aki folyton nyafog.

Meg van benned minden,
ami szerethető,
szállj csak önmagadba,
s onnan keresd elő!

Szeresd önmagadat,
hagyd, hogy más szeressen,
hogy az egész világ
boldogabb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2018-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…


Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…

– Emlékszel még? Milyen csuda jó volt!
Hiszen a fél világ csakis nekünk bókolt!
Nem fütyültek reánk, inkább csak utánunk,
amikor utunknak ketten nekivágtunk!

Emlékszel még arra, hogy mennyit nevettünk?
Fiatalok voltunk, nyílt szívvel szerettünk!
Hétköznapok gondja nem őrölt, nem bántott,
ki tudtuk élvezni az egész világot!

Voltunk a legszebbek, a legcsinosabbak,
a szép emlékeink, lám, mind megmaradtak!
Mikor találkozunk, újra felidézzük,
ifjúságunk filmjét együtt, újra nézzük!

Bár a test megvénül, nem oly tetszetős már,
de a szívünk ifjú, mint a napsütött nyár,
s ami csodaszép volt emlékekben éljük,
ami eszünkbe jut, azt mind kicseréljük.

Hiszen, ma már másról dalol minden nóta…
Volt saját családunk ifjúságunk óta.
Éltük az életet, boldogságra leltünk,
néhány kis porontyot felnőtté neveltünk.

Együtt éltük létünk egy-egy kedves férjjel,
ki nappal dolgozott, és szeretett éjjel.
Mi meg melegséggel töltöttük meg fészkünk,
később unokáztunk, mire körülnéztünk.

Ám mindegy volt nekünk, hogyan telt az élet,
a változó világ köröttünk mivé lett,
örökké őriztük a jó barátságot,
ami végig kísért, s lélekben felrázott.

Végig élvezhettük minden kornak fényét,
nem féltünk előre, s nem vártuk a végét!
Hiszen az életünk ettől lett szép, kedves,
nem ragaszkodtunk a hulló levelekhez.

Minden egyes kornak megvan az ő bája,
úgy teljes az út, ha lábunk végigjárja.
Ha akad egy barát, aki végigkísér,
ez a jó barátság minden kincset megér.

Együtt sokkal könnyebb visszaemlékezni,
képzeletben újra fiatalnak lenni.
Örömöt találni az alkonyi Napban,
meglátni a szépet minden pillanatban.

Aranyosi Ervin © 2018-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva