Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?


Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?

Talán másképpen kellene megélnem,
s nem folyton szebb napot remélnem,
s azt adni másnak, mint egy kincset.
Csörgetni fájón a bilincset,
búskomorságba űzni annyi lelket,
s fájó nyomorról írni verset.

Talán másképpen kellene megélnem,
mert jót mutatni másoknak nem érdem,
szenvedni, félni, együtt haldokolni,
bizony, ma ez a kívánatos holmi,
kiszúrni látó szemeket,
kiket a fény még vezetett.

Talán másképpen kellene megélnem,
s bolond világom újra elmesélnem,
hogy te is értsd, hogy együtt fájok veled,
s halott világ a szabad képzelet!
Halott világ, melyben nem lelem dolgom,
és semmi másért, csak ezért morgolódom.

Talán másképpen kellene megélnem,
saját magamnak kellene zenélnem,
s magamról írva vérző sorokat,
hogy tudd, az én szívem is fáj sokat,
s ha téged is a mélybe lenyomnálak,
költője lennék a megvezetett mának.

Hiszem, hogy pont úgy kell a mát megélnem,
nem hagyva lábam, hogy utamról letérjen,
mert dolgom van, hiszen okkal születtem,
s akad, ki a jó magját meglátja bennem,
melyben a holnap még talán egy álom,
de én ma is, csak a reményt szolgálom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Áprilisi havazás


Aranyosi Ervin: Áprilisi havazás

Itt van a tél, itt van újra,
hó hullott a világra,
A kis rigó dideregve
zendít most a dalára.
Bolond égből, bolond hó száll,
bolondozik április,
s aki látja, legyint rája:
– Bolondozzon, ha dilis!

Indulhatnánk tiszta lappal,
írhatnánk ma sorsot is,
de az ember éppoly bolond,
akárcsak az április.
A természet tisztaságát
saját kézzel írja át,
az sem baj, ha belepusztul
körülötte a világ.

Befagy hát a szép világunk,
mindent jeges kéz szorít,
hóvakságtól jól megáldva,
írjuk tovább a sztorit!
A természet figyelmeztet,
nem jó úton haladunk,
hazánk földjén, hócsizmában,
virágokon taposunk.

Bolond égből, bolond hó száll,
lassan mindent betakar,
csak az ember olyan bolond,
nyárban is telet akar.
Minden össze van kutyulva,
s én nem értem egyedül,
hogy a csizma, az asztalra,
hogy a fenébe kerül?

Talán épp a tavasz halt meg,
vagy valami jó dolog?
Vagy előjel a jövőre:
– Így nem leszünk boldogok!
Kihűl lassan, ami fontos?
Eltűnik a szeretet,
s nem eszünk már többé élőt,
csupán dömping szemetet?

Itt van a tél, itt van végre,
bár nem most van ideje,
télen nem volt ennyi havunk,
s télen nem fagytunk bele.
A gyümölcsfák virágai
haldokolnak, jaj de szép!
Vajon kik, és hol írták meg,
ezt a borzalmas mesét?

Aranyosi Ervin © 2022-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A játék csodája


Aranyosi Ervin: A játék csodája

A játék csodája éppen abban állhat,
– általa a lélek szabadabbá válhat!
Nincsenek korlátok, szabad a képzelet,
nincsen bántó szándék, így nem árthat neked.
A játék egy csoda, olyan mint az álom.
Az élet értelmét benne megtalálom.
Nem rémiszt a világ, nincs bennem félelem.
Hívlak, – az életben, – játsszál te is velem!

Mert amíg a lélek játszadozni képes,
nem lehet köze a megöregedéshez,
mert ameddig játszik, meg nem komolyodhat,
s nem éli meg soha életét halottnak.
Játék csak az élet, részt kell benne venni,
amíg játékos vagy, nem fogsz öregedni!
Nem hatnak teherként rád a napi gondok,
azok, kik játszanak – bizony – nem bolondok!

Játék hát az élet, játszadozni hívlak,
játékosan, de jól, élni megtanítlak,
hogy élvezhesd mindazt, mi történik veled,
s ha tetszik, majd lelked bensődből kinevet!
Mélyből elrévülve, mosolyként kiragyog,
érezheted végre: – Én élek, itt vagyok!
Ezért sose felejts el élőn játszani,
és ne akarj többé felnőttnek látszani!

Maradj inkább mindig lélekben kisgyerek,
és gondold bátran azt: – Én játszani merek!
Élvezd ki a létet, a játék örömét,
s a lelked meggyógyul, hogyha sok öröm ért!
Szabadítsd fel végre rabszolga lelkedet,
csalogass másokat, hogy szálljanak veled,
s legyen a lét csodás, mesés játék csupán,
mit végig élvezel, s nem átvészelsz bután!

Aranyosi Ervin © 2021.11.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyetek jók, legyetek jók!


Aranyosi Ervin: Legyetek jók, legyetek jók!

Legyetek jók, legyetek jók!
Szeretettel többet adók!
Szeretettől felébredők,
nyitott szívvel ébren levők!
Legyetek jók, jók legyetek,
isteni lelkek, jó gyerekek!
Lássátok meg, az élet szép,
halljátok meg az égi zenét!

Legyetek jók, de legyetek mások,
legyen a létre ezer vidám ok.
Nyissátok meg a szíveteket,
tegyen boldoggá a szívszeretet!
Legyetek jók, álmodjatok,
az létet végig járva gyalog,
nyitott szemekkel látva csodát,
magunkra öltve a jók mosolyát.

Merjetek élni, az élet szép,
írjatok nappal éji mesét,
álmokba nézve élvezve azt,
fájó szíveknek nyújtva vigaszt!
Legyetek jók, csak legyetek jók,
az emberek mind-mind jóravalók!
Csak nem érzik át, nem látják még,
hogy lehet az élet gyönyörű szép.

De jónak lenni, mit is jelent?
Nem kell uralnunk a végtelent!
Hatalom nélkül többek leszünk,
amikor végre felébredünk.
Élvezd a létet, legyél szabad,
tiszta világért hallasd szavad,
figyeld világod, a természetet,
legyen az élet több teveled!

Nem az a jó, ki beleszakad,
ki merre küldik, arra szalad,
vedd csak kezedbe az életed,
ne játsszon többé senki veled!
Legyetek jók, csak magatokért,
nem is kell sokat tenni ezért,
csak ledobni képzelt láncaitok!
Bilincsben tartott ezer titok.

Legyél hát jó és nyisd ki szemed,
igazán élni, csak így lehet!
Élvezd a létet, s legyél “bolond”,
akire nem hat a sok napi gond!
Szabadon szárnyalj, tárd ki szíved,
írd át a sorsod, régi hited!
Ez itt az élet, s csak a tiéd,
örömmel teljen a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vihar

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyájas mese


Aranyosi Ervin: Nyájas mese

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond.
– Vannak újabb híreim!
Gyertek enni híveim!

Hallhattátok tőlem párszor,
követem ha hív a pásztor!
Így hát mindenről tudok,
hírekhez csak én jutok.

Én vagyok a főkolompos,
s azért jutottam kolomphoz,
mert hatalmas az eszem,
amit Ő mond, azt teszem!

Ti meg kövessetek engem,
a vezetőt látva bennem.
Mert én oly oKos vagyok,
a kolompom is ragyog.

S lám, én nektek közvetítem,
mit mondott az ember-isten,
adakozzatok neki,
a jó szénát szereti!

Amíg azt én megeszem,
fogadjatok szót nekem,
csendben imádkozzatok,
vastag gyapjút hordjatok.

Ezt a gyapjút adjuk néki,
ha már olyan szépen kéri,
mi másikat növesztünk,
jóságáért törlesztünk.

Imádkozzunk hozzá okkal,
szálljon szembe farkasokkal,
védjen minket, ha lehet,
szálljon ránk a szeretet.

Mert ő jó, meg nagy, meg bátor,
imádja a birkatábor.
Bégessetek mind neki,
ezért hajt majd rendre ki!

Ám jó lesz, ha tőle félünk,
általa, de érte élünk,
imádjuk, hisz oly hatalmas,
nem úgy öl meg, mint a farkas.

Tőle, szülhetsz gyereket,
de add neki tejedet,
vagyis azt a felesleget,
mit gyermeked meg nem evett.

Ő először megfej téged,
megszerzi a nyereséget,
ami marad, add fiadnak,
s hálálkodjál az uradnak!

Túrót, sajtot, gyapjút, szénát,
add neki, s a létet éld át,
s érezd magad szabadabbnak,
étket kaparj csak magadnak!

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond,
templommá vált az akol,
s ott bégetnek valahol…

Aranyosi Ervin © 2019-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bolond, aki nem nevet!


Aranyosi Ervin: Bolond, aki nem nevet!

Halihó, ha erre jársz,
engem biztos megtalálsz.
Ahol én megjelenek,
jó kedvemben nevetek.
Jól vigyázz, mert rád ragad!
Jobb ha fogod a hasad!

Jobb ha fogod a hasad,
– mint egy dinnye Széthasad,
Így ereszthetsz levet és…
veszélyes a nevetés?
Az veszélyes nem lehet,
az bolond, ki nem nevet!

Aranyosi Ervin © 2012-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézz Önmagadba!

Aranyosi Ervin: Nézz Önmagadba!

Bolond, ki lelkét veszni hagyja,
s kirekeszti az életet.
Magába néz és jéggé fagyva
retteg a fénytől. Nem nevet!
Fájdalmakkal, ha szembenézel,
félelmed néz csak vissza rád,
megrettensz attól, amit érzel,
mi lenne, ha kimondanád?
Mi lenne, hogyha szembeszállnál?
– Mi ellen vívod harcodat?
S néha a tükör elé állnál,
s szeretve néznéd arcodat?
Tudod-e magad úgy szeretni,
ahogy szeretnél másokat?
Amíg ezt nem tudod megtenni,
tudod, a szíved fáj sokat.
Lelkedben él egy apró gyermek,
törékeny, árva, elveszett.
Kit nem nevelnek, nem szeretnek,
s nem érti még az életet.

Aranyosi Ervin © 2011-04-20.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva