Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról


Aranyosi Ervin: Vers a kígyókról

A kígyó egy nagyon-nagyon hosszú állat,
hosszabb, mint akármely ugráló kötél.
Elég földhözragadt, nem is növeszt lábat.
Részeg módra járva, cikk-cakkozva él.

Patikák tábláin nyújtogatja nyelvét,
hiszen a sok gyógyszer méreggel teli.
Könnyedén felrúgja a barátság elvét,
s ki barátnak hiszi, keblén melengeti.

Olyan hasoncsúszó, ki magát többre tartja,
alulról nézi le az ellenfelét.
Hüllői mivoltát takarni akarja,
ha lát, ki is gúnyol, nyelvet ölt feléd.

Van, ki a hátából szíjat is hasíthat,
vagy akár kihúzza a méregfogát.
Szuggesztív nézése vonzhat, vagy taszíthat,
s kit megmar, az túlvilágra nyafog át.

Van, hogy örömében bőréből kibújik,
levetett helyére, újabbat növeszt.
A tudatlan állat, kígyóbőrbe bújik,
ha óriás a kígyó, gyakran teszik ezt.

Vannak kicsi kígyók, s vannak óriások,
akad köztük mérges, s végtelen nyugodt.
Vannak emberben is kígyóhasonmások,
a jellemük ilyen, és ez köztudott…

Aranyosi Ervin © 2019-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adjon Isten!


Aranyosi Ervin: Adjon Isten!

Bort, búzát és békességet,
jót-teremtő képességet,
álmot hozó fáradtságot,
egy élhetőbb szebb világot,
adjon Isten nékünk!

Önbecsülést, tudást, hitet,
poharunkba tiszta vizet,
felvirágzó magyar földet,
élő piros, fehér, zöldet,
adjon Isten nékünk!

Világmentő csodás álmot,
szép szóban mért gazdagságot,
összefogást, barátságot,
egymást dicsérő jóságot,
adjon Isten nékünk!

Adjon erényt, igazságot,
az élethez bátorságot,
sírig tartó egészséget,
éltet, ami nem ér véget,
adjon Isten nékünk!

Szeretetet bőven adjon,
hogy szívünkből kiáradjon,
áldást hozva visszatérjen,
lángot, ami folyvást égjen,
adjon Isten nékünk!

Utódokat, tisztes jövőt,
családfát, az égig növőt,
táncot, zenét, műveltséget,
amely naggyá tesz egy népet,
adjon Isten nékünk!

Adjon hozzá akaratot,
erőt, mely sikert aratott,
magot, amely kikel bennünk,
legyen mire büszkék lennünk,
adjon Isten nékünk!

Aranyosi Ervin © 2019-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi kántálás

Festmény: Mándoki Halász Zsóka

Aranyosi Ervin: Karácsonyi kántálás

Karácsony este kántálni mentünk,
az ablakok alatt szép dalt énekeltünk.
Aztán az egyiket követte a másik,
így jártuk végig a falut, háztól házig.

Amerre csak jártunk, ott vendégül láttak,
tudunk mi örülni bornak és kalácsnak.
Azután csak mentünk, folytattuk utunkat,
és énekelgettük sok, szép dallamunkat.

Szépséges daloktól lett gazdag az ünnep,
hétköznap bajai sorra tovatűntek,
mosoly került  a sok vidám, kedves arcra,
szívünk a lelkeket szeretni – akarta.

Ma már az ember nem jár házról-házra,
mintha a lélek még ilyenkor is fázna.
Kihalnak lassan a szép, régi szokások,
nem is érdekel már, mit csinálnak mások…

Aranyosi Ervin © 2017-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fiú és a liba

a fiú és a liba
Aranyosi Ervin: A fiú és a liba

E fiúnak az a bája,
elkíséri a libája.
Mindenhova együtt mennek,
nem adva helyt idegennek.
Látszik rajtuk, jó barátok,
csak a libán volt egy átok.
Ha az ember szépen kéri,
a fiú majd elmeséli:
– Elindultunk, én s a liba,
falu végi nagy buliba.
Az én libám durva liba,
ahol becsíp, van galiba!
Erjedt szőlő levet vedelt,
a bortól a kedve betelt,
s kezdődött a hősködése,
csőrrel mások bökdösése.
Belekötött egy paliba,
ez volt ám a súlyos hiba,
mert a Pali nagy varázsló,
kit nem húz el száz patás ló.
Varázspálca óvja, védi,
s olyan öreg, mint a Dédi.
Hatalmas a tudománya,
a tudása aranybánya.
Hát a liba ezért csípte,
na, meg mert már be volt csípve,
ám végül a liba csőre,
ráfagyott egy acél csőre.
Ettől enni-inni nem tud,
úgy elgyengül, nem megy, nem fut!
Alig telt el fertály óra,
szükség lett a varázslóra,
hogy a libát rendbe tegye,
s a rút átkát mind levegye.
Hát így történt a galiba,
s kitettük a nappaliba:
– Ki a vas csőre kíváncsi,
pénzért mutogatja Fáncsi!
A csipkedés már nem pálya,
megy a fiú és libája,
kerülik a szeszt, a jó bort,
mert az ivás fájó hóbort…

Aranyosi Ervin © 2017-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A másnapos medve monológja

Fotó: Ádám Korinna

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: A másnapos medve monológja

Jaj, ez a fejfájás, lásd, elmúlt a mámor!
Nem is kellett volna, az az egy pohár bor,
amit utolsónak még a végén ittam,
amin nem segít már sem a pap, sem hittan!
Mert nekem azt mondták, nem árt meg a lőre,
csak nem kell ráinni 5-6 üveg sörre,
mert ha ezek bennem összekeverednek,
a fejemben ördög-fiak verekednek.
Vajon túl élem-e, avagy gödröt ásnak,
eljött az ideje már a meghalásnak?
Úgy forog a világ, mint egy ventilátor!
Most forogjak vele, vagy megáll magától?
Menjek a dolgomra, vagy maradjak tétlen?
Aki ennyit iszik, hát az mind idétlen!

Aranyosi Ervin © 2016-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

magyar ivókultúra
Aranyosi Ervin: Magyar ivókultúra

Van, ki kidől, van, ki bírja.
Van, ki sorsát újra írja!
Van, kit legyűr pohár pia,
s van kit otthon vár hárpia!
Van, ki vedel, van ki hörpöl,
van ki borból, van, ki sörből.
Van, ki rumból, pálinkából.
Van, kit neje otthon ápol.
Van, aki csak búval bélelt,
ezért nem is tesz kivételt!
Ki üvegből, ki pohárból,
hotelben a minibárból.
Van, ki bízik az övében,
s lehever egy fa tövében.
Van, ki támasztja az asztalt.
Akad kezdő, s van tapasztalt!
Van, ki idegileg van ki,
s van, ki földön szeret lakni.
Van, ki iszik, van ki vedel,
van, kinek ez az eledel.
Van, ki ritkán, – van, ki sokszor,
van, ki mindig, s van ki rosszkor.
Van, ki szépen, elegánsan,
– a poharam le ne rántsam!
Van, ki kortyol, van, ki önti,
van, ki mind magába dönti.
Van, ki orrát földbe túrja.
Van, ki járni tanul újra.
Van, ki szépen, egyenesen,
van, ki cikk-cakkban, kecsesen.
Van, ki szépen kialussza,
van ki felszáll így a buszra.
Van, ki bele is köt másba,
van, ki kezd óbégatásba.
Van, akinek szép a hangja,
s van, ki torkát borogatja…

Aranyosi Ervin © 2015-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bor születése


Aranyosi Ervin: A bor születése

Szőlőszemekben az édes élet,
cseppekben oldott napsugár.
Őrzi tüzét, – az elmúlt szépet –
titokban csak szüretre vár.

A nyár hevét magában hordja,
lágyan öntöző hűs esőt.
Álmaiért a vérét ontja,
s felrázza a még csüggedőt.

Tudja, hogy nem hal meg egészen,
új élet veszi kezdetét,
a présnek nehéz szülése lészen,
de a jövő, az lesz a szép!

Vidámság lesz a születése,
szüreti bál ünnepli meg,
s a mustnak lassú erjedése,
dobogtat benne új szívet.

Hatalmas hordók belsejében,
érleli finom zamatát,
hogy évek múlva, pohár ölében
köszöntsön embert és hazát!

Aranyosi Ervin © 2014-10-05.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva