Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Dobozba zárt világ

Aranyosi Ervin: Dobozba zárt világ

Mondd csak, mennyit látsz a nagyvilágból,
ha telefonod mindent kitakar?
Mennyit láthatsz mások mosolyából?
Látod-e a másik mit akar?
Eltűnik a személyes jelenlét,
kihalnak mind az érzéseid.
A közös élmény, elfeledett emlék
és idegenek lesznek társaid.
Már régen nem a valóságod éled,
és élvezed börtönöd falait,
a szabadságot halálra ítéled,
és más sem látja benned mi lakik.
Mondd csak, mennyit látsz az emberekből,
ha világod elgépiesedett?
Csak a lényeg marad ki mindenből,
a lelked mélyén élő szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem akarlak megváltoztatni!


Aranyosi Ervin: Nem akarlak megváltoztatni!

Nem tudlak megváltoztatni, és nem is akarlak.
Nem akarok beszélni már, csak úgy, mint a falnak.
Mindenre van ezeregy kiváló kifogásod,
s nem látod be, hogy ezzel csak saját csapdáid ásod.

Aztán meg sírsz, hogy valahol mélyen megrekedtél.
Valójában hitrendszered gyáva rabja lettél.
Önmagadnak így építesz kényelmetlen börtönt,
mások miatt erőltetsz magadra szűkebb öltönyt.

Mutatod a kirakatot – más is ez csinálja!
Vagyis az, ki saját létét, mások útján járja.
Pedig csuda jól élhetnél saját utad járva,
hagyva lelked teremteni, szívedet kitárva.

Ehhez változnod kellene, új utad meglelve.
Az életet elfogadva, s folyton ünnepelve.
Kéretlenül nem segítek, úgy sem veszed hasznát,
menj csak a más feje után, kövesd a mihasznát!

Aranyosi Ervin © 2019-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?


Aranyosi Ervin: Mit ér a lét?
(dalszöveg)

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincse köti meg kezét.
Tudatlanság süt a tekintetéből,
s megy csak egy úton, nem is tekintve szét.

Mikor a rab nem is tud börtönéről,
saját bilincsét boldogan csörgeti.
Elszánt önkínzás süt tekintetéből,
s a megkínzóit boldogan élteti.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hiába adnád kezébe a kulcsot,
eldobná úgyis, hisz reménytelen,
az élet vize kezéből kicsorgott,
csak végig sétál az egész életen.

(Szenved a lelkem, hisz szeretni vágyom,
s mindent megtennék, hogy szeressenek.
Megalkuszom mindennel, bármi áron!
Nem zavarnak már a felgyűlt gondhegyek!)

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Hogy emelhetném magasra a lelked,
mikor te ott lent érzed jól magad!
Nem kéne más, csak szép utad meglelned,
de ez számodra egy ócska feladat.

Nincs iskola, amely megtanít élni,
üres tanokkal tömik agyadat.
Nem oktatnak, csak megtanítnak félni,
s kiút a létből végül nem marad.

Refrén:
Mit ér a lét, ha folyton megvezetnek?
Látod a fényt, de sosem éred el.
Éhes szíved fáj, hisz sosem szeretnek,
de belül érzed, bizony, szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2018-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Raboddá váltam


Aranyosi Ervin: Raboddá váltam

Fösvény vagyok, csak magamnak akarlak,
ne érinthessen más ember fia!
Legyél hát része a versnek, a dalnak,
nem is szabad másnak megtudnia!

Én akarok csak gyönyörködni benned,
talált ékkőben, amely egyedi.
De jól tudom, ehhez rabbá kell lenned,
és azt szívem meg nem engedheti.

Hisz elhervadnál drága kis virágszál,
ha eltakarnám tőled a Napot.
Rabod én lettem, mint méh, mely alászáll,
s édes mézedbe beleolvadok.

Kívánom hát, hogy zárj a börtönödbe,
hadd legyek rab szép szívedben örökre!

Aranyosi Ervin © 2018-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találd meg önmagad!


Aranyosi Ervin: Találd meg önmagad!

Mikor megszülettél még önmagad voltál,
aztán a lelkedtől messze kóboroltál.
Mit elvártak tőled, pont olyanná váltál,
megfelelni másnak folyton megpróbáltál.

És azóta mindig rajtad ez az álarc,
még mindig elhiszed, így boldoggá válhatsz,
szeretetre vágyva folytatod a harcod,
és sehogy sem érted, mért vallasz kudarcot!

Talán, ha lelkedhez még visszatalálnál,
akinek születtél újra azzá válnál,
s megértenéd végre, miért vagy e földön,
nem lenne az élet gúzsba kötő börtön!

Nagyon fontos lenne önmagadra lelni!
Ne akarj hát másnak folyton megfelelni!
Ne hidd, hogy csak akkor fognak majd szeretni!
Ne engedd magadat így félrevezetni!

Add csak önmagadat, ne hódolj be másnak,
ne engedj érzelmi mocskos zsarolásnak.
Ki csak akkor szeret, ha úgy élsz, hogy várja,
az bizony lelkedet kalitkába zárja!

Lelked szabad madár, szabadságra vágyik,
ha ketrecben csücsült, rab volt mostanáig!
Azt ki rabláncon tart, szeretettel zsarol,
hagyd ott az út szélén szenvedni valahol!

Önmagadért vállalj csak felelősséget,
az úgyis elvisel, aki szeret téged!
Találd meg önmagad, tedd szívből a dolgod,
engedd hogy a lelked mától legyen boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-01-16
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Rajzoltak, lám, egy kört körénk,
s mi mind e körben élünk.
Más írja meg az életünk,
s innen kilépni félünk!

Ott kint az élet gyönyörű,
s mi mégis körben állunk,
s várjuk, hogy egyszer, egy napon,
talán szabaddá válunk.

Vannak, kik látják kint a fényt,
vágynák a szabadságot,
eltudnak hinni szebb jövőt,
egy boldogabb világot.

A rajzolt fal átléphető,
de visszahúz a többi!
Hiszik: az ott a sors fala
s nincsen, ki azt ledönti.

Napi rutin köt gúzsba csak,
s mondod: Teszed a dolgod!
Idegenekért robotolsz.
Sohasem lehetsz boldog!

Filmeken nézed a csodát,
hogy is lehetne élned,
s látod, boldogok odaát,
létezik boldog élet!

Börtönőröd a gondolat,
s lázadsz: – Mert másképp látom?
Azt hiszed, majd megváltozik
minden a túlvilágon?

Ha úgy hiszed, hogy van halál,
mondd miért maradsz szolga,
mért rabság nyomja bélyegét
a szép hétköznapokra?

Végig szenvedsz egy életet,
fiadnak megtanítod,
s hiszed, másképp nem is lehet,
mert erről van papírod.

Egy vad állat is szabadabb,
nincs megkötve a lelke.
Szeretni képes önmagát,
s nincs öncsonkító terve.

Lehetőségek százai
várnak, csak hinned kéne,
de visszahúz hitrendszered,
hazug lelkek törvénye.

A törvények a láncaid,
s hiszed, hogy érted vannak.
s tudják a bősz törvényhozók:
lent mindent elfogadnak!

Kivinnélek, de nem hagyod,
jönnek a kifogások!
Te azonnal betemeted,
ha alagutat ások.

S lám, visszahúztok oly sokan,
s győztök – ti vagytok többen,
nehogy már nekem jobb legyen!
Maradjak börtönömben!

Azt hiszitek választotok,
de nincs alternatíva,
döntést hozni, csak látszólag
vagytok a körbe hívva.

Mert mindaz, ki e körben ül,
már lemondott magáról,
s nem csak jövője veszett el,
de lemondott a máról!

Aranyosi Ervin © 2017-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy béka gondolatai


Aranyosi Ervin: Egy béka gondolatai

Egy királyfi vagyok, béka testbe zárva,
a szívem magányos, szeretetlen, árva.
De ha megcsókolnál, szívedből szeretnél,
királyfivá válnék, a megmentőm lennél!

Mert tudod, amíg a békát látod bennem,
nem tudom, hogy kéne neked megfelelnem,
de ha szép szíveddel mutatod az utat,
herceggé varázsol engem majd a tudat!

Mert a hited lépcső, s magasra emelhet,
kiszabadítja a börtönbe zárt lelket.
Képessé tesz végre jó emberré válni,
célokat keresni, magamra találni.

Mint ahogy a bábból kibújik a lepke,
úgy nyílik értelmem, meg leszel majd lepve!
Mint a gyémánt, amit fényesre csiszolnak,
úgy ragyog ki lelkem, s szebb lesz így a holnap.

Ha felemelsz engem hálás leszek neked,
s én is felemelem tiszta, szép lelkedet!
Ha nem tudsz szeretni, hát maradok béka,
egy céltalan világ megtűrt ivadéka.

Aranyosi Ervin © 2017-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Szeretetre vágyva
Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
keressük az utat más lelkek felé.
Vágyunk tiszta fényre, fénylő napsugárra,
s tenyerünket tesszük a szemünk elé.

Szívünkre is páncélt húzunk félelemmel,
ha bántanak mások, ne fájjon nagyon!
Szeretettel élni nem is mer az ember,
mert a csalódásra több az alkalom.

Másoktól kapott hit zár börtönvilágba,
s félelem tart rabként rácsai mögött.
Pedig csak rabmadár vagy egy kalitkában,
aki börtönébe önként költözött!

S lám, nyitva az ajtó, csak ki kéne lépni,
lelked tiszta fénye mutathat utat.
Meg kéne tanulni szeretetben élni,
ez, mit a tudomány sajnos nem kutat.

Ha tudnád, figyelmed mire fókuszáljad,
mi az, ami fontos, mi a lényeges.
Talán értékes nyom maradna utánad,
mit az emberiség régóta keres.

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
ám a kor eszméje harcolni tanít.
Felnövünk, felejtünk, s a sikerre vágyva,
magunk mérgezzük meg hétköznapjaink!

Aranyosi Ervin © 2016-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légy egy a világgal

Légy egy a világgal
Aranyosi Ervin: Légy egy a világgal

Térben és időben egy vagy a világgal,
lassan növő fűvel, békés pálmaággal.
Egy vagy teremtőddel, egy vagy önmagaddal,
egy a mindenséggel,  a múló anyaggal.

Elméd mégis másnak gondol, s ismer téged.
Tán ez okoz benned számtalan kétséget.
Gondolat és érzés, mind-mind elhatárol,
hamis képet festve, rád váró világról!

Érzéki csalódás, vakító káprázat,
lelked belenyugszik, s magad ellen lázad.
Benne vagy, nem is látsz kiutat belőle,
s néha hitrendszered menekít előle.

Tudd, a lét nem börtön, nem vagyunk bezárva!
Összeköt a lelkünk, egyikünk sem árva.
Ha együtt éreznénk minden földi lénnyel,
eggyé is válhatnánk minden teremtménnyel!

Felfognánk a létnek gyöngyöző csodáját,
s elhagynánk az elme szoros kalodáját.
A testbe zárt lélek szabad lenne újra,
mert csak addig szenved, amíg megtanulja.

Öleld hát magadhoz az egész világot,
éld meg a valódat, lelked legyen áldott!
Légy különleges lény, lét alkotó része,
veled legyen teljes a világ egésze.

Öleld hát az élőt, mind-mind önmagadhoz,
de ne legyen semmi, amihez ragaszkodsz!
Engedd tovaszállni, ami szabadulna,
mert a rabságától csak a porba hullna.

Természet csodáit figyeld szeretettel,
ne csak uralkodjon, szolgáljon az ember!
S hagyd hogy a természet, maga is szolgáljon,
minden rendbe jöjjön, teljesebbé váljon!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy rab kutya dala

Aranyosi Ervin: Egy rab kutya dala

Nem loptam semmit életemben,
nem öltem senkit meg soha.
Származásomról nem tehettem,
csakis a sorsom mostoha.
Megszülettem a vágy hevében,
s nem várt gyerekként jöttem én,
s ülök az EMBER börtönében,
halálom várom, s nincs remény!
Nem kértem én, hogy itt lehessek,
nem kértem könnyű életet!
De ha már vagyok, hadd szeressek,
segíts, hogy élhessek veled!
Legyél a gazdám, jó barátom,
legyél megmentőm, Istenem!
Engedd a létet jobbnak látnom,
tegyél csodát – kérlek – velem!

Aranyosi Ervin © 2014-06-08.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva