Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai


Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?

Aranyosi Ervin © 2023-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Porszemek vagyunk?


Aranyosi Ervin: Porszemek vagyunk?

Porszemek vagyunk?
De milliárdnyi van belőlünk!
Ha együtt álmodunk,
a világunk szebb lesz tőlünk!
Végtelen a lét,
és újra járjuk ezt a táncot,
s nem teszik eléd,
hogy nem kell hordjad ezt a láncot!

Rabszolgák vagyunk,
kik önként mondtak le a jóról.
Mindent feladunk,
mert parancs jött a jeladóból!
Tesszük amit kell?
De börtönbolygó a világunk.
Nincsen égi jel,
hogy akik vagyunk, azzá váljunk!

Refrén:
Ébredj velem,
együtt járjuk ezt a táncot!
Ébredj velem,
lerázhatjuk ezt a láncot!
Ébredj velem,
nyerjük el a szabadságot!
Ébredj velem,
tegyük szebbé a világot!

Istenek vagyunk,
de lelkünkkel rég nem teremtünk,
nyomot sem hagyunk,
a kor hagy inkább nyomot bennünk!
Már nem álmodunk,
más írja meg rég a sorsunk,
semmit sem tudunk,
de magunkon rút jelet hordunk!

Porszemek vagyunk?
De milliárdnyi van belőlünk!
Félsz, hogy meghalunk?
Mert van mit eldugtak előlünk!
Ébredezni kell,
és átírni a valóságot,
így fedezni fel,
az értünk teremtett világot.

Refrén:
Ébredj velem,
együtt járjuk ezt a táncot!
Ébredj velem,
lerázhatjuk  ezt a láncot!
Ébredj velem,
nyerjük el a szabadságot!
Ébredj velem,
tegyük szebbé a világot!

Porszemek vagyunk?
De összefogva homoktenger!
Ha nagyot álmodunk,
alkothatna jót az ember!
Hiszem, van remény,
míg keressük az igazságot,
merem hinni én,
hogy jobbá tesszük a világot!

Aranyosi Ervin © 2022-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!